A Ferencvárosi Torna Club vezetése szezonértékelő interjút adott a FradiMédia YouTube-csatornáján. A beszélgetésben részt vett Kubatov Gábor elnök, Orosz Pál, az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója, valamint Hajnal Tamás, a labdarúgócsapat sportigazgatója is. Az interjúban szó esett a 2024/2025-ös idény legfontosabb történéseiről, az MLSZ új szabályozásáról, a nemzetközi szereplésről és a klub jövőbeni terveiről. Az alábbiakban témakörök szerint idézünk a beszélgetésből – a megszólalókra monogramjuk alapján (KG, OP, HT) hivatkozunk.
A 2024/2025-ös idény legfontosabb történéseiről
KG: – Győrben elérzékenyültem, mikor lefújták az utolsó mérkőzésünket. Pedig ha egyáltalán hozzá lehet szokni a bajnoki címhez, akkor már hozzá vagyunk szokva, de talán épp ez a különlegesség, hogy ez most nehezen ment. Hogy az utolsó fordulóban, az utolsó pillanatban is számított minden. Nem gondoltam volna, az előző években nem ehhez szoktunk. Tomi egy félmondattal említette: vagy nyerünk, vagy tanulunk. Ennek a szezonnak is nagyon erős, hangsúlyos tanulságai vannak – ami miatt a szereplés szerintem így sikerült. Egy biztos: nem lehet egy éven belül három edzőt elfogyasztani.
Mindeközben büszkék is lehetünk, mert mindkét edzőnket kivásárolták a szerződéséből (Dejan Stankovic és Pascal Jansen – a szerk.) – kerestünk rajtuk szerintem 600 millió forintot. Nem az volt, hogy elbocsátottunk valakit és fizetnünk kellett volna, hanem az, hogy kerestünk rajtuk. Sokat gondolkodtam ezen, mert lehet, hogy nekünk mostantól ez a sorsunk: olyan polcról választunk edzőket, akik aztán kelendőek lesznek más piacokon is. Tudnánk velük olyan szerződést kötni, hogy nem lehet őket kivásárolni, de ha megromlik a viszony vagy a teljesítmény, és el kell mozdítanunk az edzőt, akkor ki kell fizetnünk.
Ezért mondjuk azt, hogy tükörszerződés van – ezt találtuk a legjobb megoldásnak. Szumma szummárum: az edzők elmentek, és végül a harmadik edzőnkkel lettünk bajnokok – ami szerintem ebben a helyzetben komoly teljesítmény.
OP: – Apám mondása jut eszembe: "Öt-nullra könnyű nyerni, egy-nullra nehéz." Ez egy ilyen egy-nullás szezon volt. A bajnoki szereplésünk nyilván hagyott kívánnivalókat maga után, a nemzetközi szereplésünk ellenben szerintem nagyon-nagyon jó volt. Talán egy picit tovább is juthattunk volna, de azt magunknak köszönhetjük, hogy nem sikerült. Egy nagyon erős csapat ellen játszottunk, teszem hozzá, de azért voltak olyan teljesítmények, amikkel nem feltétlenül voltunk megelégedve, ha őszinték vagyunk magunkkal.
HT: – Én a magyar bajnokságot két részre bontanám.
Az utolsó szakaszban egy olyan hajrát hajtottunk végre, ahol sikerült megszerezni a bajnoki címet – szerintem ez mindannyiunk számára óriási öröm volt. Ilyen nyomás alatt ilyen teljesítményt nyújtani szerintem elismerésre méltó. Természetesen az a folyamat, ami oda vezetett, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, azzal nem voltunk elégedettek.
Nemzetközi szinten sok szép élményt éltünk át, sok győzelmet szereztünk ebben a szezonban. Volt benne egy negatív is, ugye a Plzen elleni visszavágó – abból sokat szeretnénk tanulni. De összességében szerintem jól teljesítettünk nemzetközi szinten, és a bajnokságot is sikerült megnyerni, bár voltak dolgok, amiken javítanunk kell a következő szezonra.
Pascal Jansen decemberi távozásáról
– Jó kis karácsonyunk volt, akkor nem fulladoztunk a nevetéstől – utaltak a beszélgetők arra, amikor december végén a New York City kivásárolta szerződéséből Pascal Jansent.
OP: – Ez egy ilyen szituáció, tudomásul kell venni, hogy ha egy olyan szerződés van, amiben a reciprocitás elve alapján vannak a feltételek meghatározva, akkor ez benne van a pakliban, és erre fel kell készülni. Amikor a scoutingról, szakmai munkáról beszélünk, akkor azt is tudni kell, hogy mi az edzőket is monitorozzuk menet közben is. Nem úgy működik, hogy ha előáll egy ilyen helyzet, akkor teljesen vakon kezdünk lövöldözni, hogy „Úristen, most mit csináljunk?” – nem, ilyenkor már van egy lista, ami alapján legalább le tudunk ülni beszélgetni egymás között.
HT: – Egy ilyen helyzetben is átbeszéljük, hogy mik az előnyök, mik a hátrányok, tulajdonképpen egy ilyen döntésnek. Tényleg az a jobb, ha le tudunk ülni a tárgyalóasztalhoz, és hajlandók vagyunk közösen megoldást találni – ezt egyébként Pascal is szerette volna, ő ezt világosan elmondta, de mi mindig a klub érdekeit tartjuk a legfontosabbnak. Ha már tudjuk az irányt, megbeszéltük, mit szeretnénk, akkor természetesen az alternatívákról is beszélünk, és ebben a helyzetben is fel voltunk készülve. Már abból is adódóan, hogy nyáron egy nagyon intenzív, alapos kiválasztási folyamatban döntöttünk Pascal mellett – ez is segített abban, hogy már előre gondolkodtunk. Ez egy állandó folyamat, mindig figyelni kell a piacot. Az edzők szerződés alatt állnak, aztán egyik pillanatról a másikra elbocsátják őket. Ilyenkor gyorsan, de nagyon alapos elemző munkával kell reagálni.
Robbie Keane érkezéséről
KG: – Nagyon akart jönni. Ez nem olyan volt, hogy nekünk kellett elmenni, könyörögni, vagy hosszan győzködni. Ő azt mondta: szeretne idejönni, itt dolgozni. Nekem ez volt az elsődleges dolog. Nyilván számított az elmúlt évek teljesítménye is – az izraeli bajnokságban nyújtott munkája, a futballszemlélete, az, ahogy játékosként is karaktert mutatott – ezek mind átjönnek egy beszélgetésen keresztül. A prezentáció, amit Budapesten mutatott be nekünk az első találkozás alkalmával, nagyon meggyőző volt. A szerződéskötés is gördülékenyen ment, és ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy azt éreztük: ez egy jó döntés.
HT: – Robbie Keane érkezése tulajdonképpen az elmúlt évek eredménye és az a munka, ami itt zajlik. Ez olyan polcra helyezte a Ferencvárost, ahol sok szakember számára egy nagyon érdekes kihívásként jelenik meg. Persze nem mindenki számára vonzó ez a lehetőség, ebben őszinték lehetünk. Sok edzővel beszélünk, akik különböző okokból azt mondják, hogy a magyar bajnokság talán nem annyira vonzó számukra – még akkor sem, ha nem is kifejezetten a Ferencvárosról van szó, úgyhogy vannak ilyen egyeztetések is. Robbieval Monacóban találkoztunk, majd később a sorsolásnál is, és minden helyzetben jelezte, hogy ha úgy alakul a helyzet, számára nagyon meggyőző a csapat – ő maga is csapatnak nevezett minket, ahogy leültünk, és bemutattuk a klubot, ő azt mondta, nem egy klubot, hanem embereket szeretne választani. Ez is közrejátszott abban, hogy ennyire szeretett volna a Ferencvároshoz tartozni.
A Paks és a Plzen elleni februári vereségek utáni nagy elbeszélgetésről
KG: – Együtt ültünk ki az edzővel, ott nagyon őszintén elmondtam az érzéseimet a fiúknak.
Arról beszéltem, hogy mi nem játékosokat, hanem partnereket igazolunk a győzelemhez és úgy érzem, be vagyok csapva. Beszéltünk arról, hogy a lelátón lévő emberek mennyi pénzt keresnek, hogy nekik mekkora örömöt jelent, ha a csapat tud győzni. Inkább lelki beszélgetés volt ez.
Szoktam mondani viccesen, hogy ez nem az én munkám, ha az enyém lenne, akkor elkérném az edző fizetésének egy részét, de közben ez a mi szerelmünk, a mi csapatunk, ezért néha az ember hozzáteszi azt, amit ő tud, ami nála van. Ebben a dologban így segítettünk. A pénzüket elvettük, az egy motiváló erő volt, hogy ha nem lesznek bajnokok, akkor nincsen prémium. Megnyertük a bajnokságot, jól esett kifizetni a pénzt. Beszélgettünk arról, mi volt a katartikus élmény ebben az évben: megnyomni a gombot és kiutalni nekik a pénzt.
Az MLSZ új szabályozásáról
KG: – Ez egy szándéknyilatkozat, de egy csomó dolog kidolgozatlan benne. Tíz év alatt nyertünk nyolc bajnokságot, meg sem kérdeztek minket, hogy ennek milyen gazdasági hatásai vannak, vagy milyen hatásai vannak az átigazolási piacra. Ha egy külföldi játékos azt látja, hogy csak öt hely van, amit betölthet mezőnyjátékosként, akkor el akar-e jönni hozzánk, vagy sem? Vagy épp az edzőnk akar-e így dolgozni velünk? A Ferencváros egy 20 milliárdos cég, amit nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni, a döntéseknek nagyon komoly jelentősége van. Lett volna egy csomó építő jellegű ötletünk, hogy mit lehet beletenni, nagyon sajnálom, hogy az a tervezés nem így zajlott. Azért nem vagyunk teljesen felkészületlenek és ostobák, évek óta halljuk ezt a zöngét, elég komolyan felkészültünk erre, de még így sem vagyok benne biztos, hogy a Ferencvárosnak jó üzlet, ha ezt teljesíti, a számítások még nincsenek készen. Nem tudom, mi van, ha egy évig nem tartjuk be, akkor utána a következő évtől ez hogyan fog folytatódni, visszatérhetünk-e ebbe a szabályba vagy nem. Veszélybe kerül így a nemzetközi szereplésed, nem igazán tudsz két csapatot építeni. Ezer dolgot lehetne mondani, kár, hogy erről nem beszélgettünk közösen.
Hogy a nemzetközi kupában szereplő csapatokra vannak-e külön szabályok, vagy lehet-e alkotni külön szabályokat, ezekről érdemes lett volna beszélni. Bennem sem forrott még ki a kép, még a döntést sem hoztuk meg, hogy részt veszünk-e benne. Fel vagyunk készülve a legjobb tudásunk szerint, de évek óta készültünk erre, pletykák voltak erről, de azt gondoltam, legalább egy megbeszélés lesz.
Azt gondoltam, hogy az - akkor még - 35-szörös magyar bajnok talán megérdemel annyit, hogy leüljenek vele beszélni erről a dologról. Évek óta mondom, akkorára van egy magyar játékos előtt tárva a kapu, hogy nem lehet látni a félfáit, jöjjenek be rajta, de legyenek jobbak az ott lévő versenytársaiknál. A klubot bántják meg, nem engem, hanem az itt lévő szakmai stábot, a fűnyíró embert, a lelátón lévő embereket, vagy akik csak a tévé előtt tudják nézni a meccseket. Mégis csak mi vagyunk a bajnokok évek óta, komoly teljesítményt nyújtunk. Nem kellett volna leülni legalább egy órára velünk? Ez elmaradt, rendkívül sajnálom. Úgy, hogy a magyar sportélet vezetőivel jó viszonyt ápolok és mindig nyitott voltam egy jó beszélgetésre.
OP: – Semmiféle megkeresés nem történt, ne ijedjen meg senki, de Tóth Alex 6 évesen azért kezdett el focizni, hogy minél magasabb szintre jusson el. Ha adott esetben jön egy megkeresés egy komoly bajnokságból, akkor mondjuk azt neki, hogy nem engedünk el, mert ha elengedünk, akkor annyi pénztől esünk el, amennyit nem fizetnek érted? Ki tudja, jön-e még egy megkeresés és ez milyen hatással lesz az ő karrierjére? A magyar válogatottnak érdeke-e az, hogy egy fiatal egy komoly bajnokságban játsszon, vagy az az érdeke, hogy maradjon sokáig Magyarországon?
HT: – Összességében is kérdés, hogy a magyar labdarúgásra, játékosokra milyen hatással lesz? Ez mit vált ki belőlük? Tulajdonképpen alanyi jogon megadunk nekik öt helyet a csapatban, a teljesítmény elve teljesen elveszik. Profi sportról beszélünk, a legjobbaknak kell lenniük a pályán, nemzetiségtől függetlenül. Mi törekedtünk arra az elmúlt években, és most is volt nagyon sok olyan bajnoki mérkőzés, amikor 4-5 magyarral játszottunk, de mindig az volt a szempont, hogy ki a legjobb. Tóth Alex nem azért játszik, mert fiatal magyar, hanem mert nagyon jó. Ezeket jó lett volna átbeszélni, mielőtt ilyen döntéseket meghoznak. Ezzel belenyúlnak az edző tevékenykedésébe is, döntést hozol meg helyette. Ez a jövőben kérdés - és Robbie-val kapcsolatban is -, hogy egyáltalán akar-e nagynevű, nemzetközi tapasztalattal rendelkező edző Magyarországra jönni, ha azt kell neki mondani, hogy az összeállítás fele így néz ki, a másik felével gondolkozhatsz, hogyan oldod meg?
Mit várnak a következő szezontól?
KG: – Minden kell, fradisták vagyunk! A BL-ben akarunk játszani, onnan tovább akarunk jutni, meg akarjuk nyerni a bajnokságot és a kupát végre. Meg akarjuk verni a Paksot és a Puskást minden meccsen, ezek alap célkitűzések. Amikor jól mennek a meccsek az elején, mindig úgy vagyok vele, hogy hátha egyszer egy veretlen bajnokságot le lehetne hozni. Úgy megyek neki, hogy minden kell, minden rekordot meg kell dönteni, amit csak lehet.
OP: – Ez az életünk, ebben szocializálódtunk, a Fradi volt, van, lesz, mindig megpróbáljuk a maximumot tenni azért, hogy a Fradi jobb legyen.
HT: – Az eredmények párosuljanak olyan látványos játékkal és stílussal, amiért a szurkolók is jönnek, ami a Fradihoz méltó. Lehet, hogy az elmúlt szezonban a játék nem volt a legszebb, azt szeretnénk, hogy ebben is előrelépjünk.
