Steven Gerrard és Szoboszlai Dominik beszélgetéséből kérdezz-felelek formában szemlézünk az alábbiakban.
Dominik, köszönöm, hogy csatlakoztál hozzám. Először is gratulálok az új szerződésedhez, öt évre írtál alá, úgy tűnik, hosszú távra tervezel itt. Mit jelent ez neked?
- Köszönöm. Egyszerűen szerettem volna világossá tenni, hogy mit akarok, és azt is, mit jelent számomra az, hogy itt lehetek. Remélem, hogy olyan dolgokat érhetünk el, amelyeket már korábban is elértünk, és olyanokat is, amelyeket korábban még nem.
A szezon előtt szoktál magad elé kitűzni bizonyos célokat? Mondjuk egy meghatározott gólszámot vagy gólpasszszámot?
- Igen, de nem szeretek beszélni róla.
Nem mondasz akkor számokat?
- Nem.
Tavaly két számjegyű volt a góljaid és a gólpasszaid száma is, ami elképesztő teljesítmény.
- Mindig jobb akarok lenni, mint az előző szezonban voltam. Ez már választ is ad arra, hogy számomra a tavalyi idény nem volt elég. Még jobb akarok lenni!
Hol érzed magad a legjobban? Tavaly játszottál jobbhátvédként, a jobb oldalon, támadó középpályásként, nyolcasként és tízesként is. Beszéltél már az új menedzserrel arról, hogy lesz-e egy állandóbb szerepköröd?
- Nem, igazából még nem. Azt hiszem, egyszer egyértelművé tette, hogy nem fogok jobbhátvédet játszani, ami sokat jelentett nekem. De ha szüksége van rám azon a poszton, természetesen rendelkezésre állok. Az egyetlen poszt, amit igazán nem szeretek, az a jobb oldali, "7-es" szerepkör.
És melyik a kedvenced? Ha te állíthatnád össze a csapatot, és Szoboszlai Dominikot oda helyezhetnéd, ahol a legtöbb veszélyt tudja okozni, hol játszana?
- Nyolcasként vagy tízesként. A box-to-box középpályás a kedvenc szerepköröm. Játszottam jobb oldalon, játszottam mélyebben, tízesként is, de az a kedvencem, amikor részt vehetek a játék felépítésében, főleg amikor nálunk van a labda, és az ellenfél kapuja felé érkezhetek. Megkaphatom a labdát a védőktől, adhatok hosszú passzokat, de közben érkezhetek a tizenhatoson belülre is, ott lehetek az utolsó harmadban, és távolról is próbálkozhatok lövésekkel. Ezt szeretem igazán.
Szerinted tudnánk egy csapatban játszani?
- Szerintem igen, akkor én tízest játszanék.
Tízest?
- Igen. Te meg mennél kettesnek...
Szerinted mire van szükséged egy csapatban ahhoz, hogy még jobb legyél? Én például Xabi Alonsóval, Mascheranóval vagy Dietmar Hamann-nal játszottam, és ők adták meg nekem azt a biztonságot, hogy folyamatosan támadhassak. Neked mire van szükséged, és ki tudja ezt megadni neked a jelenlegi keretben?
- Szerintem rengeteg minőségi játékosunk van. Nagyon szeretek Mac Allisterrel játszani. Amikor a második szezonomban megnyertük a bajnokságot, Mac Allister, Ryan és én alkottuk a középpályát. Ryan alapvetően nem hatos volt, amikor hozzánk érkezett, de nálunk azzá vált. Mac Allister is tud hatost és nyolcast játszani, én pedig nyolcasként és tízesként is szerepelhetek. Aztán ott van Florian, aki tízesként érkezett hozzánk, de tud szélsőként is játszani, befelé mozogva, és más szerepkörökben is használható. Az Arsenal ellen például ő volt a nyolcas, én a tízes vagy a kilences, ő pedig tízesként is játszott, gyakorlatilag két tízessel. Nagyon szeretek olyan játékosokkal futballozni, akik értik a játékot és ismerik ezeket a helyzeteket...szeretem ezt a tiki-taka játékot is: passzolgatunk, megkapjuk itt a labdát, aztán bumm, indulunk.
Most már a keret idősebb, tapasztaltabb játékosai közé kerültél. Most már úgy tekintesz magadra, mint a csapat egyik meghatározó játékosára a vezetői szerep és a felelősség szempontjából is? Úgy érzed, hogy előrébb léptél ebben a tekintetben?
- Azt hiszem, igen. Őszintén szólva ez a leghosszabb időszak, amit valaha egy futballklubnál töltöttem, mert korábban sosem voltam ilyen sokáig egy helyen. Ez már a negyedik szezonom itt. Igyekszem minden nap a legjobbamat nyújtani, minden mérkőzésen és minden edzésen. Lehet, hogy az öltözőben nem én beszélek a legtöbbet, mert erre vannak más típusú játékosaink is, mint Virgil, Joey vagy Ali, ők talán még inkább ilyen személyiségek.
Milyennek ismerted meg az új vezetőedzőt?
- Nagyon kedvelem. Tudom, hogy közvetlenebb játékstílust képvisel, intenzívet, és ezt nagyon szeretem. Számomra ez a legfontosabb.
Meglepett valamivel a menedzser vagy a stábja?
- Természetesen beszéltem Kerkez Milossal, hiszen ő korábban dolgozott vele Bournemouthban. Nagyjából erre számítottam, mert azt mondta, hogy egy héten belül akár egy nap is annyit futhatunk, amennyit csak bírunk. És én ezt szeretem. Azt akarom, hogy ne féljünk senkitől. A Liverpool játékosaként persze figyelnünk kell arra, mit csinálnak az ellenfelek, de szerintem nekik sokkal inkább arra kellene figyelniük, hogy mi mit csinálunk. Legyünk tökéletesek abban, amiben jók vagyunk, aztán nézzük meg, mi történik. Hadd gondolkodjanak ők azon, hogy „most mit fog csinálni a Liverpool?”.
Ki a legjobb folyamatosan az edzéseken?
- Mac Allister.
Ki ellen szeretnél a legkevésbé egy az egyben játszani a csapatból?
- Mindegy, bárkivel szembe merek menni.
Még Virgil van Dijkkal is?
- Igen.
Egy az egyben is megvernéd?
- Igen.
Ebben nem vagyok olyan biztos.
- Ő is biztos benne...
