Még az örök maximalista Dárdai Pálnál is a pihenésről szólnak ezek a napok. A korábbi magyar szövetségi kapitány a tagesspiegel.de-nek adott interjújában beszél arról, hogyan telnek a karácsonyi ünnepek családjánál.
- A disznót még nem vágták le, ezt majd karácsony második napján tesszük meg, amikor az egész család együtt lesz a nagymamával. Mindhárom gyermek kap egy-egy malacot karácsonyra, ez a hagyomány nálunk. Az állatok egész évben nőnek, a miénk hatalmas, 225 kilós. Már gyerekként is vágtam le malacot. Amikor kicsik voltunk, hátul volt a helyünk, hogy fogjuk a malac fenekét. Mindenkinek megvan ilyenkor a maga feladata. Aztán ebből készül a véres hurka, a sonka, a kolbász és a szalonna.
A Herthával pazar őszt teljesített vezetőedző ilyenkor próbál minél kevesebbet csapatával és a futballal foglalkozni, hogy feltöltődjön a következő esztendőre.
- Tényleg ki tudok kapcsolni. Kimerítő évünk volt, egy kicsit el is fáradtam. Szükségem van a távollétre. A menedzserünk is tudja ezt, ha mégis akarna valamit, sms-t ír, és visszahívom. De nem vagyok 24 órás készenlétben. Nem lenne jó, ha mindig a Herthával foglalkoznék, a szünet az szünet. Németországban mindig korán lefekszem, és sokat alszom. Amikor azonban otthon vagyok, Magyarországon, másfajta életet élek.
Az azért hamar kiderül, hogy a foci annyira mégsem kerül távol a Dárdai-családtól, amely egy hagyományos futballtornának is a résztvevője ilyenkor.
- Persze azért nem telik 10 nap futball nélkül, az angol bajnokság nem áll le, minden nap van valami jó meccs a tévében. És mi magunk is játszunk egy Pécs közeli kis faluban. Van egy hatcsapatos torna: a családunk saját csapattal áll ki, van öregfiúk együttes a faluból, a fiataloknak egy csapata és egy, amely Budapestről érkezik. A szórakozás nagyon fontos. Sajnos mindig másodikak vagyunk, mert nincs kapusunk. Két éve én álltam be, aztán egy kézsérüléssel a kórházban kötöttem ki. De általában a meccsek után mindig egy nagy közös vacsora a program.
