Hogyan kerül épp az NB I abszolút újoncához egy olyan csatár Grúziából, aki 18 gólt szerez egy év alatt és kétszer lett egymás után két csapattal is bajnok?

- A Dinamo Tbilisinél úgy éreztem, eljött az idő a váltásra, így hiába ajánlottak új szerződést tavasszal, inkább eljöttem, hogy új csapatot keressek magamnak. Meg is mondtam a klubomnak, hogy mivel külföldre akarok igazolni, nemet mondok az ajánlatukra. 3-4 egyéb élvonalbeli ajánlatom is volt, Horvátországból, Svédországból és Ukrajnából is, de Magyarország mellett döntöttem.

Ez azért meglepő első hallásra, miért?

- A menedzseremmel együtt úgy döntöttünk, hogy azt is figyelembe vesszük, hol juthatok a legtöbb játéklehetőséghez, fontos volt, hogy a magyar bajnokság egyáltalán nem rossz színvonalú, sőt, és a karrierem szempontjából egy fontos és megfelelő lépcsőfok lehet Balmazújváros.

A válogatottba idén kerültél be először, játszottál is három meccset, azután hiába lőtted a gólokat az NB I-ben.

- Igen, az utóbbi három meccsen nem vett számításba a kapitány, nem voltam ott a keretben. Pontosan nem tudom a döntésének az okát, én igyekszem mindent megtenni, hogy megint meghívót kapjak, szerintem jól is megy a játék. Ha így tudnám folytatni, jönnének a gólok és a győzelmek is, remélhetőleg újra számolnak majd velem.

A válogatottnál mennyire vannak képben az NB I-gyel kapcsolatban, követik egyáltalán az itteni produkciód?

- Fogalmam sincs, őszintén szólva, talán a kapitány a statisztikákat nézi, és úgy válogat… Én teszem a dolgomat, aztán meglátjuk, hogyan alakul. Szeretnék persze visszakerülni, de nyilván a kapitány dönt erről.

És te mennyit tudtál a magyar bajnokságról, mielőtt idejöttél volna? Volt olyan esetleg, aki súgott rólunk?

- Igen, a barátom, Giorgi Kvilitaia, aki játszott Győrben is, és akivel együtt futballoztunk a Dinamónál, sokat mesélt az NB I-ről és Magyarországról. Jókat mondott, dicsérte a bajnokságot és azt tanácsolta, fogadjam el az ajánlatot, mert jól fogok járni.

Anyagilag is jól jártál?

- Nyilván, de nem ez volt az elsődleges szempont, ahogy mondtam is.

Játszani akartam, minél többet, meg akartam mutatni Magyarországon, mire vagyok képes, mert ugye csak otthon láthattak eddig igazán a szurkolók a pályán, ott pedig már azért ismernek. Szerettem volna, ha külföldön is megismerik a nevem. Igen, anyagilag is jó döntés volt idejönni, de nem ez volt a lényeg a számomra.

Elég jól haladsz afelé, hogy akár eddigi karriered legjobb évét is összehozd. Eddig melyik volt a csúcs?

- A legjobban sikerült időszakom tavaly volt, előbb kölcsönben, a Samtredia játékosaként, amikor 7 gólom és 7 gólpasszom volt 14 meccsen, bajnokok is lettünk, nagyon jó csapatunk is volt, aztán tavasszal 11 gólt lőttem, már újra a Dinamónál. De ha így folytatom Balmazújvárosban is, szerintem akár csúcsot is dönthetek, remélem, összejön majd.

Mennyi az annyi? Mármint hány góllal lennél elégedett az idény végén?

- Ezen még annyira nem is gondolkodtam, de mondjuk, ha még 10 gól összejönne, akkor már nem lenne panaszom. De ennél fontosabb, hogy a csapat bentmaradjon és jól szerepeljen.

Nem ez az első alkalom, hogy légiósnak állsz, rövidebb időt eltöltöttél Spanyolországban, az Alcorcon csapatánál is. De miért csak néhány hónapot?

- 19 évesen kerültem ki, nagy reményekkel, de kiderült, hogy gond van a vízumommal – ugye, mivel nem Európa Uniós ország ország vagyunk, nekem szükségem volt a papírra –, így végül nem is játszhattam az első csapatban, csak a tartalékokkal, a negyedosztályban.

A Duchatelet-család már akkor átvette a klubot?

- Igen, épp akkor, amikor fél éve voltam ott, megtörtént a tulajdonosváltás, hallottuk, hogy egy gazdag belga üzletember vette át a csapatot, akinek a tulajdonában volt a Standard Liége és a Charlton is.

Meg az Újpest. Az ottani tulajdonos, Roland Duchatelet fia, Roderick itt az elnök.

- Tényleg? Na látod, ezt nem tudtam. Spanyolországban egyébként soha nem találkoztam a tulajdonossal.

Mennyire volt szokatlan az NB I stílusa, mi volt a legnehezebb a váltásban?

- Elsősorban az, hogy picit szokatlan volt egy ország legjobb csapatából egy olyan klubhoz kerülni, amelynek azért másfajta céljai vannak. Grúziában szinte mindig a bajnoki címért küzdöttem a csapataimmal, most a bentmaradásért hajtunk a csapattársaimmal. Mondhatni minden második meccsünkön elsősorban a kontrákra építünk a szigorú védekezés mellett, otthon pedig például a Dinamóval mi voltunk azok, akik domináltak a meccseken. Más a helyzet az iramban is. Grúziában nagyon sok tehetséges játékos van, de nem a futómennyiség az erényük, nem nagyon szeretnek túl sokat szaladni a meccseken, Magyarországon viszont sokkal jobban számít a fizikum. A grúz foci technikásabb, a magyar pedig keményebb és hajtósabb, fel kellett vennem a tempót azért.

Milyen a bajnokságunk színvonala, milyenek a benyomásaid eddig?

- Nyilván az NB I az európai középmezőnyhöz tartozik azért, de tökéletes választás egy olyan játékos számára, aki ki akar majd emelkedni, aki meg akarja mutatni magát.

Szerintem egyre erősebb a magyar bajnokság, ezért sem értettem, mi történt a válogatottal a vb-selejtezőkön. Láttam a Luxemburg elleni meccset, és fogalmam sem volt arról, hogyan kaphattatok ki tőlük…

Mi sem értettük…

- …de ugyanez igaz az Andorra elleni selejtezőre is. De ami az NB I-et illeti, szerintem igenis látható a fejlődés, és ez nekünk, játékosoknak is jó hírt jelent. Talán a magyar válogatott is profitálhat majd belőle jobban.

Mondtad, hogy sokkal fizikálisabb az NB I, mint a grúz bajnokság. Ki ellen izzadtál meg a legjobban a pályán?

- A ferencvárosi Otigba ellen. Nagyon kemény, erős hátvéd. Fizikálisan sokat kivett belőlem a vele vívott párharc.

A csatárok közül ki győzött meg eddig a leginkább az NB I-ben?

Nagyon sok jó támadó van szerintem a magyar bajnokságban: Lazovic, Lanzafame, Varga Roland, Henty, Eppel. De a legjobb, akit eddig láttam, az Ugrai Roland, szerintem ő egy fantasztikus játékos.

A legjobb csapat, aki ellen játszhattál?

- A Ferencváros és a Videoton egyértelműen. Bár a Videotonnal döntetlent játszottunk, nekik van a legerősebb keretük véleményem szerint, meg persze a Ferencvárosnak.

Te hogy látod most a Balmazújváros bentmaradási esélyeit? Finoman szólva sem kezdtetek jól, utána viszont, főként az elmúlt hetekben szinte megtáltosodott a csapat.

- Igen, az első 11 találkozón csak 6 pontot szereztünk, de rendkívül balszerencsénk is volt olykor, akadt olyan meccsünk, amikor vagy 16-szor lőttünk kapura, az ellenfél meg egyszer, mégis ők találtak a kapuba, és kikaptunk. Most 4 meccsen van 10 pontunk, jól játsszunk, a szerencse is mellénk állt, és az év utolsó négy meccse meghatározó lehet majd abból a szempontból, hogy milyen tavasz vár majd ránk. Ha sikerülne 9 pontot szereznünk ezen a négy találkozón (ebből a 9 pontból hármat már megszereztek – a szerk.), akkor szerintem 99 százalékos biztossággal kimondható lesz, hogy bentmaradunk.

Nagyon úgy tűnik, hogy nemcsak játékban, de minden téren nagyon együtt van most a csapatotok, erről árulkodott az a megható pillanat is, amikor a játékosok az édesanyját nemrég elveszítő Horváth Ferenchez rohantak a gólnál a Vasas elleni bajnokin. Milyen a kapcsolatotok a vezetőedzővel?

- Nagyon jó, szeretek vele együtt dolgozni. Rengeteget lehet tanulni tőle, az egyik legjobb edző szerintem Magyarországon, aki ráadásul kiváló csatár is volt. Minden játékosával nagyon törődik, ki tudott minket segíteni a nehezebb helyzetekben, ha kell, nagyon vicces is tud lenni, a taktikai repertoárja pedig szerintem nagyon gazdag. Örülök, hogy ő az edzőm.

Meddig tervezel az NB I-ben maradni egyébként? Hallottuk, hogy már most több klub figyelmét felhívtad magadra a teljesítményeddel, és hogy akár már a télen lehetőséged lehetne a váltásra.

- Engem még senki nem hívott ez ügyben, nem tudok erről sokat mondani. Az biztos, hogy a számomra most a legfontosabb az, hogy a Balmazújvárossal minél jobban zárjuk a 2017-es évet, aztán majd a tavaszi szezont is. A csapatnak akarok segíteni a bentmaradás elérésében, szeretném meghálálni a bizalmat azok után, hogy a nyáron bizalmat és lehetőséget kaptam a klubnál.

Ebben az idényben biztos, hogy a csapat játékosa maradok, ennyivel tartozom a vezetésnek, az edzőmnek, a csapattársaknak. Térjünk majd vissza a jövő nyáron erre a kérdésre. A szerződésem egyébként is 2019 nyaráig szól. Számomra most csak egy klub létezik.

Grúziában milyen most a foci? Csak azért kérdezem, mert azért keveset hallani róla az utóbbi időben klub- és válogatott szinten is.

- Két éve új elnököt neveztek ki a szövetség élére (a korábbi 100-szoros válogatott Bundesliga-játékost, Levan Kobiashvilit – a szerk.), aki komoly változásokat igyekszik végrehajtani. Elég komoly gond, hogy otthon nem túl sok pénz van a fociban, így hiába van sok tehetséges játékosunk, de így, hogy a klubok többsége meglehetősen szegényesen él, nem igazán tudnak kibontakozni, nincs, nem volt sok esély a színvonalemelkedésre. Elég sok csapatnak fiatal kerete van, nekik szüksége volna a pénzre, és talán ebben az új korszakban, 5-10 éven belül megindulhat az igazi fejlődés a grúz futballban is, mert most nem túl magas a szint összességében.

Stadionok terén mennyivel jobb itt a helyzet, mint Grúziában, ahol Európai Szuperkupa-döntőt is rendezhettek már?

- A stadionhelyzet nyilván sokkal jobb itt, mint Grúziában. A klubok előretekintőbbek voltak ebben a tekintetben, mint otthon, Balmazújvárosban is minden a játékosok rendelkezésére áll, stadion, edzőközpont, a vezetők, a város, mindent megteremtettek, és ahogy látom, hasonló a helyzet minden NB I-es klubnál. Grúziában valóban ott van a Boris Paichadze Stadion, ahol a Szuperkupa-döntő volt 2015-ben, az a nagy nemzeti aréna, és azon kívül 4-5 csapatnak van még talán modernebb stadionja és egyéb létesítményei. Összességében azonban Magyarország ezen a téren előrébb jár, talán hamarosan otthon is javul majd a helyzet.

És az élet nyugodtabb már nálatok? Nem mai történet, de annál szomorúbb a korábbi legendás játékos, Kakha Kaladze testvérének elrablása és meggyilkolása.

- Szerencsére ahhoz képest azért változott már a helyzet, sokkal biztonságosabb az ország, fejlődik a gazdaság is, magasabb lett azért az életszínvonal. 10-15 éve sajnos valóban előfordultak hasonló esetek, tényleg nagyon sok volt a probléma, sokkal több a kelleténél, de mára azért változott a helyzet. Ajánlom mindenkinek az országunkat, de egy dologra azért vigyázzanak: olyan jók az ételek, hogy gyorsan 100 kilós lesz az ember, ha sokat marad nálunk…

DUDÁS GÁBOR