1945, 6-3, 1956

A világ legismertebb magyar embere, a legendás magyar Aranycsapat balösszekötője, Puskás Ferenc 1927. április 1-jén született Kispesten, és 1943 és 1967 között, 24 éven át ontotta a gólokat a világ élvonalában. Tizenhat évesen a Kispesti AC játékosaként lépett először pályára a magyar élvonalban, majd egy hónappal a 18. születésnapja előtt 1945. március 2-án a magyar válogatottban is bemutatkozott, és máris gólt szerzett Ausztria ellen.

Utolsó fellépése a nemzeti tizenegyben 1956. október 14-én volt, szintén Ausztria ellen, és ezúttal is betalált, keretbe foglalva azt az egyedülálló 11 és fél évet a magyar labdarúgás történetében, amelynek során a válogatott egyszer sem szenvedett vereséget hazai pályán.

Ebben az időszakban a magyar közönség által "Öcsinek" becézett világklasszis csatár a Kispesttel (későbbi Bp. Honvéddal) öt bajnoki és négy gólkirályi címet, a válogatott csapatkapitányaként pedig olimpiai aranyérmet (1952, Helsinki) és világbajnoki ezüstérmet (1954, Svájc) nyert; 1953 novemberében a Wembley-stadionban kétszer talált be a híres 6-3-as mérkőzésen.

349/358, 85/84, mesternégyes a BEK-döntőn

1943 és 1956 között 349 magyar bajnoki mérkőzésen 358 gólt ért el, míg a válogatottban 85 találkozón 84-szer volt eredményes. Utóbbi mutatójával a Gazzetta dello Sport olasz lap összeállítása alapján a 20. század legjobb góllövője lett.

Miután 1956 őszén nem tért haza a Kispest dél-amerikai túrájáról, közel kétéves szünet következett a pályafutásában. Majdnem 32 évesen, erősen túlsúlyosan került a Real Madridhoz, ahol a kemény edzéseknek köszönhetően az 1958/59-es szezonban mutatkozott be a nagyközönség előtt. Első madridi tétmérkőzése előtt félrevonta a csapat első számú bálványát, Alfredo Di Stéfanót, s kézzel-lábbal elmagyarázta neki: amikor meghallja a "Stefi!" kiáltást, gondolkodás nélkül induljon meg az ellenfél kapuja felé, s majd kap egy ajándékot - így is történt, Puskás jóvoltából Di Stéfanónak már csak az üres kapuba kellett passzolnia.

A közönség azonnal kegyeibe fogadta, s gyorsan ráragadt a "Pancho" becenév, az 1959/1960-as évadban pedig már ő lett a gólkirály, 24 mérkőzésen 25 góllal. Az Európa-kupában még ennél is elképesztőbb gólátlagot produkált: 39 BEK-meccsen összesen 49 gólt rúgott.

A csúcs az 1960-as BEK-döntő volt, a glasgowi Hampden Parkban: a Real Madrid 7-3-ra verte az Eintracht Frankfurtot Puskás négy (és Di Stéfano három) góljával.

Edzőként is sikeres volt

Visszavonulása után spanyol, görög, egyiptomi, chilei, szaúd-arábiai, osztrák, észak-amerikai, paraguayi és magyar csapatok mellett edzősködött. Legjobb eredményét a Panathinaikosszal az 1970-1971-es idényben érte el, amikor a BEK-ben másodikok lettek. 1981-ben tért haza először, 1992-től az MLSZ utánpótlás és nemzetközi igazgatója, 1993-ban négy hónapig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt. 1997-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Olimpiai Érdemrenddel tüntette ki.

Amikor hosszú éveken át tartó, súlyos betegség után, 2006. november 17-én elhunyt a legenda, a magyar futball valaha volt legnagyobb alakja távozott közülünk. De emlékét azóta sem felejtették el, és nem csak Magyarországon, de külföldön is ápolják azt. Ennek egyik legfontosabb jele a FIFA 2009-es döntése a Puskás-díj megalapításáról, azóta is kiosztják azt (az Aranylabda-gála fontos részeként) az év legszebb gólját szerző játékosnak.

De itthon a magyar nemzeti stadion (a Népstadionból lett Puskás Ferenc Stadion, majd Puskás Ferenc Aréna), valamint Felcsúton a futballakadémia és az élvonalbeli stadion (a Pancho Aréna) is az ő nevét viseli többek között. (MTI / csakfoci.hu)