Kerkez Milos – aki apai nagyszülei révén lett jogosult a magyar válogatottban szerepelni – különösen kedvező helyzetben várja az Iraola-korszak kezdetét. Két évig dolgozott együtt a spanyol szakemberrel a Bournemouth-nál, ahol 40 millió fontos balhátvéddé fejlődött. Tudja, mit vár tőle az új vezetőedző, és azt is, hogy Iraola nagyra tartja őt.
Emellett bízik benne, hogy a nehéz első liverpooli idény után ismét olyan futballt játszhat, amelyben a legjobbat hozhatja ki magából - minderről a The Guardiannek adott interjúban beszélt Chicagóban, ahol a Pool éppen edzőtáborozik.
– Őszintén szólva nagyon örültem – mondta Kerkez arről, mit gondolt, amikor megtudta, hogy Iraola veszi át a Liverpool irányítását. – Rengeteget segített nekem, sokat fejlődtem mellette a Bournemouth-nál töltött két év alatt. Nemcsak magam miatt voltam boldog, hanem a csapat miatt is. Mindenki tudja, milyen futballt játszat, szerintem tökéletesen illik a Liverpoolhoz.
– A legfontosabb az intenzitás. Nem fél attól, hogy az egész pályán emberfogást alkalmazzunk, magasan letámadjunk, és mindig kezdeményezően futballozzunk.
Ha megnézitek, ahogy fekszünk a földön az edzések után, abból is látszik, mire és hogyan készít fel minket... Ehhez remek erőnlét kell, de készen fogunk állni.
Az edzésjátékoknál van egy szabály, amit ő „következményeknek” hív: a vesztes csapatnak, sőt sokszor a második helyezettnek is futnia kell. Hogy mennyit, azt mindig ő dönti el, de futás biztosan van.
– Egy rendkívül magas intenzitású munkát végző edző, aki az apró részletekre is odafigyel. Rendkívül profi. Néha beszél csak a játékosokkal, de nem túl sokat. Talán azért, mert nem akar senkihez különösen közel kerülni, így mindenki ugyanúgy érzi magát a csapatban. Megmarad a professzionális keretek között, rengeteg munkát követel tőlünk.
Kerkez saját magáról beszélve elmondta, az előző idényben nem mindig tudta megmutatni az erősségeit, mert Arne Slot rendszerében sokszor befelé kellett mozognia a szélső védőknek, miközben a Liverpool hátulról építkezett. A Bournemouth-nál éppen a vonal melletti robbanékonyságával és felfutásaival hívta fel magára a figyelmet, és ennek is köszönhette, hogy bekerült a 2024/2025-ös idény álomcsapatába a Premier League-játékosok szavazásán. Úgy érzi, Iraola alatt ismét jobban kihasználhatja ezeket az adottságait.
– Az edző szereti, ha a szélső védők a vonal mellett futnak fel, akár kívül, akár belül kerülnek. Ez Bournemouth-ban is jól működött nekem, szerintem itt is működni fog. Mindig azt mondta, hogy számára a védekezés az első. Balhátvédként először keményen kell védekezned, minden támadóhozzájárulás már csak bónusz. Én is így álltam hozzá: először védekezni, aztán segíteni a szélsőket. Megmutatta, hogy ha elvégzed a feladatodat, akkor szabadon játszhatsz. Nagyon felszabadultnak éreztem magam mellette.
Kerkez ugyanakkor egyáltalán nem hibáztatja Slotot a Liverpool előző, relatíve gyengébb idényéért, sőt, továbbra is tartják a kapcsolatot a trénerrel.
– Meglepődtem, amikor Arne Slotot kirúgták – mondta a holland szakemberről, aki egy évvel korábban bajnoki címre vezette a csapatot.
Szerbiában voltam, aludtam, amikor a bátyám felébresztett. Bekopogott az ajtón, és mondta a hírt. Hatalmas meglepetés volt. Senki sem számított rá. Alig hittem el. Azóta váltottunk néhány üzenetet.
A magyar válogatott védő szerint az előző idény az egész klub számára nehéz volt.
– Kemény szezon volt mindenkinek. Ahogy megoldottunk egy problémát, rögtön jött egy másik.
Kerkez tavaly nyáron érkezett a Liverpool nagy költekezése során, amely összességében nem váltotta be a reményeket, még ha ő a legtöbb új igazolásnál jobban is teljesített. A balhátvéd azonban állítja, nem érezte nyomasztónak a rá nehezedő elvárásokat.
– Őszintén szólva nem érdekel a nyomás. Nem szeretem ezt a szót. Szerbiában egy kicsit másképp nőttünk fel. Mondhatni, más fából faragtak minket. Tízéves koromban például már teherautót vezettem.
Amikor az újságíró hitetlenkedve visszakérdezett, Kerkez elmosolyodott.
Az apukámmal voltam. Én fogtam a kormányt, ő kezelte a pedálokat, mert azokig még nem ért le a lábam...
Édesapja, Sebastijan ma is elviszi időnként autóval a Liverpool edzőközpontjába. Szülei Angliába költöztek, hogy segítsék a beilleszkedését.
– Nagyon fontosak számomra. A testvéreim már élik a saját életüket, de a szüleim itt vannak velem, és ettől sokkal boldogabb vagyok.
Édesapám néha jól fejbe kólint, hogy emlékeztessen a helyemre. Ha jól megy néhány meccs, könnyen elszállhat az ember, de ő gondoskodik róla, hogy gyorsan visszatérjek a földre és újra a feladatra koncentráljak.
Kerkez pályafutására Andy Robertson is nagy hatással volt. A skót válogatott kapitánya az előző idényben rendszeresen segítette tanácsokkal, mielőtt még a nyáron távozott volna a klubtól.
– Nem akartam túl sokat zavarni, amikor búcsúzkodott, mert látszott rajta, hogy egy érzelmekkel teli időszak volt ez a számára. De az év során sokat segített. Beszéltünk a beadásokról, arról, hogy milyen nagy tüdő kell ahhoz, hogy másnapig tudj futni. Rengeteg szezont végigcsinált ezen a szinten, nekem is ugyanez a célom. Tanácsokat adott arról is, hová érdemes beadni az utolsó labdát, mikor kell felnézni, hogyan lehet még jobban beadni a szélről.
A balhátvéd tisztában van vele, milyen örökséget vett át Robertson távozásával.
– Mindenki tudja, mit tett Andy ezért a klubért. Nem akarok versenyezni vele. A saját utamat szeretném járni. Keményen fogok dolgozni. Tudom, mit jelent a Liverpool mezét viselni. Tavaly már megmutattam ebből valamit, idén pedig még többet szeretnék. Mielőtt elutaztunk Chicagóba, láttam a tévében egy műsort Mohamed Salahról. Valami 380 gólnál és gólpassznál tartott. Csak annyit tudtam mondani: "Ez egészen elképesztő". De az idő gyorsan repül. Jön majd egy új generáció, és remélem, minden rendben lesz.
Kerkez kapcsán egy emlékezetes mennyegző híre is felbukkant a nyár elején, amely miatt a válogatott Kazahsztán elleni meccsét is kihagyta. Rengetegen is gratuláltak neki, miután olyan fotók terjedtek el róla, amelyeken egy menyasszonyt kísér a templomba szülővárosában, Vrbasban.
– Nem! Ez tévedés, mindenki félreérti! A bátyám esküvője volt. Szerbiában hagyomány, hogy a legfiatalabb fiútestvér kíséri a menyasszonyt a templomba. Én csak ezt tettem, de most mindenki azt hiszi, hogy én nősültem meg. Pedig Rade volt az, nem én. Hárman vagyunk testvérek: Rade a legidősebb, én a legfiatalabb, Marko pedig a középső.
Folyton magyarázkodnom kell, hogy nem házasodtam meg. Amikor visszatértem a klubhoz, mindenki gratulált. Csak néztem rájuk, hogy: „Nem, erre még egyáltalán nem állok készen!
