Először is gratulálni szeretnék a vezérigazgatói kinevezéséhez. Hallott másról, aki ezt a posztot Önhöz hasonlóan már aktív játékosként betölthette?

- Köszönöm szépen. Nem, nem nagyon hallottam. Az újságok is lehozták, hogy az egyetlen játékos-igazgató lettem, de igazából már az első liga legöregebb játékosa is én vagyok, úgyhogy nem lepődtem meg (nevet). Már erről mi beszélgettünk a tulajdonossal, eredetileg technikai igazgatónak nevezett volna ki, de ugye most más, kicsivel nagyobb posztot ajánlott nekem fel.

Mennyire rendezett klubot vett át az előző vezérigazgatótól, Csinta Samutól?

- Ez egy elég szervezett, rendezett klub. Ehhez mások is gratuláltak, elismerték. Nem potyára vagyunk az első hat között, ez azt jelenti, hogy ez a klub jól működött, és halad előre, ami pedig azt mutatja, hogy korábban is jó munkát végeztek a klubnál.

Ő ugyebár sportújságíró volt korábban. Lehet akár előny is az, ha nem gazdasági szakember vezeti a klubot?

- Az én előnyöm az lesz, hogy a fociból jövök. A fociban voltam húsz évig, úgyhogy olyan idegen nekem nem lesz ez a pozíció. Abból lesz új, hogy most már nem a pályán kell bizonyítanom, hanem bent, az irodában. Biztos, hogy minket kisebbeknek néznek, de felvesszük a kesztyűt, és megyünk a nagy klubok után.

Önnek milyen volt belecsöppenni a klubvezetésbe?

Hárman meg tudnak birkózni egy ilyen komoly feladattal? A klub nagy változások előtt áll...

- Hát ez az, ez most a legnagyobb gondunk... Új edzőt is kell, hogy szerződtessünk, és új játékosokat kell hoznunk, mert biztos lesznek távozók, akiket megfelelően pótolnunk kell. Átalakulóban vagyunk, nehéz időszakban vagyunk most.

Említette, hogy már keresik a nemrég távozó vezetőedző, Eugen Neagoe utódját.

- Mi már nagyon gondolkodunk. Amikor elment az edző, már aznap gondolkodtunk. Fel vagyunk készülve, van egy pár név, akikkel kontaktusba szeretnénk kerülni. Reméljük, hogy legkésőbb a hét végére meg is lesz. A mi véleményünk az, hogy csak helybeli, vagyis román edzőt szeretnénk. Igenis tapasztalt, jó edzőt keresünk, aki ezt a klubot tudja továbbsegíteni, és sikeresen vezetni.

Játékosok közül is csak a helyi kötődésűek jönnek szóba? Vagy azért figyelik a magyar piacot?

Nekünk minden piac nagyon fontos most. Jó játékosokat keresünk, mindegy, hogy milyen nemzetiségű, csak feleljen meg a csapat színvonalának.

Mi egy kis csapat vagyunk, nem rendelkezünk nagy anyagi állománnyal, nem lettünk megajándékozva olyan lehetőségekkel, mint a nagy csapatok. Ennek ellenére azt mondom, hogy stabil klub vagyunk, amelyik soha nem volt elmaradva a fizetésekkel, prémiumokkal. Ez nagyon fontos a román fociban, hiszen sok klub nincsen, amelyik napirenden van ezekkel. Ez számít az egyik legjobban a focistának, hogy minden hónapban legyen meg a biztonsága, és tudjon nyugodtan, szívvel-lélekkel készülni.

Fülöp István egy év kölcsönjáték után kijelentette, hogy nem térne vissza Diósgyőrbe, mert jól érzi magát Sepsiszentgyörgyön.

- Biztos, hogy az ő példája is segíteni fog minket. Nagyon jól érzi magát itt, ő ugye marosvásárhelyi születésű, de az ő példáját követheti bárki, még Magyarországon született focista is. Itt, Erdélyben a legtöbb a magyar nemzetiségű ember, de nagyon szívesen fogadunk mindenkit. Úgy a románt, a magyart, vagy bármelyik külföldi játékost. Aki idejött, csak szép és jó gondolatokkal ment el tőlünk.

Rus Adrián és Prosser Dániel szintén kölcsönbe érkezett. Mit gondol, a közeljövőben igazolhatnak már végleg is Magyarországról labdarúgókat?

- Az az igazság, hogy nagyon kölcsönbe most már nem szeretnénk játékosokat hozni, hiszen az ugye nem a miénk. Én örülök Rusnak és Prossernek, hogy tudtuk segíteni őket. Rus nagyon jó csapatba került, a Vidihez, Prosser pedig átigazolt a Diósgyőrhöz, ahol gólokat szerez. Remélem, hogy az ő útjukat tudja majd követni más is. Ha ők ki tudtak nőni a csapatból, és el tudtak menni nagyobb klubokhoz, akkor ez lehet ambíció másoknak is.

Úgy fogalmazott, hogy Önök kis csapatnak számítanak. Mit jelent ez román, illetve magyar viszonylatban?

- Hát nem vagyok régóta benne a szakmában, úgyhogy nem tudom pontosan, hogy mi volt a költségvetésünk (nevet). Az viszont biztos, hogy az 5-6 leggazdagabb román csapatba nem vagyunk benne. A magyar fociban pedig bár sokkal nagyobbak a költségvetések, mint most itt, Romániában, én a román focit még azért erősebbnek látom, mint a magyart. Habár az is igaz, hogy a magyar foci már nagyon megközelítette a románt, úgyhogy lassan ez is kiegyenlítődik.

Szó volt arról is, hogy klubfilozófiát is szeretnének kialakítani. Lehet már tudni, hogy milyen irányba terveznek?

Mi azt szeretnénk továbbra is, hogy egy egészséges klub legyünk, ne legyünk elmaradva a játékosok fizetésével, a prémiumokkal.

Ezt szeretnénk csinálni minden évben, minden hónapban, hogy minden játékos tudjon a meccsre koncentrálni, ne kelljen anyagi gondokkal foglalkozni. A célunk, ahogy volt idén is, az első hat lenne, de ha - Isten őrizz - nem kerülünk be az első hatba, az se lenne probléma, hiszen ahogy mondtam, kis csapat vagyunk. Ha az első nyolc-tízben végeznénk, az is jó eredménynek számítana.

Tehát a bajnoki címért, vagy a nemzetközi kupaszereplésért a következő években még nem küzdhet a Sepsi.

- Nem küzdhetünk, mert még tapasztalatlanok vagyunk ehhez, ez csak a második évünk az első ligában. Még tapasztalatot kell szerezzünk, aztán lassan-lassan azt is elérjük majd, hogy harcolhassunk egy Európa Ligáért. Az első három évben szerintem ez még nem jár majd a fejünkben, azután lehet már gondolkodni erről is. Persze ahogy idén is láthattuk, írtunk történelmet, csináltunk meglepetést, úgyhogy nem zárhatunk ki semmit.

Idén sokan kiesőnek várták a csapatot, mégis a felsőházba jutottak, az idény végén azonban nem jöttek az eredmények. Hogyan értékelné az idényt, mint csapatkapitány és vezérigazgató?

- Én azt mondom, hogy nagyon jó idényt zártunk. Két év után a Sepsi OSK bejutott az első hat közé. Biztosan elértük a célunkat, elértük a kitűzött eredményt, de ráültünk erre, megelégedtünk vele. A játékosok fejében is az volt, hogy igenis elértük a célt. Elfogyott a motiváció, ezért jöttek a rossz eredmények.

A klubot érő nyomás nem lehetett hatással a játékra? Egy időben a játékvezetés sem kedvezett a csapatnak, illetve a román sajtóban is érték támadások Önöket.

Biztos, hogy nagyon nehéz, mert úgy vagyunk elkönyvelve, mint egy magyar csapat, ezért támadnak sokat.

Azt viszont nem mondhatom, hogy a bírók is beletartoztak ebbe, szerintem elég kiegyensúlyozottan vezettek. Voltak persze kis félrefütyülések, de hát ez megtörténik minden csapatnál. Nem mondhatom azt, hogy a játékvezetők úgy ránk voltak szállva, hogy az látszódna. A második első ligás szezonunk után pedig már azt is mondhatom, hogy elismert csapat vagyunk, mert egészségesen haladunk, nincsen semmi elmaradásunk. Alapvetően azért jó a megítélésünk itt, Romániában.

És mi a helyzet Magyarországgal, illetve a Kárpát-medencében élő szurkolókkal, más bajnokságokban szereplő csapatokkal?

- Magyarországon és Erdélyben is nagyon sok rajongónk van, akik nekünk szurkolnak. Sokan szeretnek minket. Tartjuk a kapcsolatot a DAC-val, a Puskás Akadémiával, de itt helyben is sok csapattal jó a viszonyunk. Én ugye játékosként megjártam Romániát, és mondhatom, hogy sok klubbal jó a kapcsolatom. Vezetőkkel, edzőkkel, tulajdonosokkal. Szeretnek minket itt is, ott is.

Esetleg el tudja képzelni, hogy a Puskással ápolt jó kapcsolat újabb játékosmozgásokhoz vezethet majd?

- Természetesen. Az a cél, hogy a mi fiataljaink feljussanak az első csapathoz, és hogy minél jobb helyre tudjanak igazolni. Akár magyar csapatba, akár román csapatba, akár máshová. Nekünk nagyon nagy büszkeségünk lenne, ha el tudnánk egy helybeli játékost adni egy nagyobb csapatba.

Szerintem ez itt a kulcskérdés. Egy erdélyi fiatal a magyar, vagy a román élcsapatok, illetve válogatott felé kacsintgat inkább?

- Ez saját véleménye mindenkinek, én azt gondolom. Azt nem tudom megmondani, hogy ki mire gondol (nevet).

Mint ahogy a Sepsi is fényes jövő elé néz az akadémia fejlesztése után. Ön látja már azt a napot, amikor többségében helyi kötődésű labdarúgók futnak ki a pályára?

- Hú, hát ez nagyon nehéz. Van nekünk most több mint háromszáz fiatal játékosunk különböző korcsoportokban. Nem tudnám megmondani, hogy ezt mikor érhetnénk el. Kis terület vagyunk, úgyhogy ha ebből a több mint háromszázból kijutna kettő-három, és nagy focisták lennének, én azt mondom, hogy azzal is meg volnánk elégedve.

WERNIGG MÁRTON