A 40. születésnapját októberben ünneplő Böde Dániel, a Paks 25-szörös magyar válogatott támadója volt Berkesi Judit vendége a Sportemberek Extra című műsorban. A rutinos támadó a tőle megszokott egyenességgel nyilatkozott több érdekes témáról is. Az alábbiakban témakörök szerint idézünk a beszélgetésből, melyet az m4sport.hu szemlézett.
Jelenlegi sérülése és a madocsai edzősködés
Böde augusztusban szenvedett combsérülést, ami miatt átesett pályafutása első műtétjén. A felépülés várhatóan 3,5-4 hónapot vesz igénybe, így legkorábban december elején térhet vissza, de a legrosszabb esetben is készen áll majd a januári felkészülésre. Sérülése alatt szülőfaluja, Madocsa megye III-as csapatát irányítja edzőként.
- Október 25-én bajban leszek, mert a Vasassal játsszunk és aznap van Madocsán is a mérkőzés… nem tudom, hogy oldjam meg, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Van, hogy a srácok (Madocsán) ki tudnak hozni a sodromból, de általában nyugodt szoktam lenni. Nem mindig csak a szakmai dolgoknak kell érvényesülni, próbálunk egy jó közösséget összehozni, ami sikerül is évről évre - fogalmazott, hozzátéve, hogy a csapat csak meccsnapon találkozik, a lefújás után pedig van egy kis összejövetel, ott átbeszélik a mérkőzést, "a srácok pedig isznak egy-két bambit".
"A faluban mindenki ismer pelenkás korom óta"
A csatár felidézte, hogyan indult a karrierje az udvari focizásoktól kezdve egészen a paksi nevelkedésig, valamint elmesélte, hogy gyerekként vízi rendőr vagy labdarúgó szeretett volna lenni.
- Otthon kezdtük, az udvaron. Kisgyerekként próbáltam követni a bátyámékat, de sokszor volt, hogy »na jó, öcskös, húzzál innen a korosztályodhoz«. Biztos ciki lehetett velem, de nem kérdeztem sosem. Iskolás koromban kezdtünk el komolyabban, diáksport szinten focizni, utána jött Paks, onnantól meg szerintem mindenki tud mindent.
A faluban mindenki ismer pelenkás korom óta, ott csak a Böde Dani vagyok. Ezért is szeretek ott lenni, mert ott nincs akkora felhajtás.
"A madocsai Messi" és "a madocsai Rooney" - ezt a becenevet kapta Böde Dániel és bátyja. A 39 éves csatár elmondta, egy siófoki meccsen bemutatott szólója után hívták így először. - Az idők során rám ragadt, de alkatilag és játékstílusban sem egyezünk - mondta egy mosollyal, majd beszélt példaképeiről is: "külföldről Batistuta, Magyarországról Váczi Zoli". Elárulta, utóbbitól ered 13-as mezszáma, ugyanis a 13-assal a hátán játszott a Vasasban a támadó is.
Ferencvárosi évek
Böde hét évet töltött a Ferencvárosnál (239 meccs, 107 gól), majd 2019-ben tért vissza Paksra. Ennek fő oka a Szerhij Rebrovval való feszült kapcsolata volt.
- Mielőtt a Ferencvároshoz igazoltam, rengeteg klub érdeklődött irántam, előtte félévvel az Újpesttel is tárgyaltam - árulta el. - Úgy gondolom, jól döntöttem: hét csodálatos évet töltöttem ott (az FTC-ben). Ha kicsit bátrabb vagyok, benne lehetett volna egy külföldi kör is, de így kerek az egész.
Maradhattam volna még a Fradiban, de nem láttam sok értelmét. Rebrovval nem annyira jöttem ki, amit kért, általában megcsináltam, de se így, se úgy nem volt jó. Játszani szerettem volna, nem a lelátón vagy a padon ülni
- mondta, majd arra a kérdésre, hogy a kémia vagy a bizalom hiányzott az edző és a játékos kapcsolatából, így felelt: "nem volt meg semmi köztünk".
Elmondta, Bognár Györggyel nagyon jó együtt dolgozni Pakson, a Ferencvárosnál Rebrov "taktikailag nagyon rendben volt", de azt a tüzet, ahogy Ricardo Moniz beállt közéjük játszani (még törött kézzel is), egy edzőnél sem látta.
Nem azt mondom, hogy Moniz a világ legjobb edzője, de hogy utánpótlásban ilyen edzők kellenének, az biztos.
A magyar válogatott és a 2016-os Európa-bajnokság
A nemzeti csapatban 25 alkalommal pályára lépő csatár élete legszebb emlékei között tartja számon a 2016-os franciaországi Eb-t, de 2025-ben is felmerült a neve a keretnél, amikor gólkirályi címet szerzett.
Mondtam, ha el van törve mindkét lábam, akkor is mennék a válogatottba. Jól ment a játék, gólkirály lettem úgy, hogy kevésszer voltam kezdő. Ennek lehetett köszönhető, hogy szóba került, a szurkolók szeretnek és szerintem arra a húsz perc, fél órára sokan szeretnének látni a válogatottban.
Marco Rossi együttese Böde hiányában sem maradt paksi csatárok nélkül: az elmúlt években Hahn János, Varga Barnabás, Ádám Martin és Tóth Barna után legutóbb Szalai József személyében újabb paksi támadó mutatkozhatott be a nemzeti csapatban. Böde mosolyogva beszélt a paksi csatártársairól, bízva abban, hogy neki is volt szerepe a fejlődésükben: - Szeretném azt hinni, hogy van közöm hozzá. Mindegyikükkel játszottam együtt, bízom benne, el tudtak lesni tőlem egy-két dolgot - fogalmazott, majd a hozzáállásra is kitért.
"Azt kell megtalálni, hogy az egót ne helyezzük a csapat fölé – itt Ronaldóra gondolok"
- Ricardo Moniz mondta, hogy minden meccsen úgy kell játszani, mintha az lenne az utolsó. Próbálom ezt nemcsak a válogatottban, hanem a klubnál is szem előtt tartani, hogyha egyszer elbúcsúzunk, az utolsó meccs is jó legyen. Azt szoktam mondani, örökifjú vagyok, de ez ebben a korban már benne van. Sérülések már sűrűbben jönnek, de bízom benne, az NB I-es örökranglistán rá tudok menni Végh Zolira - mondta az 570 magyar élvonalbeli meccsével csúcstartó játékosról.
Annak apropóján, hogy Madocsán még több negyven év feletti játékos is futballozik kizárólag a futball szeretete miatt, szóba került, hogy sokak nehezen engedik el a labdarúgást bizonyos kor felett.
Azt kell megtalálni, hogy az egót ne helyezzük a csapat fölé – itt Ronaldóra gondolok. Az elején, Pakson az én csőrömet is piszkálta, hogy kevesebbet játszom, de ezt elfogadtam. Úgy vagyok vele, ha abbahagyom a profi labdarúgást, Madocsán még le szeretnék húzni jó pár évet.
"Inkább a fiatalok alkalmazkodjanak hozzánk, ne mi a fiatalokhoz"
Szókimondóan nyilatkozott a fiatal futballisták megváltozott körülményeiről és viselkedéséről.
- Sokkal jobbak a körülmények számukra, a focipályákra és a szerelésekre gondolok, de több a foci konkurenciája: a PlayStation és a telefon jobban elviszik a figyelmüket. Gyerekkorodtól kezdve az a legfontosabb, milyen edződ van. Nem is feltétlenül a szakmaiság a lényeg abban a korban, hanem az, hogy megszerettesse veled a focit. Azt hiányolom a gyerekekből, hogy nincs bennük az a kellő szenvedély, ezért is van az, ha nem lesz belőlük profi futballista, abba is hagyják a sportot, nem akarnak alacsonyabb osztályban focizni - mondta, majd arról is beszélt, hogy "a média kicsit el tudja vinni a fejét" azoknak a fiataloknak, akik a felnőtt keretben vannak.
- Mondták, máshogy kell bánni a fiatalokkal az öltözőben,
én meg úgy vagyok vele: amíg ott vagyok az öltözőben, inkább a fiatalok alkalmazkodjanak hozzánk, ne mi a fiatalokhoz. A hierarchiát is megpróbálják eltüntetni az öltözőből, de ez Pakson megvan és szerintem így is lesz még egy darabig
- mondta, hozzátéve, ha ő vagy rutinos csapattársa, Szabó János odacsap az asztalra, akkor a másik ott áll mögötte.
"Labda és ellenfél nélkül világ életemben k***a jó leszek"
Négy gyermek édesapjaként a legfontosabbnak azt tartja, hogy a gyerekei sportoljanak. Felesége, Böde-Bíró Blanka válogatott kézilabdázó miatt ma már több kézilabda-mérkőzést néz, mint focit. A konyhában nagyon aktív, a sérülése alatt még többet főz a kalóriabevitelre figyelve, konyhai élményeit pedig Instagramra is megosztja. Az internetes kommentelőkről pedig határozott véleménye van.
- Ha bográcsozunk, azt úgy szeretem, ha felszisszen valami mellette, illetve van a másik fajta, amikor figyelek a kalóriabevitelre, a két főzés teljesen más.
Ha mindig azt figyeltem volna, ki mit szól a pályafutásomhoz és az életemhez, akkor már rég abbahagytam volna. Mindig azt mondom, hogy akkor mutassa meg, csinálja utánam. Személyesen nem jön oda senki, nincs annyi vér a pucájukban. Arc és név nélkül mindenki bátor, erős. Olyan, mint a fociban, hogy labda és ellenfél nélkül világ életemben k***a jó leszek.
Zárásként elárulta, hogy még nagyjából másfél évig tervez a profi futballban maradni, és a célja, hogy utolérje az NB I-es szereplési örökranglistát 570 meccsel vezető Végh Zoltánt.
Ha őszinte akarok lenni, másfél évben gondolkodnék szívem szerint. Ez a fél év vízválasztó lesz, hogy miként tudok visszajönni a sérülésből.
- Mindent elkövetek azért, hogy minél jobb állapotban legyek, betartom a gyógytornász, a doki és a rehabilitációs edző utasításait, úgyhogy remélem, rá tudok menni Végh Zolira az utolsó évben.
