A Budapest Honvéd hivatalos oldalán számolt be arról a 28 éves Pölöskei Zsolt, hogy a sorozatos sérülései miatt befejezi a pályafutását. A korábbi középpályás felkérést kapott az M4 Sporttól, így szakértőként láthatják majd a nézők, emellett pedig szeretne a futballban maradni, edzőként és vezetőként is szeretné képezni magát a jövőben.

– Vége. Sajnos vége.

Hosszú út volt, de sajnos már akkor elindult egy folyamat, amikor 17 évesen megsérültem Liverpoolban.

Egy-egy jobb időszakra meg tudtam állítani ezt a folyamatot, és akkor két-három évig egészséges tudtam maradni, de igazából folyamatosan volt valami, ami hátráltatott a pályafutásom során – kezdte keserűen a korábban az MTK Budapestnél és a Videotonnál is megforduló játékos. – Nagyon nehéz, mert hasonló szinten azért még most is tudnék játszani, ahogyan az elmúlt években teljesítettem. Igazából azért is hoztam meg ezt a döntést, mert van egy mérce, amihez mindig igazodtam, és amihez mértem a teljesítményem. S most már nem tudom olyan szinten futballozni, amivel elégedett lennék.

Elképzelhető, hogy tudnék játszani a mostani szinten, ezzel azonban nem tudok annyira azonosulni.

Kettős érzéseim vannak, nehéz volt meghozni a döntést, viszont pár hónapja már megfogalmazódott bennem, csak nem akartam még nyilvánosságra hozni. A családom és a közeli barátok tudták, de mostantól már nem titok.

Pölöskei hozzátette, a döntéssel kapcsolatban természetesen voltak álmatlan éjszakái, hiszen ilyenkor sok mindent átgondol az ember.

– Nem voltam egy vándormadár, a felnőttkarrierem során összesen négy klubnál szerepeltem, és nem is akartam belekerülni egy spirálba, hogy évről évre esetleg új csapatot keressek, mert sérülés miatt ki kellett hagynom fél évet.

Nehéz döntés volt, de meg kellett hoznom, hiszen hamarabb tudom elkezdeni építeni a jövőmet

– folytatta a több mint száz NB I-es mérkőzésen pályára lépő futballista, aki iránt voltak érdeklődések, de nem kívánt új szerződést aláírni. –A futball mellett szólt, hogy még mindig imádok futballozni. Sokat számít a közösség, ráadásul a Honvédnál rendkívül jó társaság jött össze, ami közel is állt hozzám. Az MTK-ban nevelkedtem, és hasonló volt a közeg, igaz, ott még a feltörekvő fiatal voltam, itt pedig a tapasztaltabb játékosok közé tartoztam, de élveztem a fiatalokkal való közös munkát. Nehéz kikerülni ebből a közösségből. Hatéves korom óta hozzászoktam a mindennapi munkához, gyakorlatilag ugyanúgy telnek a hétköznapok, a hétvégék. Huszonkét éve működik egy felépített rendszer, nehéz döntés ebből kilépni. Ami a futball ellen szólt, azok a sérülések. Az elmúlt években a legtöbb meccsemen fájdalomcsillapítóval kellett játszanom, előfordult, hogy edzésre is be kellett vennem, mert különben nem tudtam volna úgy teljesíteni, hogy kivívjam a helyem a csapatban.