A legutóbbi közel egy évet a dél-koreai másodosztályú Busan IParknál kölcsönben töltő Novothny Somával készített interjút a veol.hu, amelynek érdekes történeteket mesélt el a helyi kultúráról, az emberekről, a környezetről és a mindennapi életről. Elmondta, azon a környéken nagyon kevesen beszélnek angolul, és ennek értelmében ilyen nyelvű feliratokkal sem találkozni, sem a boltokban, sem az utcákon, és az éttermekben sem nagyon.
– Hatalmasat fejlődött az activity-tudásom, biztos vagyok benne, hogy jó leszek a szilveszteri partin – nevetett a Veszprémi FC USE kötelékében nevelkedett támadó. – A csapatnál volt egy tolmács, ő bármikor a rendelkezésünkre állt, rengeteget segített. Emellett sokat használtuk a telefonunkat, amikor igyekeztünk fordító segítségével tájékozódni. Egyébként elkezdtünk koreaiul tanulni Rellával, ám a kiejtésénél megakadtunk, mondanom sem kell, elég bonyolult nyelv, és ha valamit egy picit is másképp ejtesz, az teljesen mást jelent. A csapaton belül is érdekes volt a helyzet, mert a keretből a két brazil és az egy ausztrál légiós mellett csupán két helyi játékossal tudtam angolul szót érteni. A többiekkel és az edzővel nem.
A 25 éves labdarúgót számos érdekes élmény érte a kint töltött hónapok alatt. Például ott van a jótékonykodás, amellyel kapcsolatban Dél-Koreában mások a szokások, mint nálunk. Tőlük, futballistáktól például fizetésük egy százalékát automatikusan levonják szegény gyermekek támogatására, de nem is ez az igazán különleges, hanem az, hogy a lőtt gólok is értékesek.
Sománál minden szerzett találat ezer dollárt ért, amelyet szintén jótékonykodásra fordított a klub. Egy alkalommal, amikor a magyar fiú mesterhármast ért el, egy kórházban fekvő férfi ellátására fordították az összeget. Kiderült, ezzel elérhetővé vált a beteg számára egy drága műtét, amely megmentette korábban levágásra ítélt lábát.
Mint ismert, a Busan négy év után elérte célkitűzését, feljutott az első ligába. A többszörös koreai bajnok, egyszeres Ázsia-kupa győztes klub így visszakerült méltó helyére. Novothny az utolsó találkozón gólt is szerzett, az volt neki a 13. találata a bajnoki szezonban. A siker értékét mutatja, hogy milyen érzéseket váltott ki azokból, akik régóta szolgálják a klubot.
– Azok, akik hosszú ideje ott vannak, és négy esztendőt vártak a feljutásra, rendesen bömböltek, ritkán látni felnőtt embereket így sírni. Megható volt ezt átélni. Ahogyan az is jól esett, hogy két szurkoló, akik minden meccsen ott voltak, még idegenben is, magyar zászlóval kedveskedtek nekem. Az összes találkozón láttam a zászlót, amit az osztályozó végén odaadtak, fantasztikus volt, hogy 13 ezer kilométerre az otthonomtól magyar lobogóval ünnepelhetek – nyilatkozta a Veszprém megyei hírportálnak a támadó.
A teljes interjú ide kattintva olvasható
