Tavaly nyáron akasztotta szögre a cipőt Miroslav Grumic, aki azonnal munkához látott utolsó állomáshelyén, Szentlőrincen. A korábbi center ezt megelőzően játszott a szerb és az ukrán élvonalban, majd hazánkban az első- és a másodosztályban is megfordult. Magára ölthette a Kaposvár, a Pécs, a Diósgyőr, a Kisvárda, a Kozármisleny, a Haladás, a Zalaegerszeg, a Szeged és a Szentlőrinc mezét is. A Szerbiában született, de magyar állampolgársággal rendelkező Grumic a szentlőrinciek sportigazgatójaként kezdett dolgozni, a klub pedig egy NB III-as szezon után ismét az NB II-ben találta magát. A baranyai együttes a nyáron aztán igazi vérátömlesztésen ment át, Waltner Róbert személyében új, NB I-es rutinnal is rendelkező edzőt igazoltak, valamint rajta kívül is érkezett több mint egy csapatnyi új futballista. Az átalakult újonc a sok érkező ellenére villámrajtot vett: három mérkőzésen három győzelem jelenleg a gárda mérlege, így jelenleg vezetik a magyar másodosztályt.
Grumic a hibátlan szezonkezdésről, a nyári átigazolásokról, valamint az idényre kitűzött célokról is nyilatkozott honlapunknak. A szakvezető elmondta, hol élte pályafutása legjobb időszakát, illetve kitért arra is, tervez-e a jövőben az edzői pályára lépni. Interjú.
- Újoncként eddig 3/3 a Szentlőrinc mérlege az NB II-ben, kétszer idegenben nyert a gárda, ön minek tulajdonítja a jó rajtot?
- Sikeréhes, motivált stábot és játékoskeretet sikerült kialakítani a nyáron, valóban pozitívak az eddig látottak, remek szériában vagyunk. Az eddigi eredmények azt igazolják, hogy jó döntéseket hoztunk - kezdte Miroslav Grumic, a Szentlőrinc sportigazgatója a Csakfocinak.
- A tavalyi szezon után milyen átigazolási filozófia mentén indult el a klub, hogy szerették volna összerakni a keretet?
- Munka – ez áll a filozófiánk középpontjában.
Ehhez mérten kerestünk elérhető játékosokat a piacon, nem sztárokat akartunk idehozni, hanem olyanokat, akik akarnak és szeretnek is melózni.
- Több mint egy csapatnyi új játékos, valamint új vezetőedző is érkezett, újoncként ez jókora vakmerőségre vall...
Valóban bátrak voltunk, de úgy gondoltuk, hogy szükséges megerősítenünk a keretet ahhoz, hogy szintet lépjünk. Még két igazolásunk lesz, több érkező valószínűleg nem várható.
- Waltner Róbert néhány hete azt nyilatkozta nekünk, hogy “edzői pályafutása legnehezebb nyara volt” a mostani. Erről mit gondol?
- Természetesen nem hoztuk őt könnyű helyzetbe, de jó edzőnek és jó embernek tartjuk, bízunk benne, hogy meg tudja oldani a feladatot.
- Milyen céllal vágtak neki a szezonnak?
- Csak a bennmaradást tűztük ki magunk elé, semmi másban nem gondolkodtunk. A cél, hogy jövőre is NB II-esek legyünk, még öt meccsel sem gondolkozunk előre, csak a következő bajnokira koncentrálunk. Lépésről-lépésre haladunk, most épp a hétvégi Csákvár elleni mérkőzés van a középpontban.
- Mennyire lesz nehéz kiharcolni a bennmaradást a 16 csapatos másodosztályban?
- Természetesen nem nézünk egyszerű szezon elé, de az első három forduló alapján mondhatom, hogy ezzel a teljesítménnyel összejöhet. Tisztában vagyunk vele, hogy nehéz lesz végig fenntartani ezt a játékot, erős osztályban vagyunk, de szerintem nem lesz gond, ez a keret képes lehet rá.
- Nyáron a Mezőkövesdről távozó Tóth László is a klubhoz érkezett, ő jelenleg szakmai vezetőként dolgozik. Hogy oszlik meg a munka kettejük között?
- Nagyon jól jártunk azzal, hogy közösen dolgozhatunk vele, segíti az átigazolásainkat és a keret kialakítását. Mint mindenki más, ő is minden erejével a klub sikereiért dolgozik.
- Tavaly nyáron váratlanul érte a Szentlőrinc sportigazgatói felkérése? Nem szeretett volna edző lenni?
- Mindenképp sportigazgató szerettem volna lenni. Megvan ugyan a B-licences edzői képesítésem, és nem mondom, hogy a jövőben nem fogok edzősködni, de úgy érzem, ilyen pozícióból jobban tudom irányítani a klubot. 14 évig futballoztam Magyarországon, számos csapatban megfordultam, Szentlőrincen ismertem a klub tulajdonosát, itt képzeltem és képzelem el magam.
Nehéz megfogalmaznom, de a Szentlőrincet én egy családiás klubnak tartom, mást érzek a klub iránt, mint mondjuk a Diósgyőr vagy a Zalaegerszeg iránt.
- Hálás vagyok, hogy a pályafutásom végén megkaptam ezt a lehetőséget, és azóta hagynak minket dolgozni.
- Itthon játékosként megyei fellegvárakban is megfordult. Kaposváron kezdte a pályafutását, Diósgyőrben játszott a legtöbbet, Pécsen is futballozott, illetve egymásnak riválisnak számító kluboknál is megfordult, gondolok itt a Haladásra és a Zetére.
- Bárhol játszottam Magyarországon, sehol nem voltam elégedetlen, de ha visszagondolok a diósgyőri szurkolókra, az ottani, régi stadionra, akkor ott éreztem magam a legjobban. Magyar Kupa-döntőt játszhattam, megnyertük a Ligakupát, a nemzetközi porondra is kijutottunk. A rivális klubokra kitérve pedig azt tudnám mondani, hogy bennem semmi rossz, ellenséges érzés nem volt, amikor mentem Szombathelyre, vagy Zalaegerszegre. De kiemelném, hogy tényleg mindenhol jól éreztem magam: Kozármislenyben például csak egy fél év jutott nekem, de ott se lehetett panaszom semmire.
