Hosszabb ideje van klub nélkül Kleinheisler László: az 53-szoros magyar válogatott játékos nyár óta nem rendelkezik élő szerződéssel, miután távozott a román élvonalban szereplő Csíkszereda együttesétől. A 32 éves futballista a jelenlegi helyzetéről annyit árult el, hogy Grazban rendezte be a bázisát, ahol szigorú egyéni edzésprogrammal tartja magát formában az új állomáshelye keresése közben. A megfelelő terhelés elérése érdekében az osztrák harmadosztályú Deutschlandsberg SC edzéseibe is bekapcsolódott. A futballista a Nemzeti Sportnak adott interjújában arról beszélt, egyetlen magyar klub sem mutatott felé konkrét érdeklődést, aminek az okait is sejteni véli.
- Sokszor kérdezik, miért nem térek vissza Magyarországra, különösen most, amikor nincs csapatom.
Hát, akkor elárulom: bizonyos időszakokban nem éreztem úgy, hogy a hazám kellőképpen megbecsül és tisztel. Különösen az fájt, amikor eljutott hozzám, méghozzá magyar kluboktól, hogy állítólag a fiam - aki autista - az oka, hogy nem akarnak engem, meg hogy ez a helyzet problémát jelent nekik. Őszintén szólva nehéz és fájdalmas ezt hallani.
- Nem tudom elhinni, hogy valakinek a családi helyzete, különösen egy autista gyermek ok lehet arra, hogy valakit szakmailag elutasítsanak. A fiam számomra nem probléma. Ő a legnagyobb áldásom és motivációm. Éppen miatta akarok még többet dolgozni, még erősebb lenni, és mindent elérni, amit kitűzök magam elé. Ő nem visszatart, hanem még inkább előrevisz. Természetesen vannak nehéz pillanatok, időnként különleges kihívást jelent, de mellettem van egy csodálatos feleség, aki óriási segítséget és a legnagyobb támogatást jelenti számomra mindenben. Erőt ad a családom.
A futballista hozzátette; a magyar válogatottban sem érezte azt, hogy kellően megbecsülnék. Ugyanakkor kiemelte, Marco Rossit és Magyarországot nagyon tiszteli, és hisz abban, hogy lehet még számára visszaút a magyar válogatott keretébe.
- Úgy gondolom, sokat adtam a válogatottnak: 2015-ben győztes gólt szereztem Norvégiában, amellyel nagy lépést tettünk a negyvennégy év utáni Eb-szereplés felé. Erre rendkívül büszke vagyok. Voltak más nagy pillanataim is, például amikor 2021-ben az Eb-n a franciák ellen a legjobb játékosnak választottak. Ötvenhárom alkalommal szerepeltem a nemzeti csapatban, ez nagy eredmény, és őszintén sajnálom, hogy nem érzem a megbecsültséget.
Tudomásom szerint azon kevés játékosok egyike vagyok, ha nem az egyetlen, akik semmilyen külön elismerést vagy díjat nem kaptak az ötvenedik válogatottságuk alkalmából. Mindazért, amit a magyar futballért tettem, talán kicsit többet érdemeltem volna.
- Marco Rossit nagyra becsülöm és tisztelem, ahogyan a hazámat is. Számomra mindig is megtisztelő volt, és mindig az is lesz, ha meghívást kapok tőle.
Hiszem, ha a pályán nyújtott teljesítményemmel megmutatom, hogy ismét készen állok, újra lehetőséget és bizalmat kapok a kapitánytól. És abban is hiszek, hogy ha megmutatom, ismét az a Kleinheisler László vagyok, akit ő ismer, és azon a szinten tudok játszani, amelyen korábban, újra meghív.
