Salah izomzata és feszes életvitele
– Semmi sem kötelező, nincs fegyver tartva a fejünkhöz, hogy nekünk kondizni kell, mindenki magának csinálja. 28 éves koráig nem csinálta (ezt a szigorú életvitelt - a szerk.), akkor döntött úgy, hogy onnantól nem eszik tésztát, kenyeret, nem iszik alkoholt. Mindent elhatározott és azóta csinálja. Én a saját dolgomat csinálom, nekem nem erre van szükségem. Megpróbáltam azt is, hogy minden kajára odafigyelek, nem iszok cukros üdítőt, csak szénsavmentes vizet, de nem éreztem azt, hogy jobb lenne, sőt, nem éreztem szabadnak magam, be voltam feszülve, hogy nekem ezt tartanom kell. Ha most épp ahhoz van kedvem, hogy megegyek egy csokit, akkor meg fogok enni egy csokit, Salah nem így gondolkodik.
Otthon csak a magánélet
– Az elkövetkezendő időben szeretném megtanulni, hogy ahogyan bejöttem ezen az ajtón, akkor idebent csak a magánéletem van, arra koncentrálok, ami itthon van. Ahogy pedig kimegyek az ajtón és elindulok reggel edzésre, akkor pedig csak a foci számít. Megpróbálom teljesen külön választani a kettőt. Nem nagyon nézek focit, nagyon ritka. Akkor szoktam, ha egy haverom játszik, most például az NB II-ben játszik az egyik haverom, néha meg szoktam nézni Youtube-on. Van egy ötös társaság, akikkel csoportos hívásban szoktuk közösen nézni így négyen az ötödik barátunkat. Mindenki nézi az én meccseimet is, kivéve ha egy időben játszunk.
Haaland szokásairól
– Én nem ítélek el senkit, mindenki azt csinál, amit akar. Amikor Salzburgban játszottunk, egy szobában laktunk, kétszer vagy háromszor meditáltam vele. Elsőre hülyének néztem, de aztán beszálltam hozzá, gondoltam miért ne, ki lehet próbálni. Hordott egy szemüveget is a kék fény miatt, azt is használtam egy darabig, mert azt mondta, hogy jobban fogok tőle aludni és hamarabb elálmosodok, de nem. Ha így lett volna, hordanám most is. Nekem ez nem segített. Lehet azért, mert annyira nem is hittem benne, mint ő, de ez mindenkinek a saját dolga. Valószínűleg még nagyon sok olyan dolgot csinál, amiről nem is tudnak az emberek, én viszont voltam a lakásában, kicsit beteg a srác.
A Gerrarddal való összehasonlítás
– Engem nem zavar. Nagyon kevés dolog van, amivel engem zavarni tudnak, legyen az akár a Puskáshoz, vagy Gerrardhoz való hasonlítás. Jól esik, ha Gerrardhoz hasonlítanak, de én a saját utamat akarom járni. Viszont, ha most odaadnák nekem a papírt, hogy ugyanolyan karrierem lesz, mint neki, akkor persze, hogy aláírnám. De a saját utamat akarom megcsinálni.
Édesapja szigorú nevelési módszere
– Ez senkinél nem működne, annyira durva volt. Nemcsak testileg, hanem mentálisan is. Nagyon sok ember ugyanúgy edzett, mint én, lehet, hogy nem annyit, de ugyanúgy apa volt az edzőjük, ugyanúgy foglalkozott velük is, csak velem sokkal szigorúbb volt. Ha egy kis dolgot is elrontottam, nekem már szólt, ha valaki más ugyanazt a kis dolgot elrontotta, nem szólt. Igazságtalanságnak éreztem, de most már értem. Volt, hogy gyűlöltem, de nincs bennem hiányérzet, hogy lemaradtam volna valamiről. Kitűztünk egy célt, ő is a legmagasabb polcra tett engem, és én is magamat, hiszen hittem neki, ezért így nőttem fel, emiatt tudtam eljutni idáig. Mindent beleraktam, mindent a háttérbe szorítottam.
A magányról
– Aki azt mondja, hogy nem érzi magát magányosnak, az hazudik. Vannak olyan pillanatok, amikor én is magányosnak érzem magam, például olyan napokon, amikor a többiek nem érnek rá, vagy nincsenek itt, annyira még nem vagyok olyan régóta itt, hogy bárkinek tudjak szólni, vagy elmenjek valahova. Akkor benyomok egy filmet, remélem, hogy elalszom és hamarabb holnap lesz. Vannak ilyen napok, amik nem egyszerűek.
A teljes interjú
