A vasárnapi Honvéd elleni 1-0-s győzelemmel végződő bajnokin visszatért az NB II-es Kazincbarcika együttesébe Szekszárdi Tamás, aki nagyjából egy évvel ezelőtt a Zalaegerszeg elleni kupamérkőzésen szenvedett elülső keresztszalag-szakadást. A 375 nap után visszatért hátvéd a kbsc.hu-nak adott interjút.
- Nagyon hosszú út volt, amit megtettem az elmúlt egy évben, el sem tudom mondani mennyire hosszú és nehéz… A legnehezebb talán a sérüléstől a műtétig való várakozás, illetve ez az utolsó időszak volt. A kőkemény rehabilitációtól nem féltem, mert a kemény munkával sohasem volt problémám. Az első augusztusi kispados nevezésemet egy nagyon kedves gesztusként éltem meg Csábi József vezetőedzőtől és a stábtól, s ez még nagyobb löketet adott arra, hogy mindent megtegyek a pályára lépésért, még keményebb munkát végezzek. Ezt megelőzően is szinte mindig ott voltam a csapattal, de ez nyilván teljesen más volt, nem a lelátón szurkoltam, hanem újra az öltözőben teljes jogú játékosként készültem egy bajnokira. Bár azt hozzáteszem, hogy nem tudom, hogy hol rosszabb igazából, a lelátón vagy a padon izgulni, talán az utóbbi azért jobb valamivel, mert tűzközelben lehettem.
El sem hittem, amikor nekem szóltak, hogy be fogok állni, pedig már nagyon vártam ezt a pillanatot. Ott izgultam a többiekkel a bemelegítő zónában és néhány perccel később már újra játszhattam.
- A beállásom után pár másodperccel már túl voltam az első sikeres szerelésen, s hallottam a testvérem dicsérő hangját. Akkor már úgy éreztem magam, mintha nem hogy egy év, de egy hét sem maradt volna ki! Megcsináltam és erősebb vagyok, mint valaha! El sem tudom mondani, milyen boldog vagyok, s ráadásul egy ilyen meccsen térhettem vissza, ez fantasztikus - fogalmazott a barcikai hátvéd.
