Így értékeli az eddigi közel két évet az RB Leipzignél
– Az első fél évben sérült voltam, nem játszottam egy percet sem, utána pedig kellett egy-két hónap, mire játékba lendültem. Jesse Marsch vezetésével néha többet, néha kevesebbet játszottam, aztán jött egy edző, aki nem számolt velem annyira, amivel egyébként semmi gond, mert minden edzőnek el kell döntenie, hogy kikben bízik. Úgy gondolom, hogy akkor is mindent megtettem a csapatért, gólokat lőttem, gólpasszokat adtam. Most pedig amióta Marco Rose irányít, eddig mindig kezdő voltam. Azt mondom, hogy lehetett volna jobb is ez a két év, de soha ne legyen rosszabb – mondta a Magyar Nemzetnek Szoboszlai, akit arra is megkértek, hogy számszerűsítse ezt a teljesítményt.
– Nehéz, mert attól függ, hogy mit nézünk: a góljaimat, a gólpasszaimat, a játékperceimet… Ha az érzéseimre hagyatkozom, hetes-nyolcast adnék rá.
A jelenlegi trénerrel, Marco Roséval nem volt felhőtlen a kapcsolatuk Salzburgban, most azonban bízik a magyar játékosban
– Amikor kinevezték, kicsit féltem az első találkozástól, tartottam tőle, hogy még mindig annak a laza gyereknek a képe él benne rólam, aki voltam. De az első pillanattól azt éreztem, hogy bízik bennem, és ezt minden tudásommal igyekszem meghálálni neki. Korábban is mondtam már, hogy nem tartanék itt nélküle, sokat jelentett, hogy annak idején rám pirított. Tőle sem kapok ajándékba semmit, minden edzésen és meccsen keményen dolgozom a bizalmáért.
Mi az álma, amit öt éven belül valóra váltana?
– Tizenhat évesen azt mondtam, hogy meg akarom nyerni a Bajnokok Ligáját. Most már nem szeretek ennyire elébe menni a dolgoknak,
de az a cél, hogy Európa top három-öt csapatának valamelyikében játsszak.
Készen áll arra, hogy a magyar válogatott csapatkapitánya legyen?
– Teljesen mindegy, hogy hány éves az ember, mert ha a szövetségi kapitány felkér valakit, hogy legyen a válogatott csapatkapitánya, arra szerintem nem szabad nemet mondani. Marco Rossinak kell eldöntenie, hogy kiben bízik meg ennyire.
A magam részéről 22 évesen nem tartom magam rutinosnak, de talán többet éltem már át, mint az a koromból fakadna. Ha a főnök rám gondol, fel szeretném venni a kesztyűt, hogy minden szempontból méltó legyek a szerepre.
Dzsudzsák Balázs búcsújáról
– Tizenhat voltam, amikor először a válogatottal készültem, és rengeteget segített nekem. Nem volt egyszerű a karrierje, mert éveken át ő volt a középpontban, sokszor ő volt a céltábla is, és ez nem könnyű, átérzem a helyzetét. A legtöbben csak a hírnevet meg a pénzt látják, de a munkát nem, ami mögötte van. Én szeretem Bazsit, mint játékost és mint embert egyaránt. Akárki akármit mond, megérdemli ezt a búcsút – válaszolta a Leipzig egyik erőssége, majd arra is reagált, hogy átengedné-e Dzsudzsáknak a szabadrúgást a görögök ellen. – A válogatottban mindig megbeszéljük egymás között, hogy ki végzi el a pontrúgásokat. Ha rajtam múlik, és lesz jó szabadrúgás vagy tizenegyes, azt ő rúgja majd, ennyit elárulhatok.
A teljes interjú ide kattintva olvasható!
