Két magyar újságíró a vandál angol szurkolók fogságában az Eb-n: „Megcsapott a halál szele”

A héten jelenik meg a két legendás futballszakíró, Dénes Tamás és Lakat T. Károly új könyve, a Fordított Bakancslista, melynek lapjain egy fantasztikus utazás kel életre. A szerzők nemcsak kollégaként, hanem jóbarátként járták be az öt földrészt a futball-labda nyomában az elmúlt évtizedekben. Tudósítottak olimpiákról, világbajnokságokról, Európa-bajnokságokról és a magyar labdarúgó-válogatott számtalan, külföldön lejátszott mérkőzéséről – s azt a rengeteg élményt, kulisszatitkot, tapasztalatot és tanulságot osztják meg az olvasókkal, amelyek ezeken a helyeken érték őket. Az utazások természetszerűen jártak együtt nagy találkozásokkal is, amelyeken többek között olyan világsztárokkal ismerkedtek meg, mint Di Stéfano, Pelé, Eusébio, Netzer, Keegan, Rossi, Schmeichel, Laudrup, Zidane és Ronaldo.
Csakfoci.hu 2023. november 8., szerda 15:45
A héten jelenik meg a két legendás futballszakíró, Dénes Tamás és Lakat T. Károly új könyve, a Fordított Bakancslista, melynek lapjain egy fantasztikus utazás kel életre. A szerzők nemcsak kollégaként, hanem jóbarátként járták be az öt földrészt a futball-labda nyomában az elmúlt évtizedekben. Tudósítottak olimpiákról, világbajnokságokról, Európa-bajnokságokról és a magyar labdarúgó-válogatott számtalan, külföldön lejátszott mérkőzéséről – s azt a rengeteg élményt, kulisszatitkot, tapasztalatot és tanulságot osztják meg az olvasókkal, amelyek ezeken a helyeken érték őket. Az utazások természetszerűen jártak együtt nagy találkozásokkal is, amelyeken többek között olyan világsztárokkal ismerkedtek meg, mint Di Stéfano, Pelé, Eusébio, Netzer, Keegan, Rossi, Schmeichel, Laudrup, Zidane és Ronaldo.
Szerző: Csakfoci.hu 2023. november 8., szerda 15:45

A futballesemények látogatása időnként nem várt veszélyeket is rejtett, ezek közül kiemelkedik az 1992-es Európa-bajnokságon lejátszott svéd–angol (2-1) mérkőzést követő szurkolói balhé, melynek kellős közepén találták magukat a magyar publicisták.

A pokol kellős közepén

Ha csak annyi eszed van, mint egy másfél napos kiscsibének, akkor az angolok meccsei után a stadion és a sajtóközpont közötti, rendőrök élősorfala által kialakított folyosón közlekedsz. Itt még annyi bajod sem történhet, mint Piroskának az erdőben. A PRESS feliratot a kártyájukon viselőkre fokozottan vigyáznak, érezni, nem mindegy számukra, mit ír a svéd közbiztonságról a világsajtó. Arra viszont végképp nem készülhettek fel, hogy jön majd két okos magyar, akik természetesen gondolkodás nélkül hagyják el a járt utat a járatlanért, fittyet hányva minden szokásra és szabályra, logikára, írott és íratlan törvényre, hogy ennek következményeként másodperceken belül a pokol kellős közepén találják magukat.

– Tamás, vigyázz!!! – ordítok, ahogy a torkomon kifér, de segíteni nem tudok, mert közénk tör az eszement, fékevesztett tömeg. Karnyújtásnyira tőlem füstbomba robban, ettől a rendőrló megbokrosodik, nincs földi erő, amely visszatarthatná. Tizedmásodpercen belül a front kellős közepén találjuk magunkat, azt látom csak, hogy Tamás a földön, négykézláb állva leröpült szemüvegét keresi, engem az angol horda elől ordítva, sikoltva hátráló tömeg feltartóztathatatlanul szorít egy drótkerítés felé. Ha nekinyomnak, szóval akkor… nincs tovább. Segítséget nem várhatsz sehonnan, a rendőrök vannak a legnagyobb pánikban, nincs gyakorlatuk angolokból, éppen a minap olvastam valamelyik újságban, hogy svéd futballmeccsen eddig a legnagyobb botrány az volt, amikor egy magából kivetkőzött Hammarby-drukker lehülyézte a bírót…

– Itt vagyok! Ezek állatok… – szólal meg mellettem Tamás, s még másnap sem tudunk magyarázatot találni arra, hogyan sodródtunk újra egymás mellé. Még csak örülni sem tudunk egymásnak, mert a dramatizálás legcsekélyebb szándéka nélkül állíthatjuk, mindkettőnket megcsap a halál szele. Kiderül, alapvetően más dolog az otthon kényelmes-kellemes biztonságában, felháborodva, szörnyülködve olvasni az angol »szurkolók« rémtetteiről, s megint más az, amikor egyszer csak özönleni kezdenek veled szemben.

Megvadult rendőrkutyák, két lábra ágaskodó rendőrlovak, velünk együtt az életükért reszkető svédek s vagy ezer emberi mivoltából kivetkőzött angol, akik nem pont minket akarnak bántani, bárkit, aki az útjukba kerül…

A rendőrök elkövették azt a durva hibát, hogy egy meghatározott útvonalon akarják a csordát a karámba, azaz a metróhoz kényszeríteni. Úgy söprik el őket, mint az ősz a nyári balatoni szerelmet, hozzávetőlegesen ezerötszáz felfegyverzett rendőrnek esélye sincs a futballvilág kalózai ellen.

– Futás! – üvöltök Tamásra, mert látom, hogy a tömeg egy pillanatra szétnyílt. Most ki lehet törni, ha sikerül, akkor legalább attól a szörnyű acélhálótól megmenekültünk… Mint az utolsó pár előre fuss játékban, egyszeriben a placc kellős közepén állunk, de azonnal rá kell döbbennünk, ez valójában végzetes hiba volt. Hátunk mögött a beszorított svédek, pontosan előttünk a hullámokban érkező angolok, mögöttük az őket éppen nekünk hajtó rendőrosztagokkal.

Ez az a perc, amikor mindketten végrendelkezni kezdünk, mert ezt ép bőrrel megúszni fizikai képtelenség. Vagy az angolok vernek félholtra bennünket, vagy a mögöttük érkező rendőrök. Irgalmatlanul félünk mind a ketten, s másnap, amikor már viszonylag kisimultabb körülmények között beszélni is tudunk a történtekről, kiderítjük, van igazság abban, hogy az ilyen pillanatokban az ember eddigi élete filmszerűen szalad végig a tudatán. Nekem apám farkasréti sírja s egy ágy sarkában már félárván kuporgó fehér kis Walt Disney-plüsskutya jutott eszembe, a krízis kellős közepén. Tamásnak (teljesen érthető okokból) kilencnapos kislánya, Laura, aki még nem is ismeri a papát, hiszen amikor született, a dicső atya már úton volt Stockholm felé… Figyelmes kollégáink telefaxon küldték utánunk Laura fényképét, amely azóta ott lóg kiragasztva a szobánk falán, rajta a felirat: Dénes Laura, ifjú zongoraművésznő. Ennek magyarázata csupán annyi, hogy (legalábbis szerintem) ilyen névvel más foglalkozást nem is választhat az ember. Ezekben a pillanatokban a nullával egyenlő az esélye annak, hogy valaha Laura kisasszony zongorakoncertjére meghívást kapjunk, hiszen már csak alig néhány méternyire van tőlünk a horda arcvonala.

"És a horda akkor átcsörtet rajtunk"

– Hasalj! – rikoltja Tamás, akit ember nem hallott még a suttogónál hangosabban beszélni. Most már ösztönből cselekszem, érzem, de nem igazán érdekel, hogy a táska lerepül a vállamról, látom, de mit sem tehetek, hogy Tamás addig kézben, zsebben őrzött kincsei is szanaszét gurulnak a betonon. És a horda akkor átcsörtet rajtunk. Úgy kell valahogy elképzelni a szituációt, mint amikor Sára Sándor zseniális filmjében, a Nyolcvan huszárban, a ménes átvágtat mindenen, ami az útjába kerül.

Két karommal védem a fejem, de csak egy bakancsot érzek a hátamon, majd valamivel később egy másikat, amely a vesém táján vesz futásához lendületet. Tamás egy taposással és egy gyomrossal úszta meg a rohamot, s ezzel kész, vége, nincs tovább, a nehezén túljutottunk.

Életünket végeredményben egy kolléga menti meg, aki elköveti azt a végzetes hibát, hogy megpróbálja lefényképezni a horda vonulását. Nos, ez az, amit a hétpróbás gazemberek talán a legkevésbé szeretnek… A Heysel-dráma óta van bajuk elég a dokumentumfelvételekkel. Ott helyben, tőlünk úgy öt-hat méternyire verik aléltra a szerencsétlent, mindenki belerúg egyet, aki csak arra jár. Méregdrága fényképezőgépe ízzé-porrá törve, taposva. Fogalmunk sincs, hogy élve megúszta-e, mert közben már a rendőrosztag is túljutott rajtunk, s most az ínunk szakadtából való menekülésé a főszerep. Utoljára a Fradi-kölyökben, Vágvölgyi Misi keresztlabdája után rohantam úgy, mint most, az életet, a megmenekülést, a biztos hátországot jelentő, ám még vagy három kilométernyire levő sajtóközpont felé. Tamás lihegését hallom, meg azt, hogy mondja: „Ilyen nincs, újraszülettünk!” Apró intermezzo csupán, hogy a még hátralévő úton látunk egy kisebb csapatot, amint éppen vasrúddal (!) csépel egy földön fekvő szerencsétlen embert, meg egy másik gruppot, amely apró kis darabokra szedi szét a virsliárus alkalmi bolttá átalakított  lakókocsiját… A szívünk vérzik értük, de tenni semmit sem tudunk, s valljuk be legalább magunknak őszintén, nem is merünk. Ma már azt mondom, ilyen gyarló az ember.”

Ha érdekel Dénes Tamás és Lakat T. Károly különleges útinaplója, szerezd be a most megjelenő könyvüket, melynek címe: FORDÍTOTT BAKANCSLISTA.

November 12. éjfélig 35%-OS KEDVEZMÉNNYEL, közvetlenül a kiadótól rendelhető meg.

Kattints ide!

Neked ajánljuk
Átigazolások
Puskás Akadémia
Fontos bejelentést tettek
Új szerződést kapott Felcsúton az NB I egyetlen angol légiósa, Brandon Ormonde-Ottewill.
Kecskemét
Gera új segítőt kapott
Csizmadia Csaba lett a Kecskemét asszisztensedzője, a szakember már korábban is segítette Gera Zoltán munkáját.
DVSC
Storckkal felvették a kapcsolatot
Az M4 Sport úgy tudja, a Debrecennél elsősorban válságmenedzsert keresnek, így tökéletes jelölt lehet a magyar válogatott korábbi kapitánya, aki már több csapatot megmentett a kieséstől.
Tovább az összes átigazoláshoz