A spox.com készített tartalmas interjút a Hertha magyar vezetőedzőjével, Dárdai Pállal. A szakember elsőként azt mesélte el, hogyan „fedezte őt fel” a BVSC-ből a magyar válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya, Bernd Storck.  

- Jürgen Röbers másodedzője, Bernd Storck jött el Svájcba egy mérkőzésünkre, hogy megnézzen. Bár 4-1-re kikaptunk, én lőttem a gólunkat, és nem is játszottam olyan rosszul. A meccs után Bernd megvárt a bőrdzsekijében, a hátrafésült hajával. Angolul beszélt, elmondta, hogy a jövőben is megnéznek majd. Még két meccsemet látták, aztán Martin Bader, a menedzsment egyik asszisztense Magyarországra jött, hogy ajánlatot tegyen. Azt mondta, egyelőre csak három napra hívnak Berlinbe, hogy eddzem velük.

Dárdai azt is elmondta, hogy nagy álma volt a Bundesligában futballozni, ez pedig még gyermekkori élményeinek köszönhető.

- A kommunizmusban csak háromévente utazhattunk Nyugatra. Négyévesen Rohrbachba mentünk, hogy meglátogassuk a nagynénémet. Hétévesen az édesapámmal a müncheni Olimpiastadionba is eljutottam, de nem egy mérkőzésre látogattunk ki, csak úgy az arénában voltunk. Kérdeztem is tőle, hogy hol vannak a kapuk? Azt mondta, azokat csak akkor teszik fel, ha a Bayern vagy az 1860 játszik. Onnantól akartam Németországban futballozni.

 Az interjú során azt is felvették Dárdainak, sokszor jellemzi úgy magát, hogy bár Berlinben él, mindezt folyamatosan úgy teszi, mintha Magyarországon lenne.

- Amikor idejöttünk, mindannyian azt jósoltuk, hogy gyorsan felvesszük a német szokásokat, a nyelvet és germanizálódunk. Ez valamilyen formában meg is történt, és ez így gyönyörű. De még mindig kolbászt és magyar szalonnát eszem. Korábban mindent idehozattam otthonról, de már van egy jó kis berlini bolt, amely tele van magyar specialitásokkal. A nyáron pedig kimegyünk a kertbe, hogy gulyást vagy halászlevet csináljunk. Ugyanazt az életet élem, mint otthon, csak itt van professzionális futball, Pécsen pedig sajnos nincs.

Dárdai hamar megszerette Berlint, amelyet úgy jellemzett, olyan, mintha nem is Németország része, hanem egy önálló ország lenne. Azt is elmondta: hülyének nézte volna, ha valaki azt mondja neki, hogy 20 évig itt lesz. A trénertől azt is megkérdezték, minden magyar olyan egyenes és őszinte-e, amilyennek őt megismerhették.  

- Én ezt hoztam magammal. Gyerekként csak hallgattam a felnőtteket, de mindig megkérdeztek, hogy mondjam el a véleményem. Ez így van a mai napig.

Tisztelem a másikat és nem sértegetek senkit. Ha nem ez a helyzet valahol, akkor én is visszaszólok és mérges leszek.

Dárdai edzői habitusa eltér a többi trénerétől, ennek szintén a neveltetése az oka.

- Nagyon sok edzőt láttam itt, és a megbízatásuk végén mindannyian rendkívül stresszesek lettek. Nem értem, miért. Én nem akarok stresszes edző lenni. Ez talán annak is köszönhető, hogy édesapám miatt állandóan stadionokban és öltözőkben voltam. Egyszerűen nem hat rám a stressz, nem érzem azt. Ez volt akkor is, amikor debütáltam magyar szövetségi kapitányként.

A magyar nemzeti együttes 2014-ben hívta, döntése pedig nem hozott magával maradéktalan örömet.

- Elkedvetlenítettem őket, az édesapám jól leszidott. Azt mondta, megégethetem magam ott.

De azonnal fogtam egy laptopot, kielemeztem az utolsó meccseiket, és meg voltam róla győződve, hogy kezelni tudom ezt a feladatot. A második mérkőzésem után a feleségem is azt mondta, nagyszerű, amit a játékosok értem tesznek.

Dárdait ismét szóba hozták külföldi lehetőségekkel, ő azonban nem vágyik más együtteshez.

- A német futballon nőttem föl, azt ismerem. Egyetlen másik ország sem érdekel.

Azt azért el tudom képzelni, hogy egy nap ismét magyar szövetségi kapitány legyek. Jelenleg azonban az nekem nem elég, hogy kéthavonta legyen egy meccsem.

A napi munka felbecsülhetetlen. Ha nem kellene profi edzőnek lennem, azonnal visszamennék a fiatalokhoz. Az a legszebb munka a világon: nincs rajtad nyomás, de az adrenalin ott van. Ebben az esetben nem is ülnék itt Önnel, hanem már otthon lennék és a feleségem levesét enném (nevet).