Tervezett lépés volt a karrieredben egy külföldi szerződés vagy inkább menekülés abból a helyzetből, ami kialakult körülötted Fehérváron?
- Négy és fél éve az NB II-ből kerültem Fehérvárra, akkor az volt a célom, hogy bajnoki címet, kupát nyerjek, válogatott legyek és majd el tudjak igazolni egy erősebb bajnokságba - kezdte Kovács Dániel, a Volos kapusa a csakfoci.hu-nak. - Ez utóbbi most összejött. Ha minden rendben van körülöttem, valószínűleg akkor sem maradok. Nagyon nagy impulzus már nem tudott volna érni a Vidinél, amit lehetett, elvégeztem. Harmadik számú kapusként kerültem ide, az utolsó két és fél évben pedig már én voltam az első számú. Sok szeretetet, elismerést kaptam Fehérváron, ezért érzelmileg nem volt könnyű a váltás.
A szurkolók egy része viszont nehezen viselte, hogy szerintük tiszteletlenül bántál velük.
- Hideget hagytak a bekiabálások, mindenhol vannak mocskolódások, sajnos ez is a foci része. Nekem tiszta a lelkiismeretem. Az előző szezonunk nagyon nehéz volt, az utolsó pillanatban maradtunk bent. Ezt követően éjjel egykor a privát számomra az egyik vezérszurkolótól kaptam egy mocskolódó üzenetet, amire bevallom, nem a legokosabban reagáltam, de szerettem volna megvédeni a csapattársaimat. Később bocsánatot kértem, a másik fél ezt nem tette meg a mai napig.
Az mennyire befolyásolta a mérkőzésekre való felkészülésedet, hogy a meccsek előtt pár szurkoló rendszeresen veled foglalkozott?
- Semennyire, nem szoktam lelkizni, kemény gyerek vagyok.
Az, hogy 5-10 ember kiabál, meg molinót gyárt, nem érdekel.
19 évesen egyedül kimentem Brazíliába, megtanultam vigyázni magamra.
A Volos előrelépés számodra a Vidihez képest?
- Ha azt nézzük, hogy a görög bajnokság erősebb, mint a magyar, akkor igen. A Volos egy fiatal klub nagy tervekkel, az előző szezonban már az első hatban végzett, erre idén is megvan az esély. Nem csilivili minden, mint Fehérváron, de itt is kiválóak a körülmények, minden adott a sikeres munkához.
Téged azért igazolt le a klub, mert megsérült két kapus is. Mi lesz, ha ők felépülnek?
- Megharcolok a helyemért. Jelenleg egy szerb kolléga véd, nekem még nem jött meg a licencszem, ami a pályára lépésemhez szükséges, így az AEK Athén ellen még nem én álltam a kapuban.
Az utóbbi hónapokban keveset védtél Fehérváron. Egy kapus esetében ez mekkora hátrány?
- Amikor nem én védek, mindig úgy fogom fel, hogy az az időszak egy mini edzőtábor számomra. Ilyenkor még többet dolgozom, még többet vagyok a kondiban. Két-három meccs alatt vissza lehet nyerni a régi formát. Fontos, hogy egy kihagyás után először csak a biztosra menjen az ember, aztán később jöhetnek a bátrabb megmozdulások is a kapuban.
Most milyen formában vagy?
- Jó erőben érzem magam, nem lesz gond.
Annak ellenére, hogy a Vidivel nagyon rossz volt az előző szezonunk, az én teljesítményemre nem lehetett panasz.
A statisztikai adatok is azt mutatják, hogy az NB I negyedik leghatékonyabb kapusa voltam, ráadásul az utolsó fordulókban több meccsünket is lehoztuk kapott gól nélkül. Úgy érzem, hogy amit lehetett, azt megtettem a csapatért.
Amikor a Fehérvár nyáron leigazolta Tóth Balázst, tudtad, hogy neked annyi?
- Azt hittem, versenyhelyzet lesz, azt nem gondoltam, hogy csípőből kivágnak. Már csak azért sem, mert a nyár elején az edzőm és a sportigazgató is elégedett volt velem, azt mondták, nem akarnak kapust igazolni, aztán másképp alakult minden. Azt azonban mindenképp szeretném megemlíteni, hogy Tóth Balázs nagyszerű kapus, kiválóan véd a Vidiben is.
Neked mi a magyarázatod arra, hogy élcsapatból tavaly majdnem kieső lett a Fehérvár?
- A csapat egykori játékosaként az érzéseimet, a tapasztalataimat tudom elmondani ezzel kapcsolatban.
Voltak olyan légiósaink, akiknek nem jelentett sokat, hogy ott focizhattak, nem szakadtak meg a klubért.
Másrészt az sem tett jót a szereplésünknek, hogy az első hullámvölgy után mindig edzőt váltottunk. Négy és fél év alatt nyolc edzővel dolgoztam együtt, ami nagyon sok. A gyakori váltások miatt nem volt meg az állandóság. Az sem volt szerencsés, hogy mi mindig letargiába estünk, az ezüst- és a bronzérem után is, ez nem tett jót a csapatszellemnek.
30 éves vagy. Mi lehet még benne a karrieredben?
- Úgy érzem, hogy mostanra értem meg igazán. Az utolsó két évben éreztem, hogy fizikálisan és mentálisan is a topon vagyok. Az a célom, hogy a Volosban a meccsek 70-80 százalékán védjek, én legyek a görög bajnokság egyik legjobb kapusa. Másfél éves szerződésem van, utána jó lenne még egy szintet feljebb lépni. Nagy célom a válogatottság, de reálisan nézve Gulácsi és Dibusz elé nehéz odakerülni, a harmadik, negyedik helyért lehet nagy verseny. Demjén, Szappanos és Tóth Balázs is kiválóan teljesít, úgyhogy nem lesz könnyű dolgom, még akkor sem, ha itt jó formában védek majd.
El tudod képzelni, hogy egyszer még visszatérj a Vidihez?
- Érzelmileg mindig is kötődni fogok a klubhoz és nagyon szurkolok a csapatnak, de ez most így nincs a szemem előtt, viszont nem zárom ki. Ha 5-6 év múlva visszatérek külföldről, miért ne?
