Korábban, a jelenlegi sportigazgató és szövetségi kapitány színre lépése előtt az elit körökbe általában bejutottak a korosztályos válogatottjaink, de mostanában erre nem igazán volt példa, egészen pontosan az a helyzet, hogy a német szakemberek sorozatban leszerepeltek az U-csapatok megmérettetésein.

A sikertelenebb időszakot követő első sikert még szeptemberben szállította Storck egyetlen olyan magyarja, akiben a német szakember feltétel nélkül megbízik, és akire egy kiemelt korosztályú csapatot is hajlandó rábízni: válogatottbeli segítője, Szélesi Zoltán a 2000-es korosztállyal szállította hazai pályán még szeptemberben a továbbjutást az U17-eseknél.

Német edző viszont eddig még nem volt sikeres utánpótlás csapattal, kivéve persze Storck, aki az U20-as vb-n elismerésre méltó játékot és eredményt produkált. Kérdés volt, hogy erre csak ő képes, vagy az általa választottak is?

Nos, Michael Boris most egy előre eléggé leírt korosztállyal, egy nagyon nehéz csoportból jutott tovább, hiszen az olaszok és az utánpótlás szinten nagyon magasra értékelt svájciak voltak az ellenfeleink, ráadásul nem itthon, hanem külföldön, ami általában nem szokott jó jel lenni.

 

Az előjelek nem voltak biztatóak, úgy tudni, hogy még a szövetségen belül sem fűztek túl sokan komoly reményeket a továbbjutáshoz, ezek után viszont a fiatalok mind játékban, mind eredményben meghökkentőt alkottak.

Mondhatjuk, hogy ezen a tornán úgy szerepelt az U19-es válogatott, ahogy Storckkal az U20-as világbajnokságon az utánpótlás válogatott és az Eb-n a felnőttcsapat – vagyis Storck embere megcsinálta azt, amit a németek közül eddig csak Storck tudott megcsinálni.

Ráadásul a recept sokban hasonlított a szövetségi kapitányéhoz. Itt persze felmerül a kérdés, hogy a receptet Storck adta -e, és utána magára hagyta Michael Borist a konyhában? Akár így történt, akár súgott Storck, a lényeg, hogy a folyamat végül remek eredménnyel zárult.

Fotó: www.mlsz.hu
 Nézzük mik voltak a közös pontok Storck Eb-csapata és Boris U19-es sikercsapata között:

– Az első pillanattól kezdve tudta a csapat, mit akar játszani, próbálta ráerőltetni az ellenfelekre az elképzeléseit, amivel meglepte azokat. Még a csoportgyőztes olaszok is láthatóan szenvedtek ellenünk az egész első félidőben.
– A keret összetételét tekintve a stáb könyörtelenül szelektált a maga elképzelései szerint, pld. a korábban a korosztály legjobbjának tartott Tajti Mátyás (ex-Barcelona, most Malaga) a keretbe sem került be.
– A “nagyválogatotthoz” hasonlóan itt is megvoltak a váratlanul behívott, sokkal fiatalabb játékosok: ahogy Kleinheisler László és Nagy Ádám a válogatottban, úgy az U19-eseknél a 2000-es születésű Szoboszlai Dominik és Winkler András is keretbe kerültek, sőt, játszottak is. Fiatal kora ellenére Szoboszlaira olyannyira kulcsemberre tekintettek, mint Nagy Ádámra vagy Kleinheislerre az A-válogatottnál.
– A csapat nagyon egységesen és bátran játszott, nem csak védekeztünk, hanem kifejezetten mertünk támadni.
– A rotáció itt is működött, komoly cserék voltak a meccseket követően a csapatban, és vélhetően emiatt is voltunk minden meccsen meglepően frissek, erőben minimum felvettük a versenyt, de néha felülmúltuk az ellenfeleket. Az olaszok ellen a mezőny legjobbjának számító Vogyicska Bálint a Svájc elleni mérkőzésen például nem is kapott szerepet, de a szövetségi edző kivett védőket és szélsőket is arra a meccsre a csapatából. Aztán a harmadk meccsre megint fordult a kocka, a svájci-bravúrban szerepet vállalt játékosok egy része a kispadra szorult, és az utolsó csoportselejtezőre megint pihent emberek kerültek előtérbe.
– Ahogy az felnőtt Eb-n Storcknál minden mezőnyjátékos pályára lépett és csak a kapus maradt állandó, így itt Boris ugyanezt tette.

Összességében a mostani U19-es válogatott hosszú idő után az első, amely nagy bravúrt csinált (az U17 hazai pályán kiharcolt továbbjutása kötelező elvárás volt az MLSZ-től is), az első, amely német szakember irányítása mellett nem elbukott, és az első, amelyik szemre és eredményre is nagyon biztatóan játszott.
A továbbjutás mellett kiemelendő, hogy a csoportban a mienknél senki nem rúgott több gólt, és senki nem kapott kevesebbet, azaz a továbbjutásunk nem csupán a látottak, de minden statisztikai mutató alapján megérdemelt.

A csapat irányítója az a Michael Boris, akinek vezetésével egy hónapja fantasztikus meccsen ért el az U21-es válogatott 3-3-as döntetlent Portugália ellen. Mondhatjuk, hogy egész magyarországi karrierje biztatóan indult, főként ha figyelembe vesszük azt is, hogy a szakember már a megérkezése hetében elkezdett magyarul tanulni.