Személy szerint is bosszant, amennyi igazságtalan kritikát kapott az elmúlt időszakban Kerkez Milos. Számomra fájó, hogy sokat látott, korábbi PL-futballisták, szakértők ítélik meg rosszul, tévedésből fakadóan a játékát, miközben alapvető tényeket nem vesznek észre vele kapcsolatosan. Hogy ennek az az oka, hogy nem ismerik még jól, vagy mert ő az “outsider”, akin csattanhat az ostor, azt nem tudom, de kicsit olyan a helyzet, hogy ő mindig kéznél van, amikor valakit kritizálni kell, míg más, nagyobb nevek szerepe elhalványul, holott az ő teljesítményük sem üti meg a korábbi szintet. Az a problémám, hogy Milos értékelésnél nem a játékstílusának erősségeire fókuszálnak, és nem arra, miért nem tudja ezt kihozni magából?
Mit csináltak jobban (másként) máshol?
Ő egy támadó felfogású szélsővédő, aki elmozgó játékra képes, szeret beindulni, szeret az előtte lévő játékossal - már ha van előtte valaki - összejátszani, amint erre lehetősége adódik. Kerkez képes volt kiteljesedni az Alkmaarnál, és szintet ugorva a Bournemothnál is. Nem a képességeivel van tehát gond. Tény, hogy egy másik Premier League-csapatban egy hozzá passzoló stílusban és rendszerben bizonyította, hogy megüti a liga szintjét. Nem ahhoz kell tehát felnőnie, hanem egy másik klubhoz kell alkalmazkodnia, ami egyelőre nehézkes. Jelenleg ugyanis bele van erőltetve az edző koncepciójába, míg előtte az ő képességeit használták inkább. Utóbbi a Poolnál nincs meg - mindennek ez a kulcsa. Az Alkmaarnál fokozatosan építették be és építettek rá: egyre jobban felvette a ritmust, egyre több játékpercet kapott, majd gyorsan megérett arra, hogy továbblépjen. Várta a Bournemouth, és egy sokkal fizikálisabb bajnokság, amely sokkal kevesebb területet és időt engedélyez, de nem volt ezzel gondja, gyorsan alkalmazkodott. Andoni Iraola azonnal felismerte, hogy jobb, ha Milosra nem ráerőlteti az akaratát, hanem az ő képességeit használja. Olyan játékoskapcsolatokat alakíttatott ki, ami kedvezett neki: mindig volt előtte valaki, nem sokszor kellett mélységben ragadnia, az előtte lévő társa rendre területet csinált neki, így felléphetett. Ez a stílus építette Kerkezt is, nagyon fiatalon képes volt magas teljesítményre, és megérdemelte, hogy még feljebb lépjen.
Mi a szerepe (tévesen) a Poolnál?
Jelenleg gyakran látni, hogy hátulról kell szerveznie a játékot, vagy ő marad hátul a védők közül, de ez nem ő világa. Ő egy beinduló játékos, aki jól tud kombinálni, imádja, ha részt vehet az az összjátékban, kényszerítőben nagyon erős. Mindeközben védekezésben, egy az egy ellen, szemből tízből tízszer képes megállítani az ellenfelét, ebben kiemelkedő, szinte lehetetlen megverni. Hibái, bizonytalanságai teljesen másból fakadnak. Felmerül a kérdés: miért kerül gyakran nehéz szituációkba és mindez miért alakult így? Vélhetően Arne Slot nyáron gyorsan akart új csapatot építeni, hiszen 4-5 komoly pénzért vásárolt játékos érkezett, ez pedig nem könnyítette meg az edző helyzetét. Gyakorlatilag mindenkit egy időben akart beépíteni. Kerkez sem volt olcsó, ha pedig megvették, őt is egyből be kellett tenni. Nem volt idő arra, hogy 20, 30, majd 60 perceket szerepeljen, és kiismerve az erősségeit egyre hatékonyabban használják őt, csapat és játékos együtt fejlődjön tovább. A Pool meccseit látva világosan látszódik, hogy a védelemben gyakran vannak nagy “lyukak”, amiket az ellenfelek remekül kihasználnak, amiért a kritikákban főként őt, és nem a belül lévő lassabb játékosokat veszik elő. Bár óriási név, de Virgil van Dijk sebessége nagyot kopott, Konaté sem gyors a PL szintjén, a védelem mögötti nagy területekből fakadó helyzetek lényegesen kevesebbszer adódnak Milos hibájából. A belső védőket nem veszik elő, őt szinte mindig. Nem kérdés, hogy Kerkez jobb futballista egyébként riválisánál, Robertsonnál is, nem véletlenül vették meg a helyére, így a kezdőcsapatban a helye adott. Látták az erősségeit, azt, hogy a PL-ben bejátszotta az egész baloldalt, gólok, gólpasszok fűződnek a nevéhez az elmúlt szezonokban. Nagyon megnehezíti a helyzetét az is, hogy a bal oldalon csak Gakpo erősségeire építenek, miközben Milosé háttérben maradnak. Kerkez szinte soha nem kapja vissza a labdát Gakpótól, aki nem is nagyon alakít ki neki területeket. Személyes tapasztalatból tudom, ez egy előre is játszó baloldali védőnek milyen frusztráló. Játszott előttem is olyan játékos, akitől szinte soha nem érkezett vissza a labda, hiába futottam be a területet, ami lehúzta a teljesítményemet. Amikor ez fordítva történt, az pedig felvillanyozott. Milos jelenleg le van blokkolva, mert nem tudja kihasználni az erősségeit.
Kívülről úgy tűnik, zavar van, a védekezését tekintve olyan alapvető kérdésekben sincs egység, amik velejárói ennek a posztnak. Mit kezdjen a szélsővel, meddig menjen ő vele, menjen-e egyáltalán vagy átadja a belső védőnek? A hibák legtöbbször már a csapatszintű problémák következményei, emiatt neki is sokszor kell mélyebben lennie, mint korábban. A védekezésbeli gondokat nem lehet egy játékosra, vagyis csak rá leszűkíteni, hiszen egy szélső védő mindig valakihez képest helyezkedik el - a legfőbb kérdés az: a belső védő, az előtte játszók vagy a középpályások mennyit segítenek be? Ne hallgassuk el, hogy Milosnak a védelmi vonal mögé berúgott labdák terén mindenképpen fejlődnie kell, ahogyan az egész csapatnak, de mivel 3 naponta meccset játszik a Liverpool, alig van idő ezeket begyakorolni, de a probléma megoldásán biztosan dolgozik a klub szakmai stábja.
Megítélésem szerint tehát a problémája nem abból fakad, hogy a Liverpool magasabb szintet képvisel, mint az Alkmaar vagy a Bournemouth. A kulcs az, hogy előtte az ő stílusát építették be mozaikként a csapatéba, most pedig ráerőltetnek valamit, ami gátolja őt. Szerintem a jelenlegi klubjánál is rá fognak erre jönni, de ehhez is idő kell. Nagyon nagy lehetőség van benne, mert ő egy Liverpool-szintű játékos, a kérdés az, hogy ezt felismerik-e? Még mindig nagyon nagyon fiatal, ezt sokan elfelejtik. 22 éves játékosról van szó, aki nagyon felelősségteljes pozícióban játszik, kevés a legmagasabb szinten játszó védő ilyen korban. Van elmaradása - ezt már korábban kifejtettük -, ezt Ő is tudja. A magyar válogatott stábjában dolgozva pontosan láttam, mire képes. Tudom, hogy milyen jó személyiség, aki mindent megcsinál, amit kérnek tőle - tipikusan az edzők kedvence.
Miért jobb a válogatottban, mint a Liverpoolnál?
Lehetett olyan véleményt is hallani, hogy Kerkez jobban teljesített mostanság a magyar válogatottban, mint a Liverpoolnál. Alapvetően a válogatottnál fokozatosan történt a beépítése. A legnagyobb különbség itt is abból fakad, hogy Marco Rossi nem a saját játékkoncepcióját erőlteti rá, hanem használja az erősségeit, de még csak az út elején jár. A szövetségi kapitány dolga ugyanis nagyon nehéz: nincs idő kialakítania a játékkapcsolatokat sem. Elméletben átveheti a dolgokat, de sokszor csak kedden, szerdán tud először teljes kerettel együtt dolgozni, két nap múlva meg már meccs van. A magyar válogatottban három labdarúgó határozza meg a támadójátékot: Szoboszlai, Sallai és Varga Barnabás - ez a normális alapállás. Kerkez olyan szélsővédő, akinél a támadójátékban is óriási potenciál van. Eleinte kevésbé támaszkodott rá a csapat, épp az előbb említett trió szerepe miatt, hiszen hozzájuk kell alkalmazkodni. Ahogy a magyar csapat és a stáb egyre jobban kiismerte, egyre többet játszották meg, egyre gyakrabban került be a támadózónába, egyre több beadás érkezett tőle - vagyis egyre tudatosabban használják őt a nemzeti együttesnél. Rengeteg tartalék van még benne, hiszen csak az idők során derül ki, kikkel illeszkedik leginkább össze a játéka - hangsúlyozom, ez lassú folyamat, hiszen Rossinak nincs ideje ezt gyakorolnia. Vele a magyar válogatott védelmének bal oldala hosszú évekre meg van oldva.
A cikk szerzője: Laczkó Zsolt, pro-licences edző, a magyar válogatott korábbi asszisztensedzője; játékosként többek között az angol Leicester City és az olasz Sampdoria játékosa.
