Mihalecz István pályafutásának legfontosabb fejezete a ZTE-hez kötődött. Az élvonalban 1972. szeptember 17-én mutatkozott be a Tatabányai Bányász elleni bajnoki mérkőzésen, amelyet a zalaegerszegi együttes 1–0-ra megnyert. Ezzel kezdetét vette egy több mint egy évtizedes, példamutató karrier a kék-fehéreknél.

1972 és 1983 között összesen 280 bajnoki mérkőzésen viselte a ZTE mezét, és középpályásként 46 gólt szerzett. Játékintelligenciája, munkabírása és klubhűsége révén a korszak meghatározó futballistájává vált Zalaegerszegen. Pályafutásának egyik legszebb eredményét az 1974/1975-ös idényben érte el, amikor a ZTE története akkori egyik legjobb bajnoki szereplését produkálva a hetedik helyen végzett az NB I-ben.

Utolsó élvonalbeli mérkőzését a Haladás ellen játszotta, ahol csapata gól nélküli döntetlent ért el. Ekkor zárult le egy kivételes játékospályafutás, de kapcsolata a futballal és szeretett klubjával nem szakadt meg. A későbbiekben edzőként is szolgálta a Zalaegerszegi TE-t, tudását és tapasztalatát a következő generációknak adva tovább.

A Mihalecz név a klubnál családi örökséggé vált, hiszen fiai is aktív szerepet játszottak, illetve játszanak szeretett klubjának életében. Ifjabb Mihalecz István szintén játékosként és edzőként kötődött a ZTE-hez, egy szezonnal ezelőtt az ő vezetésével maradt bent az NB I-ben, a ZTE. Mihalecz Péter játékosként NB II-es gólkirály lett Ajkán, ő hosszú évek óta a ZTE utánpótlásában dolgozik, folytatva a családi hagyományt és édesapja örökségét.

Mihalecz István azok közé a futballisták közé tartozott, akik nem csupán mérkőzéseket és gólokat hagytak maguk után, hanem példát is. Hűséget egy klubhoz, alázatot a sportág iránt és elkötelezettséget egy közösség szolgálatában. A ZTE történetének aranylapjaira írta fel a nevét, emlékét pedig nemcsak a statisztikák, hanem generációk szurkolóinak emlékezete is őrzi majd.

Nyugodjon békében.