Az interjú részletei az mmonline.hu oldalról származnak.

A válogatottat soha nem szerették ennyien, amióta focizol, mint most. Éreztétek, mennyire pozitívak az emberek veletek kapcsolatban?

– A közönség, a szakma és a média is teljesen pozitívan állt a teljesítményünkhöz. Húsz ezer embert masírozni látni Marseille-ben, az nagyon nagy élmény. Végre megtörtént, amire több évtizeden keresztül vártak a magyar futballszurkolók. Generációk nőttek fel úgy, hogy nem láthatták nagy tornán a nemzeti csapatunkat, ám Franciaországban új élménnyel gazdagodhattak. Itt most valóban igaz volt, hogy a közönség a tizenkettedik játékos. Szerintem mind játéktudásban, mind mentálisan az elvárások felett teljesítettünk. Ebben mindenképpen óriási szerepe volt a szurkolói fogadtatásnak. Nekünk ez lehet olyan, mint 1954-ben a németeknek a „berni csoda”. Abból film is készült, ahogy a mostani csapatunkról is. Akkor az a siker adta meg a német népléleknek azt az érzelmi többletet, amelyből az egész társadalmuk tudott építkezni. Remélem, a mi sikerünkből is sokan merítenek energiát.

Mit gondolsz a csapat imázsáról, mivel és hogyan erősíthető még?

– Mindenképpen pozitív irányba mozdultunk el. Ahogy egy klasszikus márkának, úgy ennek a csapatnak is vannak erősségei, a legfontosabb értékünk a szervezettség volt. A belga válogatott mindenesetre nemcsak a játéktéren, hanem a pályán kívüli imázsépítésben is előttünk jár. 2000-ben házigazdaként vettek részt az Eb-n, utána nagyon tudatosan kezdtek bele az építkezésbe.
De én játékosként szemlélem ezt. A hogyan építsünk brandet a magyar válogatottból kérdésre a választ meghagynám az MLSZ szakmai menedzsmentjének és a futballban érdekelt menedzsereknek.

Ha már a belgák, ha újrajátszhatnád ellenük a meccset, mit csinálnál másképp?

– Két csapat volt a pályán. Az egyik megnyerte a meccset, a másik visszaadta a hitet a focinak. Prémiumellenfél volt a belga. Azzal az elképzeléssel futottunk ki, hogy a felépített taktika alapján higgadtan, nyomás nélkül fogunk játszani, ám az első félidőben nagyon megilletődötten fociztunk. A végén pedig próbáltunk előremenni, támadófocit játszva, részben feladva a középpályát, teret engedve a gyors belgáknak. Az elején mindenképpen koncentráltabbnak kellett volna lenni, fantáziában, küzdeni tudásban is többre lett volna szükség. A pozitív hozzáállás abban áll, hogy nem szabad feltett kezekkel pályára lépni, függetlenül attól, hogy ki az ellenfél. A második félidőben már voltak veszélyes helyzeteink. S akkor jött a futball Murphy-törvénye, kezdtünk magunkra találni, de a belga gyorsvonat ismét beindult.

Dzsudzsák Balázs most van a csúcson, vagy csak ezután lesz?

– A játékos-pályafutásom egyik legfontosabb állomása volt ez az Eb, mert bebizonyosodott, hogy igenis van remény, hiszen tudatos felkészüléssel, odaadással, valamint szakmailag jól felkészült stábbal mi is odaérhetünk egy világeseményre. Egyszer hallottam, hogy nem az a nehéz, hogy csúcsra kerülj, hanem hogy huzamosan ott is maradj. Eddig megmásztam már néhány magaslatot, de újult erővel készülök az újabb csúcstámadásra.

A Dzsudzsák Balázzsal készített interjút teljes terjedelmében megtalálja a Marketing&Media legújabb számában.