Lenny Joseph és Haiti számára véget ért a 2026-os világbajnokság, a C-csoport utolsó helyén zártak 0 ponttal, ám a Ferencváros támadóját még a mai napig kirázza a hideg, ha a vb-re gondol.
A 25 éves támadó előbb Skócia ellen a 76. percben állt be csereként, majd Brazília ellen már valamivel több lehetőséget kapott, egészen pontosan a 71. percben lépett pályára. Marokkó ellen azonban a kezdőbe nevezték - és milyen jól is tették. Joseph 83 percet kapott a találkozón, a 10. percben az ő lövése is kellett ahhoz, hogy Haiti megszerezze a vezetést Marokkó ellen. Egy sarkazós mozdulattal próbálkozott, mely a marokkói kapuson megpattant és így került a kapuba a labda. Későbbi jegyzőkönyvek alapján a gólt nem az FTC támadójának adták, hanem a kapus öngóljának könyvelték el.
Joseph a világbajnokságon szerzett élményekről és erről a bizonyos gólról is beszélt a Ferencváros klubhonlapjának.
- Ez egy olyan élmény volt, amire örökké emlékezni fogok. Ilyen hatalmas stadionokban pályára lépni, kiráz a hideg még most is. Azt éreztük, hogy egész Haiti egy emberként áll mögöttünk, sose éreztem még ehhez hasonlót, óriási önbizalmat és energiát kaptunk a népünktől, akárcsak a Fradi-meccseken a drukkereinktől - kezdte Joseph.
- Mindenki, aki focira adja a fejét gyerekként erről álmodik. A labdarúgó világbajnokság egy olyan torna, amit csak négyévente rendeznek meg. Rengeteg játékosnak az egész pályafutása úgy telik el, hogy sose játszhat vb-n. Nagyon, de nagyon nehéz kijutni a tornára, és nekem ez megadatott, sose fogom elfelejteni, ezt eltettem a szívembe örökre.
Marokkó ellen szerzett találatát végül öngólnak könyvelték el.
- Nem érdekel a döntés, akkor is az én lövésem volt, én rúgtam a kapuba a labdát, ez nem a kapus öngólja volt.
Büszke vagyok rá, hogy nyomot hagytam a hazám történelmében, mint Haiti történetének második vb-gólszerzője.
Végül a Ferencvárosról is szót ejtett.
- Konkrétan betelt a telefonom, rengeteg üzenetet kaptam a szurkolóktól, de sok csapattársam is küldött bátorító videóüzenetet, aztán pedig sokan gratuláltak nekem, ez is csodálatos érzés, tényleg nagyon boldog napokat élek. Egyszerűen csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm! Nem tudom kifejezni a hálámat nekik és a csapattársaimnak. Mi tényleg egy család vagyunk, alig várom, hogy újra lássuk egymást a stadionokban!
