"Ha Egervári nem tudta megoldani a Huszti-ügyet, akkor azt nem is lehet" - Tilos passzolni Dárdai Pállal

Feltöltve: 2013, február 28 - 10:18 Frissítve: 2013, március 4 - 11:16

Dárdai Pál volt a Tilos passzolni! rovat legújabb vendége, a szókimondásáról ismert 61-szeres válogatott saját karrierje és berlini élete mellett bőven kapott kérdéseket a magyar futball legaktuálisabb témái kapcsán is. A Hertha-ikonja úgy véli, Dzsudzsák Balázs legbelül boldogtalan Oroszországban, és anno Husztit is próbálta lebeszélni az odaszerződésről. A Huszti-ügy kapcsán amondó, ha ezt a problémát Egervári Sándor nem tudta megoldani, akkor azt nem is lehet. Az újabban edzőként dolgozó egykori középpályástól megkérdeztük, tényleg övé-e fél Pécs, azt is, tulajdonos lesz-e a PMFC-ben, és azt is, ki volt az elmúlt 15 év legjobb kapitánya. Dárdai szerint a magyar edzők fejben, taktikailag nagyon jók, de van egy komoly hiba, az NB I-ben pedig ugyanúgy meg kell csinálni a Fradit és az Újpestet, mint ahogy a Videotont.

TILOS PASSZOLNI: A rovat eddigi epizódjai itt - kattints!


1. félidő

1. Dárdai Pál karrierje sokak számára egyfajta minta. Akkor sem adta fel, amikor kiszorult a csapatból, de amikor nagyon ment, akkor nemet mondott a Bayern hívására is, hogy később ezáltal is legendája legyen a Herthának. Van olyan magyar játékossal kapcsolatos átigazolás az elmúlt évekből, amit Ön nem lépett volna meg?
- A külföldre kikerülő magyar tehetségeknél érdemes figyelni arra, hogyan épüljön fel a karrierjük, szerintem nem érdemes egyből sztárklubnál kezdeni. Szalai Ádámot tudom példaként felhozni, akinek lépésről lépésre ívelt felfelé a pályafutása, és így sem maradt le semmiről, mert idővel ilyen úton is lehet nagyot „szakítani”. Hozzám ez az út közelebb áll, mint egy oroszországi szerződés, ahol főleg a sok pénz dominál. Szerintem Dzsudzsák Balázs sem igazán boldog legbelül Oroszországban. Ő igazi nagy király volt Eindhovenben, szerintem egy spanyol klubnál is az lett volna, és pénzt ott is lehet szépen keresni. Azt vallom, hogy futballistaként végig élvezned kell azt a 10-15 évedet, ami neked jut - valakinek még kevesebb adatik meg -, nem szabad a legszebb éveidet elajándékozni a pénz miatt. Egy szint felett szinte mindegy, hogy nettó másfél vagy két és fél millió eurót keresel, ott már nem lehet a pénz a legfontosabb, csakis az, hogy érezd jól magad ott, ahol vagy. Annak idején Huszti Szabinak is ezt mondtam, hogy ne menjen el Oroszországba, hiszen volt például jó ajánlata a Bundesligából is. Akkor nem fogadott szót, örülök, hogy azóta vissza tudott térni a Hannoverbe, sokkal jobb neki ott. Hiába fejlődik az orosz bajnokság, azért a Bundesligát arra nem szabad lecserélni még a jobb anyagi lehetőségek miatt sem, mert a másik oldalon meg sokat veszítesz: elkerülsz a szemek elől, más lesz az imidzsed, mint egy német bajnokságban játszó játékosnak.

2. Önről köztudott, hogy sokszor keményen fogalmaz, az éles kritikáktól sem riad vissza. Van olyan személy a magyar fociban, akivel emiatt megromlott volna a viszonya?
- Nem tudok ilyenről. Várhidi Péter például kapott tőlem komoly kritikákat, de amikor azóta találkozunk, egymás szemébe tudunk nézni. Ez a legfontosabb. Mert az biztos, hogy nekem véleményem van, de soha nem fúrógéppel közlekedek, és az irigység sem vezényel. Annak idején, amikor Lisztes Krisztiánnak szétment a térde Németországban, az első között igyekeztem segíteni neki, pedig a válogatottban a konkurensem volt. Aki megsértődik a kritikán, az szerintem nem akar fejlődni, gyenge karakter az, aki hiúsági kérdést csinál abból, mert kritizálni merték. Lehet, épp egy ilyen kritika kell ahhoz, hogy valaki valamin elgondolkozzon: a Bundesligában ez úgy működik, hogy bemész az edzőhöz, és négyszemközt akár kőkemény szóváltásaitok is lehetnek, de másnap az edzésen minden megy úgy tovább, ott az egész futball erről szól. A lényeg az, hogy a másik szemébe mondd a gondjaidat, ne az edző háta mögött vagy az újságban tedd ezt meg, mert akkor többet biztosan nem játszol.

3. Egervári Sándor sem sértődött meg? Egyszer azt olvashattuk a kapitánytól a Huszti-ügy kapcsán, hogy Pali szeret kiállni a haverjai mellett, ezért szólalt fel Szabolcs mellett, és hozzátette, felkészült arra, hogy nem ez lesz Dárdai utolsó ilyen megnyilatkozása. Ez hogy érintette?
- Nekem nem mondott ilyet a kapitány, de nem tudom elképzelni, hogy ez így hangzott el pontosan a részéről, nem véletlen, hogy odahaza sem kapták fel igazán a sztorit. Egyrészt Huszti Szabi nem a haverom, nem voltunk még együtt étteremben, nem volt még a lakásomban sem, egy évben kétszer-háromszor beszélünk legfeljebb. Másrészt szerintem a kapitány és én is tudjuk, hogy a másik félről nem feltételezünk ilyen nyilatkozatokat, egyfajta kölcsönös tisztelet megvan mindkettőnkben a másik irányába.

4. Azt tartja még, hogy Huszti két klasszissal jobb bármelyik jelenlegi magyar válogatott játékosnál?
- Kettővel nem, mert olyan nincs is, de egy klasszissal igen. Igazából azt nem tudom felfogni az én agyammal, mi olyan dolog történhetett közöttük, ami idáig vezetett.

5. Kívülről nézve hogy látja, hogyan lehetne feloldani ezt az ügyet?
- Mivelhogy Sanyi bácsi egy intelligens ember, és ezt ő nem tudta feloldani, akkor az én értelmezésem szerint ezt nem is lehet. Ettől függetlenül engem, mint szurkolót bánt, hogy nem láthatom őt a magyar válogatottban játszani, de mint szakembernek, akceptálni kell a döntését, el kell fogadni, hogyha ő sem tudott változtatni a helyzeten, akkor azon nem is lehet.

6. Több kapitányról is véleményt formált az elmúlt években, Koeman kapcsán például egyszer azt nyilatkozta, nem is érti, ilyen jó szakember mit keres Magyarországon. Ön szerint ki volt az elmúlt évek legjobb szövetségi kapitánya?
- Számomra az a legjobb kapitány, aki a legjobb eredményt éri el a válogatottal. Kevés szó esik például Gellei Imre csapatáról, pedig ő amellett, hogy kiváló csapategységet alakított ki, olyan együttest is összerakott, amelynek az utolsó selejtezőjén még reális továbbjutási esélye volt. A legnagyobb probléma az, hogy sokszor volt már olyan, hogy ott volt a nagy lehetőség a saját kezünkben, aztán nem sikerült a továbbjutás. Koemannal is ez volt végül a helyzet, most megint a saját kezünkben van a döntés, de ha nem sikerül, akkor megint ugyanott vagyunk, mint korábban. Ellenben ha a most sikeresen veszi az akadályokat a csapat, akkor a legeredményesebb edző lesz a legjobb kapitány. A végeredmény a lényeg, a többi nem sokat ér. Hiába voltam 61-szeres válogatott, igazán nagy szakmai értéke nincs a szememben, mert soha nem jutottam ki Eb-re vagy világbajnokságra.

7. Hogy látja, mikor leszünk kint vb-n vagy Eb-n?
- Most a magyar válogatott kerete támadójátékban olyan erős, mint amilyen 15 éve nem volt, ilyen támadóink és támadó középpályásaink az utóbbi bő egy évtizedben nem voltak. A mi időnkben gyakran az volt a probléma, hogy a nagy tétmeccseken senki nem tudott gólt lőni, közben a nyomást nem bírtuk el, és hátul egy mindig becsusszant. Most meg kellene ragadni az esélyt, vagy legkésőbb a következő sorozatban, mert ki tudja, hogy az utána jövő generációból megint összerakható lesz-e egy ilyen szintű támadósor, e nélkül ugyanis lehetetlenség továbbjutásban bízni.

8. Van-e olyan állás, pozíció a magyar futballban, amiért feladná a kinti életét, és azonnal belevágna? Mi az?
- Volt már felkérésem magyar NB I-es kispadra, de hogy honnan, azt tőlem biztosan nem fogják megtudni, legalábbis nem az újságokból. Annak idején, játékosként egy újságíró is fültanúja volt a szobámban annak, amikor a feleségemet győzködték a Bayern Münchentől, hogy igazoljak oda, mégis én kértem, hogy ne legyen újságcikk belőle. A kérdésre visszatérve: nekem mindig elsősorban céljaim voltak, és csak mellette álmaim. Soha nem lehet megmondani, mit hoz majd a jövő, beszélni arról szeretek, ami most van. Kaptam felkérést, de nem vállaltam el, mert nem volt időszerű. A lépcsőfokokat be kell tartani, előbb szeretnék Pro Licence-s edző lenni, másrészt nemrégiben még abban sem voltam egyáltalán biztos, hogy edző akarok lenni. Volt mesterem, Lucien Favre egyik legfontosabb tanácsa az volt játékos karrierem vége felé, hogy ne akarjak egyből felnőtteknél edzősködni, dolgozzak 2-3 évig a fiatalok mellett, ott mindent meg fogok tanulni. Neki is azt mondtam akkor, fogalmam sincs, edző akarok-e egyáltalán lenni, de ő már akkor is úgy reagált, hogy érzi, hogy ezen a pályán kötök majd ki. Megfogadtam a tanácsát, a klubnál lehetőséget adtak a munkára, ez mindenkinek jó volt, mert azt vallják, először ki kell próbálni azt, örömet okoz-e egyáltalán a munka. Először az U17-es csapat mellett dolgozhattam segítőként, és bajnokok lettünk, pedig erre már évek óta nem volt példa. Az elején kísérgettek, fogták a kezemet, most már szinte azt csinálok, amit akarok. Most a Hertha utánpótlásában dolgozom, tényleg reggeltől estig, koordinátori szerepet látok el a kicsiktől a nagyokig, emellett az U13-as együttest is irányítom. Fejlesztem magam, de emellett a gyereket, és most már a szülőket is nevelgetem a futballban, mert ez már egy ilyen világ, az utánpótlásban dolgozni nem napi két, hanem 24 órás meló. A legérdekesebb, hogy az ember most tanulja meg azt, amit játékosként ösztönből csinált.

9. Korábban téma volt a hazai sajtóban, hogy Dárdai Pál tulajdonosként szállhat be a pécsi futballba. Volt ennek bármi realitása, illetve a jövőben elképzelhetőnek tartja?
- Mivelhogy jelen pillanatban nem élek otthon, ez nem reális. Az utánpótlás kapcsán merült fel, hogy segítenék a klubnak, de aztán nem úgy alakultak a dolgok. Most épp azon dolgozok keményen, hogy jó edző legyek, elég fura lenne, ha közben tulajdonos lennék. Edző akarok lenni, nem tulajdonos.

10. Mennyi a reális esélye annak, hogy az Ön múljával mondjuk öt éven belül a Hertha felnőttcsapatát irányítsa? Magyarként megkaphatja a kispadot, vagy egy német mindig előnyt élvez majd?
- Magyar ember vagyok és egy berlini - errefelé ezt így mondják, nálunk nem németek, hanem berliniek élnek. Én is egy vagyok közülük, de külföldiként mindig külföldi maradsz, duplán kell bizonyítanod. Ha ezt nem bírod, jobb, ha megszöksz, de játékosként sem tettem, most sem teszem. A futball egyébként is folyamatosan változik, nézzük meg, mi van a Herthánál. Régen, ha válogatott meccs miatt szünet volt, kiürült a székház, jó, ha öten maradtak, annyi jó játékosunk volt, most más a helyzet. A mi időnkben, ha csak 45 ezren voltak a lelátón, már pofákat vágtunk, a hatodik hely környékén már nem mertünk a városba menni. Most másodosztályú a klub, és 35 ezer eladott jegy már nagy dolog, még az is lehet, hogy ha most játszanék a Herthában, már nem nekem kellene felszántani a pályát, hanem 10-es számmal a hátamon én "okoskodnék". Változnak az idők, nem lehet megmondani, mi lesz öt év múlva. Úgy vagyok vele, hogy akár hat-nyolc évet is kibekkelek, még akkor is csak 42-43 éves leszek, ami a legjobb kor, hogy az ember komoly edzői munkát kapjon.


(FOTÓ: MLSZ.HU)


2. félidő

1. Állítólag Orbán Viktorral kifejezetten jó a viszonya, a miniszterelnök többször kikérte már a véleményét. Mi volt a legfontosabb tanácsa a számára?
- Ezt azért nem úgy kell elképzelni, hogy mi rendszeresen diskurálunk. Amikor kétszer is kint járt Berlinben, mindkétszer meglátogatott, de nem vagyunk napi kapcsolatban. Nagyon tisztelem azért, amit a sport és a futball érdekében tesz, főleg a létesítmények terén, ennek majd egyszer nagyon nagy értéke lesz, ennek a várható hatásait most még biztosan sokan nem érzik, de lesznek. Hogy miről beszéltünk, az hadd maradjon a mi titkunk, hiszen azt nem a nyilvánosságnak szántam.

2. És ha úgy kérdezzük, Dárdai Pál szerint mi a magyar futball legnagyobb problémái?
- Például az, hogy az edzőket korábban nem képezték megfelelően, kimaradt tíz év! Amikor én fiatalon kikerültem Berlinbe, teljesen más edzésmunkával találkoztam, mint amit otthon megszoktam. Otthon szinte csak nagy területeken tartottak nekünk edzést, kint már tizenöt éve a 4 a 4 elleni játék folyt az edzésen, egészen kis helyen. Több generáció úgy nőtt fel, hogy ezt az alapot nem kapta meg. Nekem szerencsém volt, mert apukámmal kiskoromban sokat játszottunk kis területen, így Németországban át tudtam kapcsolni. Akiknek nem volt ilyen szerencséjük, azok nem is tudtak megfelelni. Amit ugyanis 11 és 14 éves kor között nem tanítanak meg a gyereknek, azt már később nem lehet, legfeljebb javítani rajta egy keveset. Szerencsére azóta már odahaza is elkezdték képezni az edzőket, de a tízévnyi kimaradásnak nyoma van. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy hat hetes kurzustól még nem leszel edző, és akiket azóta képeztek, ők is legfeljebb megtanulni tudták mindezt, de nem ösztönből adták tovább, mert őket erre senki nem tanította játékosként, nem volt miből meríteniük, és erről nem is ők tehetnek. Van olyan magyar edző, aki még mindig 100 métereket futtat a játékosaival, pedig a Bundesligában 15 év alatt nem találkoztam ilyen gyakorlattal. Az akadémiák szerencsére már a megfelelő úton indultak el.

3. Mi a véleménye arról, hogy patinás hazai klubok (például Ferencváros, Újpest, Honvéd, Videoton) látványosan a külföldi edzők felé fordultak?
- Ricardo Moniznál látom azt, hogy a kinti személetet leginkább át tudta adni a játékosainak, ez kívülről is érezhető, tegyük hozzá, hogy igazolhatott is pár játékost, az alapot pedig ők adják. A külföldi edzők megszerzésénél fontosabb, hogy a vezetők is azonosuljanak azzal a szemlélettel, amit esetleg egy jó külföldi edző képvisel, mert önmagában egy edző érkezése még semmit nem változtat meg. Egyébként nem a hazai szakembereket szeretném bírálni, mert a magyar edző nagyon jó taktikailag és fejben, érti a játékot, a hiányosságok ott mutatkoztak meg, amiről az imént beszéltem - hozzáteszem, ez egyébként az edzői munka egyszerűbb része. A magyar egy értékes, kreatív, okos nép, amelynek van érzéke a futballhoz, ezt kell megfelelő képzéssel és munkával párosítani.

4. Akad, akik szerint a magyar futball komoly fejlődésen ment át az elmúlt 3-5 évben, mások szerint egy helyben toporgunk, vagy alig lépünk előre. Ön szerint?
- Fejlődik a futball otthon, de közben máshol is… Éppen ezért nehéz utolérni a többieket, de optimista vagyok, azt mondom, ha még jobban számon kérik a munkát a szereplőktől, akkor jönni fognak az eredmények. Most egyre több pénz áramlik a hazai fociba, javul az infrastruktúra, az mondjuk nem könnyíti meg a helyzetet, hogy még mindig kevesen futballoznak. Gondoljon bele, Berlin 5 milliós, az fél Magyarország, és ez csak egy város, sokkal kisebb a merítési lehetőség odahaza. De a kirakatnak is rendben kell lennie, kellenek az erős klubok, a Fradit és az Újpestet ugyanúgy meg kell „csinálni”, mint ahogy a Videotont felépítették. Romániában is csak két nagy csapat van, kiegészülve megfelelő utánpótlással, az ő klubfutballjuk is mutatja, hogy arra már lehet alapozni.

5. Több rutinos válogatott játékos tért haza az NB I-be elmúlt hónapokban, például Torghelle Sándor, majd ősszel Rudolf Gergő, most télen pedig Juhász Roland. Akadnak, akik szerint ez visszalépés, mások szerint jó, mert velük erősödik az élvonal. Ön hogy látja?
- Azt szögezzük le, hogy az megy haza, aki nem játszik, mert ha kint játszana, nem igazolna az NB I-be. Az viszont önmagában már jó dolog, hogy egyre több klub képes megfizetni őket. Az én időmben Pécsen kerestem 90 ezer forintot, most már azért nem ilyen pénzek vannak odahaza sem. A színvonal erősödik általuk, és az sem mellékes, mivel ők ismertek, példaképek is lehetnek a magyar bajnokságban, ami felüdülés azok után, hogy eltelt úgy pár év a bajnokságban, hogy a szurkolók többsége két állandó játékost nem tudna egy csapatból felsorolni. Ettől függetlenül én azért azt mondom, jobb lett volna, ha a válogatott alapemberei továbbra is megállták volna a helyüket külföldön.

6. Irányította már az NB II-es válogatottat, és testközelből figyelheti a Bundesliga II-őt. Mekkora a különbség?
- Annyi, hogy a Dortmund harmadosztályú csapata 5-1-re verte az NB II legjobbjait...De ettől függetlenül is meg kell dicsérjem a srácokat, mert néhány napos közös munka után, az utolsó meccsen már olyan dolgokat csináltak, amit öröm volt nézni. Azért náluk is kiütköztek azok a hiányosságok, amiket 11 és 14 éves korukban nem kaptak meg. Ami akkor nem megy a fejükbe, azt már felnőttszinten nem teszik be oda utólag. 11 és 14 év között lenne szükség a legjobb edzőkre, és akkor egyetlen dolog számít, hogy kellően magas érintésszámban legyen része futball közben a srácoknak. A futballt nem kell újraírni: régen azért nem volt erre szükség, mert reggeltől estig mindenki a grundon focizott, és később ebből „élt” meg a pályán. De amióta van internet, meg számítógép, már nem fociznak annyian, így kiemelt jelentősége van annak, amit 11 és 14 év között kap a gyerek a képzés során. Németországban ezt úgy nevezik, hogy az arany tanulás kora.

7. Nemrégiben a nagyobbik fia a Junior World Masters döntőjében szerepelt, és lőtt is egy nagyon szép gólt. Igaz, hogy őt először direkt nem a Herthába vitte le anno? Magyar vagy német válogatott lesz majd?
- Igen, ez így volt, mert azt vallom, hogy ha tehetséges a gyerek, úgyis utat talál magának a megfelelő szintre. Úgy ítéltem meg, hogy az első időszakban jobb lesz neki máshol, mert a legfontosabbnak azt tartottam, hogy ahol van, ott tudjon fejlődni. Ha ez már nem így van, akkor érdemes feljebb lépni, ahol már van 15 riválisa, akik aztán egymást "húzzák" magukkal, mert a gyerekek ezáltal egymásból csinálnak jó focistát. Palkó jelenleg az U14-es együttes jobboldali támadója, de a másik két gyerekem is a Herthában játszik. Marci főleg védekező középpályás az U11-ben, a legkisebb, Bence pedig csatár az U8-ban, ő az egyetlen jobb lábas. A középsőt fiamat talán én becsültem eleinte picit alá, mert úgy voltam vele, hogy egy Dárdaitól többet várnak majd. Aztán megnézték őt a klubnál, és azonnal jelezték, szükségük van rá. A kisebbnél pedig úgy voltunk, hogy ha már a másik kettő ugyanott játszik, akkor a harmadikat ne kelljen máshová edzésre hordani, a feleségemnek, Móninak is egyszerűbb így. De amikor őt is szemügyre vették, rögtön szóltak, hogy maradjon, és már most a két évvel idősebbek között szerepel. Hogy mire viszik majd, azt most még lehetetlenség lenne megmondani. Egyelőre azt mondják, ők a magyar válogatottban szeretnének játszani, pedig nekik Magyarországot egyelőre még csak a Balaton, a nagypapa meg a véméndi disznótorok jelentik, hiszen ők mindig is Berlinben éltek.

8. Pedig a legendák szerint alaposan készül a pécsi életre, úgy tartják, a "fél város a Dárdaié".
- Akkor ez egy igazi legenda. Az tény, van egy kétgenerációs családi házam, amit egyszer az egyik újság le akart fotózni, de tévedésből a másikat fényképezték le, talán, mert az enyém volt a szolidabb a kettő közül... Valóban úgy terveztem majd, hogy pályafutásom végeztével ott élünk majd a teljes családdal, de egyelőre Berlinben ragadtunk. Mint rendes pécsinek, szőlősöm, borospincém nekem is van, pár üzlethelyiségbe is befektettem, de az nagyon-nagyon erős túlzás, hogy a fél város az enyém lenne. Ahhoz talán nekem is el kellett volna mennem Oroszországba focizni… Nem mintha panaszkodnék, mert tisztességesen megfizettek, de én még "normális" bért kaptam, pár éve még nem voltak akkora pénzek, mint amit most meg lehet keresni a profi futballban egyes helyeken.

9. Az Ön generációjából sok kiváló, sőt meghatározó labdarúgó került ki Pécsről, Dárdai Pál mellett például Tököli Attila, vagy Gera Zoltán. Véletlen lehet mindez, vagy lehetett valami speciális oka?
- Ennek a kérdésnek örülök, mert a válasz azt mutatja majd, hogy nem minden a pénzen múlik, szervezettséggel, munkával sok mindent el lehet érni. Annak idején Dunai II Iván bácsiék elkezdték járni az iskolákat - ma már ezt hívják scoutingnak -, és a legügyesebb gyerekeket elosztották a két helyi sportiskolába. Ez volt a 75-76-os korosztály, amely úgy töltött el négy évet 10 és 14 éves kora között, hogy szinte minden délután focizott, megvolt a már sokat ecsetelt megfelelő labdaérintési szám. Gera esete egy picit más, mert ő fiatalabb, és csodagyerek volt, ilyenek mindig feltűnhetnek a semmiből, de a mi korosztályunk a képzésnek és annak a rendszernek köszönhetően futott be. Abból az évjáratból számos NB I-es játékos került ki, Fehér Csabi is szintén válogatottságig vitte, és kijutott külföldre is. Sajnos ez volt az utolsó korosztály ott, amelynek abban a képzésben része volt.

10. Azt tudja, miért egy Dárdai-óriásfotó került ki Telkiben a centerpálya mellé, ahol a válogatott szokott készülni?
- Talán a szorgalmam miatt, mert ha én elestem, mindig fel tudtam kelni. Persze, kaptam emiatt rendesen az ívet a srácoktól, de egyszer mondtam nekik, hogyha majd lesz ennyi Bundesliga-meccsük, mint nekem, akkor szóljanak. Onnantól kezdve csend lett. Igaz, végül a szél oldotta meg a helyzetet, mert ha jól tudom, ősszel lefújta a helyéről az óriásplakátot...

Mokány Lajos

Ha az olvasás mellett játszanád is a focit, akkor regisztrálj a Grundfoci.hu-ra - kattints!

Hozzászólások

Címlapon

                                            

Tartalom átvétel