Az új hullám – Orbán, Nego, Kerkez, Styles
Az elmúlt években a válogatott gerincét már azok a határon túli, illetve külföldön nevelkedett labdarúgók adják, akik a pályán nyújtott teljesítményükkel hálálták meg a bizalmat, függetlenül attól, hogy kezdetben egy szót sem beszéltek magyarul. Az új hullám zászlóshajója az édesapja révén komoly magyar gyökerekkel rendelkező Willi Orbán, akinek 2018-as honosítása az utóbbi évtized legfontosabb sportszakmai húzása volt; az RB Leipzig vezéreként a védelem oszlopa, és megállíthatatlanul halad a nyolcvanadik válogatottsága felé. Hozzá hasonlóan tiszta szakmai indokok mentén érkezett Loic Nego is, aki az NB I-ben nyújtott éveken át tartó teljesítményével érdemelte ki a címeres mezt. Nego ráadásul igazi kuriózum: korábban a francia U20-as válogatottal világbajnoki címet nyert, és az ő honosítása precedensteremtő volt a nemzetközi labdarúgásban, miután a FIFA - az MLSZ elnöke, Csányi Sándor sikeres lobbitevékenysége nyomán - módosította a szabályait. A magyar nagymama-szálon bekerülő Callum Styles szintén nyelvtudás nélkül csatlakozott, de az angol Championshipben edződött univerzális játékosként hamar kulcsemberré vált. Hozzájuk csatlakozott Kerkez Milos is: bár szerb anyanyelvűként és háttérrel érkezett, a győri akadémiai évei és a magyar közeg olyan erős köteléket jelentettek számára, hogy Szerbia helyett a mieinket választotta - bár saját bevallása szerint a szerb, a német és az angol jobban jön a szájára, mint a magyar.
