2025 nyara óta újabb szakemberrel bővült az RB Leipzig magyar kontingense. A korábban a női magyar válogatottban több mint 100-szor pályára lépett Rácz Zsófia a lipcseiek Bundesligában szereplő hölgycsapatában dolgozik asszisztensedzőként. A fiatal tréner itthon klubcsapatnál (ETO FC) és a magyar válogatottnál is dolgozhatott, nemrégiben a Pro-licences edzői képesítést is megszerezte, és már külföldön, topligában kamatoztathatja tudását.

Rácz Zsófiával a Németországban tapasztalt kihívásokról, a német és a magyar felfogás közötti különbségről, a hölgyek és a férfiak fizetése közötti szorzóról, bakancslistás nagy céljairól, 57 ezres női Bundesliga-meccsről, és arról is beszélgettünk, alapvetően miért nem jó összehasonlítani a női és a férfi focit. Interjú.

Ma már nem meglepő, ha egy kislány focizni szeretne, de azért néhány évvel ezelőtt ez ritkaságszámba ment. A te pályafutásod hogy kezdődött?
- Már kicsiként van rólam egy fotó, ahogy rúgom a labdát, azt is mondhatom, hogy előbb fociztam, mint beszéltem volna. A bátyám is futballozott, édesapám is fanatikus volt, nagy Győri ETO-szurkoló, akivel mindig mentünk a meccsekre. Aztán fociztam az oviban, majd az iskolában is, ahol az első testnevelő tanárom, Cs. Kovács László a szomszédunkként pontosan tudta, hogy rúgom a labdát. Persze egyedüli lányként játszottam a fiúk között. 12 évesen pedig csatlakoztam egy felnőtt női csapathoz.

12 évesen már felnőtt meccseken játszottál?
- Igen, fizikailag nyilván nagy volt a különbség, de azért akkor még nem annyira ment szervezett keretek között a játék.

Mikor nyílik ki a legjobban az olló a fiúk és a lányok teljesítménye között? A fizikai erősödéssel?
- Igen, a pubertáskor körül.

Sokszor mi is játszottunk edzőmeccseket fiúk ellen, és nem a taktikai vagy a technikai tudás számított mérvadónak, hanem a fizikális paraméterek. Magasabbak, erősebbek voltak, ezzel pedig ledominálták a női csapatot. Ha az eredményt nézed, akkor nyilván a fiúk nyernek, de ha a játékot, akkor nem feltétlen.

Taktikai szinten akkor már nem is jelenik meg különbség?
- Annyiban nyilván igen, hogy ha gyorsabb az ellenfél, akkor tempósabb a játék, előbb kell döntést hozni, ez az intenzitás befolyásolja azt is, hogyan tudod kivitelezni a játékodat. De taktikailag és technikailag hasonló képzést kapnak már a lányok, mint a fiúk.

Az sem tántorított el, hogy akkoriban egy átlagos NB I-es női játékos nem tudott megélni a fociból? Ehhez biztosan külföldi szerződés és válogatottság kellett.
- Nekem a foci mindig az életem része volt, és most is az, úgyhogy ez abszolút motivációként jelent meg, a kihívásokat kerestem. Magával a magyar bajnoksággal akkor nem nagyon foglalkoztak, viszont ha válogatott voltál, akkor a nemzetközi porondon is szerepeltél, így nekünk az jelentette a színpadot, ahol felfigyelhettek ránk. Magyarországon is lehetett játszani, de mellette dolgozni kellett.

Ma már az NB I-es topcsapatoknál otthon is főállású játékosokról beszélhetünk, akiknek csak a focira kell koncentrálniuk. Persze az anyagiakat nem lehet összehasonlítani a férfi NB I-el.

Hasonló a szorzó a hölgyek és a férfiak fizetése között külföldön, mint itthon?
- Ebbe kevésbé láttam bele, bár volt, hogy meglepődtem, hogy egy lány focista 15 évesen mennyit keres, vagy hogy egy fiú játékos ennyi idősen megkapja a minimálbér kétszeresét. Mindig azt mondják, hogy a foci üzlet, ezért a fiúk többet fognak keresni, hiszen a stadiont meg kell tölteni, bevételt kell generálni.

Igen, az egyik oldal érve ez szokott lenni a nemzetközi szinten is rendre előkerülő témában a női és a férfi játékosok fizetésének összehasonlításakor. A másik oldalé pedig az, hogy egy női toplabdarúgó a saját mezőnyében ugyanolyan klasszis, mint a férfi társa - ezért keressen is ugyanannyit. Te hogy látod?
- A saját környezetünkben mi is klasszisok vagyunk. Sokan mondják, hogy a fiúk focija gyorsabb, izgalmasabb, ezért nézhetőbb.

De inkább azt kellene elérni, hogy ne hasonlítgassuk a kettőt egymáshoz, ezt el kell engedni. Ha az Arsenal női csapata olyan nézőszámokat és bevételeket generál, mint a fiúcsapaté, akkor miért ne kereshetnének ugyanannyit? De nézhetjük azt az oldalt is, hogy a női sportolók ugyanazt a munkát beleteszik, mint a fiúk. Úgyhogy tény, nehéz a kérdés, mindenesetre azt gondolom, hogy közelebb kellene hozni a két bért egymáshoz.

Németországban van erre törekvés?
- Éppen most lesz egy megbeszélés a 14 első osztályú klubbal, hogy létrehozzanak egy önálló profi ligát profitorientáltan, idővel saját magukat fenntartó egyesületekkel, ahol minden csapatnál tökéletesek a körülmények. Ez a cél, így a törekvés megvan a fejlődés felé, meglátjuk, mi lesz belőle.

A fizetésektől eltekintve Németországban mennyire kapják meg ugyanazt a bánásmódot a hölgyek, mint a férfiak?
- Itt a futballkultúra teljesen más. Nyilván vannak különbségek a férfi és női foci között, de Németországban, Angliában vagy az északi országokban ugyanolyan lehetőségeket kapnak a nők, mint a férfiak: akár a szállást, az étkezést, a felszerelést tekintve én is ezt tapasztalom.

Otthon azért láttam olyat, hogy mivel lánycsapat vagyunk, ezért elég nekünk a kisebb pálya is. A fejlettebb országoknál a feltételek ugyanazok, megvan a lehetőséged ugyanúgy fejlődni.

Ez kicsit társadalmi látásmód is, nem?
- Igen, az is, és hogy eleve hogy állunk a sporthoz. Otthon többnyire kétféle szemléletmód van: ha a sportban jó vagy, magasztalnak, ha pedig nem, akkor egyből mindent rosszként látnak.

Milyen népszerűsége van Németországban a meccseknek? Ha jól láttam, a ti csapatotok is játszott például tízezer néző előtt is.
- Igen, a Bayern München ellen annyian jöttek ki. Tavaly, a Pro-licencre készülve megnéztem, hogy az átlagnézőszám 3500 körül volt, de például egy Hamburg-Werder északi derbin megtelt a fiúk stadionja, az 57 ezer embert jelent. Mi az akadémián játszunk, ott kétezer fős a befogadóképesség, általában 1500-2000 néző ki is jön a bajnokikra.

- Hogyan tudod összehasonlítani az RB Leipzignél most tapasztalt munkát, lehetőségeket a korábbiakkal?
- A magyar válogatottnál is egy kész stábbal tudtam együttműködni, amelyben volt többek között adatelemző, erőnléti edző, tracking rendszer, azaz mindenre adódott lehetőségünk. Klubszinten azonban otthon ilyen nincs. Lipcsében 12-14 fős stábbal dolgozhatunk, van egy saját bázisunk két pályával, irodákkal, ahol együtt ebédelünk a lányokkal, mindannyian egy helyen lehetünk. Ha idegenbeli mérkőzés vár ránk, akkor már mi is előbb elutazunk, ha esti a találkozó, akkor ott is alszunk, másnap pedig az adott helyszínen regenerálunk.

Mi a pontos feladatod a stábban? Hogy néz ki egy meccsnapra való felkészülés, és maga a találkozó napja?

A meccsnapon én vagyok az első számú partnere a vezetőedzőnek, összeköttetésben állok a videóelemzőnkkel, aki felveszi a találkozót, annak alapján tudunk taktikai instrukciókat adni. Az edzővel megbeszéljük, mi az, ami jól megy az adott meccsen, miben lehetne változtatni, hogyan tudnánk a cserékkel módosítani valamin.

- A találkozó előtt az ellenfél elemzésében veszek részt, én nézem meg az utolsó mérkőzésüket, ezután egyeztetjük, hogy van-e változás az adott klubtól korábban látottakhoz képest, ezáltal a meccsterv készítésében is jut szerep nekem. Az edzésgyakorlatok tervezésében is aktív részt vállalok a heti tréningek folyamán, és én szervezem, vezénylem le azoknak a játékosoknak a kompenzációs edzését, akik az adott összecsapáson kevesebb lehetőséget kaptak. Sokat kommunikálunk a játékosokkal, hiszen fel kell építeni a bizalmi kapcsolatot. Csak ezután lehet őket bizonyos kérdésekben kritizálni, akkor már jobban elfogadják a tanácsokat tőlem. De a scoutingolásban is részt veszek.

Jó zsaru, vagy rossz zsaru vagy?
- Attól függ, hogy minek kell lennem, de maradjunk annyiban, hogy tudok mindkettő is lenni.

Nálatok is kötelező követni a gegenpressingre épülő Red Bull-felfogást?
- Abszolút. Sőt, most történt egy olyan változás, hogy mindenkinek át kellett állnia a négyvédős rendszerre, ami ránk is érvényes volt. Így hiába játszottunk eddig 3-5-2-ben, nem volt apelláta, most már négy hátvéddel kell a labda ellen játszanunk, és aztán ebből építkeznünk. Lehet, hogy nyáron még nem ennek megfelelően igazoltunk, de persze meg tudtuk oldani, télen pedig már ehhez a rendszerhez keresünk játékost.

Milyen a Rácz Zsófia-féle edzői hitvallás?

Mindig is törekedni akarok a látványos focira, nagyon szeretem Pep Guardiola stílusát. Fontos nálam a kommunikáció, ez a kulcs mindenhez, így tudod megérteni a játékosaidat. Szeretem, ha egy csapat kombinatív, támadó és bátor.

A férfi edzők tevékenyen szerepet vállalnak a női fociban, milyen lehetőségei vannak a nőknek a férfiak között? Te el tudnád magad képzelni egy férficsapat edzőjeként?
- Ha olyan lehetőséget kapnék, akkor miért ne? Németországban az első osztályban kötelezővé tették a csapatoknak, hogy Pro-licences vezetőedzőjük legyen, azzal a kitétellel, hogy ha valamelyik együttes mégsem ilyen trénert alkalmaz, akkor büntetést kell fizetnie.

Ez egy nagy lépés volt, ennek köszönhetően nagyon sok férfi edző került be a női labdarúgásba, ők egy új aspektust is behoztak. Jó példa erre a Leipziget irányító Jonas Stephan, aki számára a Lipcse női csapata jó lehetőség, tudja napról napra fejleszteni magát és a játékosait is.

Otthon összesen hatan vagyunk hölgyek, akik elvégezték a Pro-licencet. Az NB I-ben is egy hasonló lépés lehetne az egyik fejlődési lehetőség, így ugyanis több férfi edző vállalna szerepet, plusz természetesen több nő is elvégezné a legmagasabb képesítést. Ezt egyébként az UEFA is támogatja, én is ösztöndíjasként végeztem, mentort is kaptam a nemzetközi szövetségtől.

Mi a legnagyobb különbség a német és a magyar felfogás között?
A német munkamorál még mindig előrébb jár. Többször is tapasztaltam, hogy itt elvárják, hogy profitorientált legyél, az pedig csak úgy sikerülhet, ha teljesítesz. Van nyomás rajtad, hogy jól kell végezned a munkád, mert különben jön a következő szakember. Ez ugyanígy igaz a játékosokra is.

Hiába igazoltál egy csapathoz nyáron, ha nem teljesítesz, lehet, hogy már télen átadólistára kerülsz. Ezzel a teljesítménykényszerrel összekovácsolódik a stáb is. Itt ez a nagy különbség, hogy ha teljesítesz, akkor annak érzed a hozamát. Otthon nem feltétlen, mert tudja mindenki, hogy általában a pénz az mindig ott van.

- Mi a nagy célod edzőként?
- Most abszolút úgy érzem, hogy jó helyen vagyok, ez egy újabb lehetőség arra, hogy tovább fejlődjek és tanulhassak. Örülök, hogy megvan a Pro-licenc is, nyilván ezzel sem lehet hátradőlni, egy edzőnek folyamatosan fejlődnie kell.

A nagy célom, hogy egyszer egy Bajnokok Ligája-főtáblás csapat vezetőedzője legyek. És idővel majd talán, ha lesz rá lehetőség, akkor a női válogatottal egy nemzetközi tornára kijussak. Ezek szerepelnek a bakancslistámon, de amíg tudok, itt szeretnék fejlődni.

- Főként, hogy ezzel a csapattal is nagyokat álmodhatunk. Ha minden jól megy, akkor tudunk majd a Bajnokok Ligájában indulni, a terv, a stratégia megvan hozzá, a kivitelezés rajtunk múlik. Három éven belül a Leipzig is ott szeretne lenni az első három helyezett között, ami lehetőséget adna a BL-szereplésre.

Mit tanácsolnál egy olyan fiatalnak, aki edzőként hasonló utat járna be, mint te?
- A nyelvtudás nagyon fontos, Lipcsében, ha csak angolul tudtam volna, nem érvényesülök, tehát a minimum a két idegen nyelv ismerete. Az is lényeges, hogy nyitott legyél az újdonságra. Ha van egy kihívás, akkor megoldás-orientáltnak kell lenni. Nyilván egyedül van itt az ember, új környezetben, úgyhogy mindent meg kell szokni, lesznek kihívások, de ezeket meg kell oldani. Ha azonban szereti az ember a munkáját, akkor az úgyis plusz energiát ad.

Budai László