Mennyire terhes úgy futballozni itthon, hogy a magyar miniszterelnök számára a foci személyes és szenvedélyes ügy, és a válogatott teljesítményét az ő szűnni nem akaró aktív, olykor proaktív közreműködése kíséri?
– Tudjuk jól, hogy a sportba és a fociba mennyi állami pénz jut, ezért szerintem ez okozhat konfliktust, vagy külső nyomást – mondta Gulácsi Péter a Friderikusz Podcastban. – Azok, akik itthon futballoznak, ugyanúgy csapatokban játszanak, ugyanúgy kapják a fizetéseket, nyilván ők nem tehetnek arról, hogy ez a pénz honnan és hogy kerül oda. Nyugat-Európában piaci alapon működik a futball, éppen ezért ez a kérdés abszolút nem merül el, itthon sokkal inkább, viszont ettől függetlenül azok a játékosok is a maximumra törekednek, akik itthon játszanak, ebből a sportból szeretnének megélni. Nyilván tudjuk jól, hogy a miniszterelnöknek fontos a futball. Amit a fociban átéltünk fejlődést az elmúlt tíz évben, például, hogy ilyen stadionban játszhatunk hazai pályán, ilyen körülmények között készülhetünk, nagyon pozitív dolog nekünk futballistáknak. Mi, amit érzékelünk, az infrastruktúra fejlődése, a körülmények javulása. A válogatottnál minden olyan szakmai, technikai háttér jelen van, ami topteljesítményhez szükséges, ezáltal is tudunk jó teljesítményt nyújtani. Nyomás lehet azzal kapcsolatban, hogy mennyi pénz áramlik a futballba.
A focisták kimagasló fizetése
– Alapvetően a piac határozza meg szerintem, hogy milyen irányba megy a futball pénzügyi helyzete. Ha összehasonlítom azzal, hogy Liverpoolban mik voltak a topfizetések, amikor ott voltam, és mik ma, akkor ég és föld a különbség. A jéghegy csúcsa például a Liverpool, a Real Madrid, vagy például a Bayern München, de ehhez eszméletlen teljesítményre, hihetetlen munkabírásra, nyomáselviselésre, teljesítőképességre van szükség, amit a piac határozott meg, hiszen ezeket a játékosokat, termékeket, millióan követik, minden mozdulatukat a pályán, és pályán kívül is, és ennyi az értékük. Ha azt nézzük, filmsztárok is eszméletlen összeget keresnek. A társadalmi szerepünk nem adná ezt nekünk, hogy ennyi pénzt keressünk, mert a mi személyünk nem áll bárki felett, nem vagyunk jobb emberek, nem tudunk többet, csak egy olyan hivatást végzünk, amit milliók, vagy milliárdok néznek meg a tévében és ez generálja ezeket a pénzeket.
Van-e védelmi mechanizmusa, hogy megőrizze józanságát ekkora anyagi és társadalmi nyomás közepette?
– Én azért az első komolyabb szerződésemet 26-27 évesen írtam alá a Lipcsével, ahol már komolyabb összegeket kerestem, a jövőre nézve is tudtam építkezni, de 19-20 évesen még nem kerestem olyan pénzeket, hogy azzal igazán durva dolgokat tudtam volna csinálni. Olyan családból is jövök, ahol a tervezés, az átgondoltság, az anyagi szituáció kezelése egy alapvető dolog, édesapám a Richter gazdasági igazgatója volt sokáig, tehát valamennyire a pénzügyi dolgokat magammal hoztam. Ha jó környezete van az embernek, az segítséget tud jelenteni, de egy rossz környezet is tud rossz irányba vinni.
Nagy visszhangot kapott, amikor csatlakozott "A család az család" kampányhoz
– A célunk az volt, hogy megszólaljunk egy erkölcsi és társadalmi témában, ami számunkra fontos és ahol úgy éreztük, hogy a mi értékeinkkel szembemennek a dolgok. Hogy egy gyermek egy szerető családban nőhessen fel, annál fontosabb dolog nincsen. A nővérem rengeteg gyermekotthonban dolgozott, látta az ottani helyzeteket, ezért nekünk is volt egy minimális rálátásunkra a dolgokra. Ezt az esélyt elvenni tőlük nem politikai, hanem erkölcsi kérdés.
Sosem szerettünk volna ebből politikai témát csinálni, az, hogy ez így lett felkapva, már nem a mi kezünkben volt. Viszont maga az üzenet fontos volt, mert olyan értékeket próbálunk közvetíteni a mai napig is, és a saját gyermekeinknek is átadni, amiket mi is hozunk otthonról, ez a szeretet, az elfogadás, az egymás iránti tisztelet, a nyitottság. Ennek mondott ellent az, ami történt.
Számított az indulatáradatra?
– Ha teljesen őszinte vagyok, nem. De ennek volt egy online verziója, ahol ez a téma nagyon felkapott lett, nagyon sokat tovább csavarták, de erre már nem volt nekünk ráhatásunk. Nem mondom, hogy könnyű időszak volt, rengeteg támadás ért emiatt, de a válogatottban, itthon ezt nem annyira érzékeltem, keveset voltam itthon, de az online felületeken szembesültem ezzel. Egyébként nagyon sokan gratuláltak személyesen is a kiálláshoz és az értékekhez, amit közvetítettünk. Ki az, aki nem szeretne szeretetben, tiszteletben, elfogadás mellett élni? Ilyen ember szerintem a világon nincsen, éppen ezért sosem volt bennem az, hogy bárcsak ne tettem volna ezt a kijelentést. Lipcsében a klubom nem is tudta, hogy én ezt ki fogom posztolni, de az a szellemiség, amit a klubom képvisel, az ezzel teljesen egybefügg. Azt is megkaptam, hogy ezt a klubom nyomására kellett kitennem, ami nem így van, ez a mi döntésünk volt a feleségemmel, ez a mi meggyőződésünk, értékrendünk, gondolkodásmódunk. Itthon sokáig nem is volt válogatott összetartás és mire újra találkoztunk, ez a téma már lecsengett, sose volt téma a csapaton belül.
Ha újra ilyen ügy előállna, kiállna vagy sem?
– Most már egy más helyzetben vagyok.
Én akkor a magyar válogatott tagja voltam és az Eb-re készültünk, viszont azt tiszteletben tartottam, hogy van egy nagyon fontos nemzeti érdek, csapatérdek, hogy mi sikeresek legyünk az Eb-n, amit ráadásul a történelem során először hazai pályán játszhattunk le, ami nagyon különleges volt. Az, hogy van egy játékos a csapaton belül, aki maga ellen fordítja a közvélemény egy részét, az nem feltétlenül fér bele az adott helyzetbe, éppen ezért a válogatott karrierem alatt sosem nyilvánultam és sosem reagáltam erre a témára, ami egy tudatos döntés volt.
Nem szerettem volna bárkinek erre támadófelületet adni az én személyemre, mint válogatott kapus és ezáltal a válogatottra. Most már sokkal szabadabban tudok más témákban is megnyilvánulni, mert ez a kötelezettségem a válogatott felé azzal, hogy visszavonultam, már megszűnt.
Mi a legnagyobb luxusa?
– Hogy megteremtettük a jövőnket a futballon keresztül. Nekem ez többet ér minden más materiális dolognál. Van egy biztos, stabil jövőnk, nem kell azon aggódnunk, mi lesz holnap, holnapután. Nagyon szeretünk utazni, világot látni, különböző kultúrákat megismerni. Ezt a fajta életet, amit jelenleg élünk, nagyon élvezzük, büszkék vagyunk arra, ahova eljutottunk, de próbálunk továbbra is két lábbal a földön járni anyagi helyzettől, sikerektől függetlenül.
Mit csinál a szabadidejében?
– Nem sok szabadidőm van, a foci elment már abba az irányba, hogy a pályán töltött idő egy edzésnapon másfél óra, de 7-8 órát az edzőközpontban vagyok, amik kiteszik a napom nagy részét. Kevés olyan van, amikor azt mondjuk, hogy délután nincs semmi dolgunk, nincs olyan igazi hobbim, amit gyakran csinálnék. Amit nagyon szeretek, hogy imádok ott lenni a gyerekek edzésén. A nagyobb kisfiam, Dominik már elkezdett kapusedzésekre járni és megkérdeztem azt a kis klubot, lehetnék-e én a kapusedzője és hétfőnként most én tartok ott kapusedzéseket.
A teljes beszélgetés ide kattintva tekinthető meg!
