Rendkívül nehéz napokat élt át Igor Nicsenko, a Dunaújváros és a Fradi korábbi bajnoka - utóbbinál gólkirályi címet is szerzett -, akinek a húga és szülei is az ostromlott Ukrajnában ragadtak - írja a Kisalföld. Az egykori közönségkedvenc, ma már az ETO-nál edzőként dolgozó Nicsenko elmondta, húga két kisgyerekükkel Kijevben, a házuk alagsorában, abban a fitneszteremben élt, amit korábban a férjével nyitottak, s 18 éves lánya, Jelizaveta, valamint a futballista és felesége szülei pedig épp abban a városban, Herszonban vannak, ahol több lakóházat is találat ért.
Az egykori kiváló labdarúgó azonban útnak indult, annak a kockázatát is vállalva, hogy baja esik, vagy nem engedik vissza a határon, s elhozta Győrbe a 18 éves gyermekét.
– Két napig tartott az út, ezerkétszáz kilométert utaztam, de megérte – meséli Nicsenko, aki nem a magyar-ukrán határon keresztül jutott el a háború sújtotta szomszédos országba. – Keresztül utaztam Románián, majd a Moldovánál léptem be Ukrajnába. Ott találkoztam a lányommal, mert neki ez közelebb volt Herszonhoz, ahol a háború kitörésekor lakott. El sem tudom mondani, mennyire jó volt újra találkozni, s átölelni. Persze aztán igyekeznünk kellett visszafelé, ami nem volt egyszerű feladat.
Apát és lányát ugyanis feltartóztatták az ukrán határon.
– Direkt a magyar útlevelemmel mentem, persze a nevem alapján egyből kiszúrták a származásom.
Bevallom, nagyon megijedtem, mert harminc percre félreállítottak bennünket. Életem egyik leghosszabb és legrosszabb félórája volt. Végül elengedtek bennünket.
Óriási kő esett le a szívemről, amikor átléphettük a határt. Onnantól már csak haza kellett érnünk Győrbe, ami szerencsésen sikerült – tette hozzá Nicsenko, aki azt is elárulta, szülei ott maradtak Herszonban, de tudomása szerint nincsenek veszélyben, a település most orosz irányítás alatt van.
– A lányom szerint egy hét volt nagyon veszélyes, akkor több rakéta is becsapódott különböző épületekbe. Szerencsére sem őt, sem a szüleimet nem érte baj, s most nincsenek harcok Herszonban. Korábban azt gondoltam, pár napig tarthat ez a háború, ma már úgy vélem, elhúzódhatnak a harcok. Senki nem tudja, mi lesz az orosz invázió vége. Abban viszont mindenki egyetért, hogy az lenne a legjobb, ha minél előbb befejeződnének a harcok. Ne legyen több halálos áldozat, egyezzenek meg a felek. Szomorú, hogy manapság ilyen előfordulhat, és ártatlan emberek veszítik életüket. Nagyon szomorú vagyok, ennek a háborúnak nem szabadott volna kitörnie... – zárta Nicsenko.
