Futács nehéz időszaka

- A szenvedés, a sikertelenség nem vonz senkit sem - kezdte a magyar támadó a Presztízs Sportnak adott interjúját. - Pedig ezek az igazán mély időszakok, sokkal többet érik ilyenkor a személyiség, mint amikor minden elsőre összejön. Nagyon nehéz időszakon mentem keresztül a 2015-ös térdsérülésem után. A rosszabb napokon sem sopánkodtam magamba roskadva, hiszen ott volt a kislányom, akivel foglalkozhattam. Ő kergette el a negatív gondolataimat, mint a napsütés a fekete felhőket. Megtanultam, hogy a hétköznapi élményeket is meg kell becsülni.

A mental coach segítsége

- Abban segített, hogy kisebb célokat tűzzek ki. Mindig csak a következő edzés volt a fontos, hogy azon a maximumot kihozzam magamból. Nem a nagy egészet néztem, hanem a részletekre koncentráltam.

Például tudtam, hogy az elején csak 10-15 perceket kapok csereként, és ez nem frusztrált, hanem úgy álltam hozzá, hogy akkor az a tíz perc az én esélyem.

Fejben erősebb lettem és a testemet is elkezdtem tisztelni, odafigyeltem minden apró rezdülésre, érzésre.

A magyar válogatottról

- Próbálom fejben ezt is a helyén kezelni, és arra jutottam, hogy nekem azzal kell foglalkoznom, amire van ráhatásom, azaz hogy a klubomban minél jobban teljesítsek.

Ettől még, persze, a legközelebbi kerethirdetés előtt is ott lesz bennem a remény, mert szeretnék válogatott mezben is bizonyítani, de ha nem hívnak, akkor sem dől össze a világ.

Korábbi klubjáról, a Leicesterről

- Magamra voltam mérges, mert ezt a történetet a Leicesternél én rontottam el. Túl gyorsan feladtam a harcot, túlságosan hamar és könnyen a távozás mellett döntöttem. A vége felé ráadásul megsértődtem néhány dolgon, amin nem kellett volna, és emiatt már nem is dolgoztam olyan elánnal. A mai fejemmel biztosan másként csinálnám, és ezzel nem azt mondom, hogy most én is angol bajnok lennék, de megragadhattam volna kint. Be kell látnom, voltak olyan lehetőségeim, amelyekre sokan csak vágynak, és én elszalasztottam őket.  Ott voltam Németországban, ott voltak Angliában, de nem tudtam élni ezekkel az esélyekkel.

A célokról

- Most örülök annak, hogy van egy biztos klubom és nyugodt nyaram, régóta vártam erre. Szeretnék a Hajdukkal az Európa-liga csoportkörébe jutni, ott sem játszottam még, az lehetne a következő lépcsőfok. Persze motivál, hogy eljussak egy még erősebb bajnokságba. Azt mondják, 26-27 éves korára tud egy játékos fizikailag é mentálisan kiteljesedni, én most pont 27 vagyok. Mikor legyenek jelentős céljaim, ha nem most?

A teljes interjú a Presztízs Sport legújabb számában olvasható