"Magyarországon nincs profizmus a fociban": Szivics őszintén kényes ügyekről is - Tilos passzolni!

Feltöltve: 2012, november 27 - 15:28 Frissítve: 2012, november 27 - 19:12

A magyar futballban nincs profizmus, a nálunk dolgozó külföldi edzők leginkább ebbe buktak bele - mondta Tomiszlav Szivics, aki elárulta azt is, neki hogyan sikerült alkalmazkodnia. "Tilos passzolni!" rovatunkban a szerb származású, de már magyar állampolgár edző elárulta, miért nem lesz soha a Ferencváros vezetőedzője, arról is nyíltan beszél, hogyan hülyítették ők a Videoton kispadjával, de arra is válaszol, hogyan is zajlott nyáron a sokat emlegetett újpesti állásinterjúja. Szivics a pepsifoci.hu-nak elmondta, miért bánta meg mára azt, hogy esetleg más edzőket cukkolt, illetve, hogy oly sokat foglalkozott a bírókkal - állítása szerint mások helyett. Szóba kerül a Puhlnak tett ígérete, az is, miért a Videoton elleni győzelem az eddigi csúcs a számára, az is kiderül, melyik magyar edző ellen vannak a legnagyobb csatái, de arról is beszél, mi hiányzik a magyar játékosokból, ami a szerbekben megvan. Tilos passzolni Tomiszlav Sziviccsel.

TILOS PASSZOLNI: A rovat eddigi epizódjai itt - kattints!


1. félidő

1. Korábban azt mondta, hogy a külföldi edzők általában nem sok időt élnek meg Magyarországon. Önnek miért sikerült, és a nagy átlagnak miért nem?
– Én is egy külön figura vagyok, egy nyerő típus, és ezt Kecskeméten sikerült átvenni a csapatnak is. Nekem lehet, hogy azért sikerült, mert a nulláról indultam, alulról kezdtem. Az NB II-ben jött az első sikerem, és ott nem csak eredmény volt, hanem játék is, ezt aztán az NB I-ben is meg tudtuk ismételni. Én azért vagyok erre büszke, mert nem kaptam azonnal egy nagy csapatot, hanem egy pici klubbal lettünk sikeresek – nem egyedül én, hanem együtt a helyiekkel, szurkolókkal, vezetőkkel. Később az átigazolások kapcsán bizonyos dolgokat másképp láttunk a tulajdonossal, így elváltunk. Rózsa Pali hasonló típusú ember, mint én, mindig nyerni akar, ezért egy évvel később visszahívott. Akkor megnyertük a kupát, és nekem akkor kellett volna elmennem. A fő célt ugyanis, azaz, hogy a korábbi sikerünk nem a véletlen műve volt, sikerült bebizonyítani. Ami pedig a többieket illeti: szerintem mindegyik külföldi edző egy hibába bukik bele. Ők, amikor elvállalják a munkát, még nem érzik azt, hogy itt más körülmények vannak, mint ahonnan jönnek. Kőkemény profiként jönnek, de ez nálunk még nem létezik. Magyarországon még nincs profizmus, és bár jó úton haladunk, még messze vagyunk ettől, és ez sokak vesztét okozta már. Pedig sok jó edző volt itt. Számomra Henk ten Cate volt a legjobb, de ő egy okos ember volt, egy év után látta, miről van itt szó, és elment. Paulo Sousa másként csinálja, nála már nincs sok magyar játékos, ő más utat választott, ő olyanokat hozott, akiknél úgy látta, velük lehet profi klubot építeni. De a többieknek erre nem nagyon van meg a lehetőségük, és ebbe buknak bele.

2. Bár Ön már közel sem tekinthető külföldinek az edzői mezőnyben, mit gondol, miért nyúl egyre több csapat a határon túlra, ha új trénert keres?
– Érdekes, mert amikor én kezdtem, még szinte egyedül voltam itt külföldiként, az tényleg nagyon nehéz volt. Azóta tényleg sokat változott a trend, de a kérdésre a tulajdonosok tudhatják a választ. Vannak amúgy jó példák, de akad kevésbé jó is. A Fradi edzője, Moniz tetszik nekem, ő például hozott valami mást, a Honvéd is összességében jól szerepel Rossival. De most is azt mondom, várjunk még egy picit azzal, hogy megítéljük a munkájukat, nézzük meg, pár hónap múlva hogy jönnek össze a dolgaik, amikor már jobban szembesülnek a helyi dolgokkal. Az Újpest edzője is biztos jó edző, hiszen van neki múltja, de nála például azt érzem, még mindig nem találta el az igazi vonalat. Sousáról nem akarok ebben az ügyben bővebben véleményt formálni. Amit mondtam, hogy nem vagyok tőle elájulva, az nem jelenti azt, hogy rosszat mondtam volna róla. De miért is kell, hogy el legyek ájulva egyelőre tőle?!

3. Önnel hol tartana a Videoton?
– Arról felesleges beszélni, hogy velem hol tartana, mert nem jött össze a Videoton kispadja. Ez egy fájó ügy a számomra. Akkor az ügyeimet intéző Vladan Filipovic velem végig úgy beszélt, mintha majd én lennék Mezey György utódja. Aztán más oldalról közben megtudtam, hogy akkor már rég megegyeztek Paulo Sousával. Ez nekem rosszul esett. Értem az üzletpolitikát, ő nagyobb név, rajta keresztül jött 19 játékos, csak nem értettem, miért kellett etetni engem? Én erre a felkérésre vágytam, úgy éreztem, megérdemeltem volna.

4. Lassan már öt éve, hogy országosan ismert edző lett, és sose tagadta, hogy szeretne egy nagy csapatnál dolgozni. Ez eddig nem sikerült a Videoton mellett a Fradinál, Újpesten és Debrecenben se. Mi az oka?
– Több oka van, az én stílusomnak például biztosan sok ellensége van. De nem tudok más lenni, ahol dolgozok, ott mindent beleadok. Ennek érdekében akadt, amikor harcolni kellett, és nem finomkodni. Ezt gyakran megtettem, de ma már úgy érzem, ez sokszor nem érte meg, mert utólag senki nem köszönte meg, hogy a klub érdekében komoly csatákat vívtam meg. Például, amikor Kecskeméten voltam, a sorozatos bírói hibák ellen nem nekem kellett volna fellépnem, hanem a tulajdonosnak. Mégis én tettem meg, majd a búcsú idején nem éreztem azt, hogy a korábbi klub melletti kiállásom bármit is jelentett volna. Kár lenne elhallgatnom azt is ennél a kérdésnél, hogy a korábbi vitánk az említett menedzserrel sem segít, mert ő nagyon erős a magyar fociban. Emiatt csalódott vagyok, mert azt gondoltam, a klubvezetők azt is figyelembe veszik, hogy én az eredményesség mellett a jó focira is törekedtem a csapataimmal. De az élet egy maraton…

5. Nagyon sokszor mondta el nyíltan, hogy mennyire szeretne a Fradi edzője lenne. Melyik kispadra ülne le inkább azonnal: a Ferencvároséra vagy Partizan Belgrádéra?
– Zvezdás vagyok... A Fradiba pedig szerintem már soha nem megyek. Kétszer is tárgyaltunk, de még egy SMS-re se méltattak utána. Úgy vagyok vele, ha kétszer nem akartak, szerintem harmadszor se fognak. Sajnálom, hogy mindez így zárult, de én is tartom magamat valamire, ők is, hiszen egy nagy klubról van, de egyszer se én kellettem. Értem az üzenetet.

6. Nem titok, hogy nyáron tárgyalt az Újpesttel. Egy akkori újságcikk szerint kiakadt azon, hogy a pályaméretekről érdeklődött az állásinterjún az addig megbízott vezetőedző, Marc Leliévre. Mi az igazság, hogy zajlott mindez?
– Én a tulajdonossal tárgyaltam, és vele megbeszéltem mindent. Aztán jött a belga pályaedző, aki az ő embere, és ő jött elő mindenféle kérdésekkel. Ez nem tetszett, mondtam is a tulajdonosnak, hogy Neked már van edződ, mert ha ő teszi fel nekem a kérdéseket, és nem én neki, akkor itt valami baj van. Ami egyébként a cikkben megjelent, az nem úgy volt, pályaméretekről nem kérdezett senki, azt ellenben igen, hogy mennyi távolság van például a védelem és a középpálya között a csapataimnál. Akkor felálltam, és azt mondtam a belga edzőnek, hogy nézze meg a weboldalamat, ott minden rajta van…


(FOTÓK: VIDI.HU)

7. Sajtóhírek szerint először Bognár Györgyöt kérték fel Pakson vezetőedzőnek, de ő nem vállalta. Azt hogy éli meg, hogy nem Tomiszlav Szivics volt az elsőszámú jelölt?
– Azt nem tudtam, hányadik voltam, amikor Haraszti úr megkeresett, azt kérdezte, érdekel-e a feladat. Én már szerettem volna újra dolgozni, ezért egyből elfogadtam a felkérést, pedig utólag visszanézve talán nem biztos, hogy azonnal igent kellett volna mondanom. A magyar edzők talán megfontoltabbak voltak, mint én. Egyrészt egy halálsorozat előtt álltunk, másrészt a beszámolók alapján nem volt teljesen rendben a nyári felkészülés, a keret pedig az egyik legidősebb az NB I-ben, azaz utólag nézve talán számítani lehetett arra, hogy nem lesz egy diadalmenet. Én gyorsan, egyből döntöttem, de ez nem jelenti azt, hogy megbántam volna, mert hiszek a munkában és abban, hogy sikeres időszak elé nézünk.

8. 2011 meglepetéscsapata a Paks volt. Ön szerint lesz még a Paks ezüstérmes az NB I-ben? Ehhez kellene külföldieket is igazolniuk, vagy maradnak a színmagyar keretnél?
– Az a második hely egy csoda volt Pakson. Ha tényszerűen megnézzük a dolgokat, ahhoz sok minden kellett. Akkor volt a csapat a topon, 2-3 évvel fiatalabbak voltak a kulcsemberek, hatalmas körbeverés volt a bajnok mögött. Tiszteletreméltó eredmény volt, de ezt már nagyon nehéz megismételni, és hiba is lenne a mai napig abból a sikerből élni. A keret azóta idősebb lett, még mindig nincs jó állapotban a csapat, és legfőképpen a magyar bajnokság nagyon sokat erősödött, sok klub nagyon megerősödött. A nagyon sok munkának úgyis meglesz az eredménye, de a lehetőségeinket reálisan kell felmérni. Ami a kérdés második felét illeti: Pakson klubfilozófia van. Szerintem mindig azt kell nézni, mi szolgálja a klub érdekeit, ha a klub vezetése továbbra is a magyar játékosokban gondolkodik, azt el kell fogadnom. De azt meg kell jegyezni, hogy ezzel párhuzamosan a nagy célokat szövögető klubok mást csinálnak. Sousa 19 saját embert hozott, Moniz pár hét alatt egyből igazolt 4-5 jó külföldit, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor meg azt mondom, hogy nem érzem azt a nagy különbséget, hogy az említett csapatok a sok külföldivel ennyivel előttünk járnának pontszámban, játékban, úgyhogy bizonyos szempontból el tudom fogadni azt, hogy játsszunk inkább csak magyar játékosokkal. Ha ez a terv, akkor ezzel kell együtt dolgozni, persze, mint edző, azt szeretném, ha ez minőséggel párosulna, és legyen meg az a lehetőségem, hogy mondjuk két minőségi magyar játékossal erősítsem meg télen a keretet.

9. Azt mondta a kinevezésekor, hogy Tökölivel és Simonnal biztosan nem járnak majd együtt kávézni. El tudna képzelni számára problémásabb csatársort?
– Nem volt könnyű ügy egyik sem. Nekem az a szokásom, hogy mindenki előtt az öltözőben beszélek meg mindent, mert akkor nincs sunyiság, nincs bratyizás. Amit nekik ígértem, tartom. Aki jól játszik, aki gólokat rúg, az kapja meg bizalmat. Van egy versenyhelyzet közöttük, és most még itt van egy Eppel Marci is, úgyhogy ez egyre csak erősebb lesz. De erre szükség is van, mert azt gondolom, hogy csapatként több gólnál kellene járnunk. Én úgy érzem, korábban egyenes voltam feléjük, szerintem ezt ők is tudják. Tököli Kecskeméten nálam került olyan formába, hogy szórta a gólokat, és 35 évesen visszakerülhetett a válogatottba, én adtam neki a csapatkapitányi karszalagot. Úgy érzem, ennél többet nem tehettem, de az elválásunk egyáltalán nem volt csúnya. Simon esete más volt, ő mondott olyat, hogy én majdnem tönkretettem a pályafutását, de ez szerintem egy meggondolatlan kijelentés volt. Kecskeméten Tököli, Lencse, Litsingi vagy Foxi jobban belepasszolt abba a stílusba, ő mindössze ezért játszott keveset. De ez már a múlt, szerintem most nagy motiváció van bennük, hogy bizonyítsanak, és én is túllendültem azon, ami a múltban történt.

10. Ki a három legjobb játékos, akivel eddig Magyarországon dolgozott?
– Három éve is mondtam, hogy Tököli Attila a legjobb. Ő egy zseni, úgy indul, ahogy senki más. Ezt tartom, és mellé odavenném Lencse Lacit. Nálam ő nagy kedvenc volt. Valamint egy olyan légiós a harmadik, akivel a kezdetektől együtt dolgoztam. Ő Vladan Savic.


2. félidő

1. Melyik NB I-es csapat legyőzése okozta eddig a legnagyobb örömet?
– Amikor egy éve a Videoton ellen idegenben 2-0-ra nyertünk, az emlékezetes sztrájk után. Sajnálom, hogy akkor az történt, de ott már nem tehettem sokat. Tudtam, hogy előbb-utóbb ez lesz, a játékosoknak elegük lesz a bizonytalanságból, és azt akkor már nem tudtam megállítani, mert már voltak komoly előzmények. A sztrájk és a rossz előjelek ellenére tudtunk mégis nyerni a nagy esélyes Videoton ellen. Eleve a kölcsönvett Lencse nem játszhatott, aztán meccs előtt kiderült, hogy Gyurcsó sem. De nem volt arra sem pénz, hogy egy nappal előtte elutazzunk, szóval sorra jöttek az újabb és újabb nehézségek, mégis győzni tudtunk. A kupadöntő mellett számomra ez a legemlékezetesebb párharc, nem az ellenfél miatt, hanem magunk miatt.

2. Ha már szóba került a kecskeméti sztrájk... A tömeges hasmenéses esetnél miért a csapat mellé állt a vezetőséggel szemben?
– Mert mindent tiszta szívből csinálok. Ez a stílusom, ez nem mindig okos dolog. Időközben rájöttem, ennek nagy ára van. Lehet, túl nagy... De azokkal a játékosokkal megnyertük a kupát, és már kupa előtt sem volt minden rendben. Hétről-hétre kértem tőlük valamit, azt, hogy a gondok ellenére tegyék a dolgukat, és nem akartam nekik hátat fordítani, mert valamit vissza kell adnom nekem is. Tudtam, hogy az ügyben vesztes leszek, de holnap is újra megtenném.

3. Mit érzett, amikor pár hete Sallói István azt mondta, a KTE a magyar Szivicset keresi a kispadjára, mert az igazi már elkelt Pakson? Tartja azt, hogy soha nem lesz már Kecskeméten edző?
– Ez irónia volt. Szerintem tudta, hogy semmi esélye annak, hogy együtt dolgozzunk, azért is mondhatta ezt, hiszen a szurkolóknak biztosan tetszett. Én tisztelem őt, ügyes, okos vezető, aki el tudja látni a saját munkáját, de sok mindenben nem értettünk egyet, mi nem tudtunk együtt dolgozni. Hogy leszek-e harmadszor is edző Kecskeméten? Soha se mondd, hogy soha, de 99%, hogy már nem.

4. A kecskeméti tulajdonosról az a hír járta, hogy előszeretettel jár be az öltözőbe és az összeállításba is szívesen beleszól. Így volt ez?
– Nekem biztosan nem bírt. Rózsa Pali beszélt velem vagy háromszor naponta, sokat kávéztunk együtt, meccs előtt is gyakran kérdezte, hogy állunk fel. Viccesen mondhatom, hogy mindig volt elképzelése, de hála Istennek nagyon ritkán értettünk egyet…


(FOTÓK: VIDI.HU)

5. Ha egy dolgot megváltoztathatna a magyar futballban, akkor mi lenne az?
– A mentalitást. A szerb játékosoknak más a vérük, ők tudják, hogy soha nem szabad úgy kimenni egy edzésre vagy meccsre, hogy mindegy. Pedig utóbbira itt sokszor van példa. A mentális hiányosságok pedig mindig akkor jönnek ki legjobban, amikor a legtöbbet kellene kiadni magából egy játékosnak. A válogatottaknál, a kluboknál, amikor csak az a nagyon pici hiányzik, akkor jön ez elő. De a helyzet javul, jó irányba megy a magyar futball, az akadémiáknak meglesz a gyümölcse, akárki akármit mond. Nekem nagyon tetszik például az előző és a mostani U21-es válogatott is. Ott nagyon sok olyan tehetséget láttam, akiben megvan a gyorsaság, a kreativitás, az agresszivitás, a kétirányú játék. Ez a korosztály szerintem jobb annál, mint amelyik U20-as vb-bronzérmes lett. Lehet, sokan meglepődnek ezen, de majd az idő megmutatja, kinek lesz igaza. Nálam például Kovács István már most kirobbanthatatlan lenne a Videotonból és az A-válogatottból is. Hatalmas a felelősségük a klubedzőknek abban, hogy ezekből a tehetségekből mit hoznak ki. Kérdezzék meg Gyurcsó Ádámot, mire gondolok. Amikor anno Felcsútról Kecskemétre került, éreztem, hogy úgy jól elvan magával. Emlékszem, Gellei Imre még kérdezte is, minek nekem Gyurcsó, amikor ott van arra a posztra Bori, Litsingi vagy Foxi. Én mondtam neki, hogy azzal ne foglalkozzon, hogy játszik-e vagy sem, tudjuk majd használni. Megkapta a lehetőséget, és élt is vele, érezte, hogy van miért dolgoznia, ma pedig már biztosan így látja ezt, mert azóta stabil ember lett a Videotonban.

6. Az már köztudott, hogy a magyar bíráskodás színvonalával nem elégedett. Korábban voltak erős kirohanásai a magyar bírók ellen, akik kapcsán előfordult, hogy azt mondta, lehet, ki akarják Önt csinálni. Az utóbbi hónapokban érezhetően nyugodtabb lett, de legutóbb az ETO elleni kupameccsen ismét kritizálta a játékvezetőt. Mi volt az oka a hosszú csendnek?
– Pár hónapja beszélgettem erről Puhl Sándorral, aki azzal érvelt, hogy van olyan is, hogy egy csatár fontos helyzetben hibázik, ő mégsem kap akkor szidalmat, mint egy bíró, aki szintén hibázhat, mint bárki más. Én megértettem, amit mondani akart, és megígértem, hogy nem fogok bírózni. Ezt megtartottam, pedig alkalmam lett volna bőven. Úgy érzem, amikor régen "harcoltam", a videó alapján mindig kiderült, hogy nekem volt igazam. De ezt akkor a saját káromra csináltam. Most úgy látom, azt nem kellett volna mindenáron megtennem. Az utóbbi időben már próbáltam úgy nézni a dolgokat, hogy elég jó edző vagyok, aki képes arra, hogy munkával legyen sikeres, és csak a csapatával foglalkozzon – ahogy ezt Puhlnak ígértem. Ezt megtartottam, de Győrben kicsit sok volt, hogy az 5. percben piros lapot és kiállítást ítéltek ellenünk egy fontos kupameccsen a listavezető otthonában. De a meccsen kulturáltan viselkedtem, nem ugráltam fel a kispadról, a mérkőzés után mondtam el, hogy ezt soknak éreztem. Azt a legnehezebb elfogadni, amikor valami tendenciát érez az ember.

7. Volt olyan pillanat, amikor azt gondolta, elege van a magyar futballból, és nem akar már itt dolgozni? Ha igen, mi váltotta ezt ki?
– Persze, hogy volt. Legfőképpen akkor, amikor az ember nagyon akart valamit, és az nem történt meg, és nem is tudott rá hatással lenni. De közben rájöttem, hogy a környező országokban sem minden rózsaszín, sőt, van, ahol rosszabb a helyzet, úgyhogy egyáltalán nem olyan rossz ez itt. Azt mondom, fejlődik a magyar foci, javulnak a körülmények, jönnek a tehetségek, és a sokat kritizált magyar bíráskodásnál is akadnak sokkal rosszabbak a környező országokban.

8. Önnek szerb származású edzőként mi a véleménye Horváth Ferenc nyilatkozatáról, amely szerint ha magyar játékos csinálta volna azt Szerbiában, amit a két korábbi játékosa, Cukic és Alempijevic a csapata ellen, már rég elvágták volna a torkukat?
– Ez egy rutintalan nyilatkozat volt egy tehetséges, fiatal edzőtől. Szerintem ez nem volt szerencsés vélemény, mert Cukic például kecskeméti játékosként ugyanezt csinálta. Ha akkor jó volt, amikor még értük tette ezt, akkor az ellenfélnél sem szabad ezt elítélni.

9. Az utóbbi években megszokhattuk, hogy volt pár edzői cukkolása (főleg Csank és Prukner felé), amin esetleg a másik megsértődhetett. Van-e olyan, amit utólag már erősnek érez vagy nem tenne meg?
– Ez színtiszta taktika. Nekem eddig a kicsikkel kellett harcolnom a nagyok ellen, akik ellen mindent be kellett vetnem. Azt ugyanis nagyon sokan elfelejtik, hogy a Kecskeméttel a Lokit vagy a Fradit megverni egyenértékű azzal, mintha egy élcsapattal bajnoki címet szerzel. Ha a Pakssal egy nehéz sorozat alatt ikszelsz a Fradi-pályán 10 ezer néző előtt, vagy megvered a bajnok Debrecent, nem kapsz ki a Videotontól, az megint közelít a csoda kategóriához. Korábban azért cukkoltam az ellenfél edzőjét, mert így akartam előnyhöz jutni. Ismerem a rivális trénereket, tudtam, kinek hogy csapódhat ez le. Elismerem, ebből a szempontból nem vagyok teljesen fair play játékos, de úgy vagyok, hogy nekem mindent be kell vetnem a csapatom érdekében, hogy legyen esélyünk. De az utóbbi időben visszavettem a cukkolásból, mert saját magamnak okoztam ezzel kárt, mert a másik oldalon később a saját klubomtól nem kaptam meg azt, amit vártam volna ezért cserébe. Feltettem magamnak a kérdést, miért teszem ez, van-e értelme.

10. Ki Tomiszlav Szivics számára a Nr. 1 edző Magyarországon?
– Egyértelműen Garami József. Nagyon tisztelem őt, elsősorban nagyon hosszú karrierje miatt, az már jelent valamit. Az ő csapata nem mellesleg játssza a focit, bárki ellen felvállalja ezt. Imádok ellene meccselni, mert szinte sakkozunk egymással a pályán, érzem a húzásokat, én ide, ő oda lép egyet, aztán arra mindig van valami reakciója a másiknak. Mezey urat is nagyon tisztelem. Szerintem neki az utóbbi időben elfogyott a motivációja, de amikor még akart, akkor taktikában borzasztó erős volt, nagyon jól lehetett ellene is meccselni.

Mokány Lajos

Ha az olvasás mellett játszanád is a focit, akkor regisztrálj a Grundfoci.hu-ra - kattints!



Hozzászólások

Címlapon

                                            

Tartalom átvétel