Lauber Gyula 1963-ban tette le a játékvezetői vizsgát a BLSZ Játékvezető Bizottsága előtt, majd a fővárosi bajnokságokban kezdte meg évtizedeken átívelő sportszolgálatát. A rákospalotai születésű sportember céltudatossága és szakmai felkészültsége révén gyorsan lépkedett előre a ranglétrán: az NB III, az országos utánpótlás-bajnokság és az NB II érintésével 1975-ben mutatkozott be a legmagasabb osztályban, a Csepel–Diósgyőr mérkőzésen. Pályafutása során összesen 109 élvonalbeli NB I-es találkozót vezetett - írja az mlsz.hu.

A hazai szövetség terjesztette fel nemzetközi kerettagnak, így 1977 és 1982 között a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) és az UEFA játékvezetői keretét erősítette, számos rangos nemzetek közötti válogatott- és klubmérkőzésen öregbítve a magyar játékvezetés hírnevét. Aktív nemzeti pályafutását 1984-ben, a Zalaegerszeg–Újpest találkozóval zárta le. 1984-ben több évtizedes játékvezetői pályafutásának elismeréseként Arany jelvény kitüntetésbe részesítették.

A pályáról visszavonulva sem távolodott el szeretett sportágától: 1990-ben az MLSZ Játékvezető Testület Fegyelmi Bizottságának vezetője lett, később pedig az MLSZ JB elnökségi tagjaként, a játékvezető-küldő bizottság vezetőjeként, országos ellenőrként és a Magyar Kupa Bizottság tagjaként is fáradhatatlanul szolgálta a magyar labdarúgást. Példás életútja elismeréseként 2013-ban, 50 éves játékvezetői vizsgájának emlékére a szövetség külön díjazásban részesítette.

Lauber Gyula hamvait október 2-án, 15 órakor helyezik örök nyugalomra a Boldog Salkaházi Sára templom urnatemetőjében (1156. Budapest, Pattogós utca 1).

Nyugodjék békében.