Hemingway: Demagógusok

Tudom, tudom, hogy ilyen szó nincs a Magyar Értelmező Szótárban, de én szeretném használni Kazinczy (vagy inkább Karinthy?) után szabadon. A demagógus meghatározásom szerint egy olyan oktató demagóg, aki el is hiszi a saját süket szövegét. Na és akkor most térjünk át a mai Nemzeti Sportra, és az abban föllelhető, a fent említett definíciót megjelenítő úriemberek által csiszolt gyémántokra. A mai Nemzeti Sport két oldalán foglalkozik tegnapi blogommal, amely egy számomra elfogadhatatlan magyar futballtényezőről szólt.

Kezdjük rögtön az elején. A fent említett bulvárlap egyik erkölcsi totemje kioktat, hogy ha valaki azt üvölti a játékosoknak, hogy „Tippmixcsalók, tippmixcsalók!”, azon nem érdemes kiakadni. Magyarán mondva, ha játékosaink mint bűnözők vannak megbélyegezve, akkor azt vegyük tudomásul. Nem. A magyar labdarúgás erkölcsi megtisztulásához ugyanúgy szükséges az, hogy ártatlanokat ne rágalmazzunk, mint az, hogy a bűnösök bűnhődjenek. Meg az, hogy az ilyen gondolatokat megfogalmazó demagógusok kijelentései mellett ne menjünk el szó nélkül. Aztán van még egy, szerintem nem félreérthető megjegyzés, amely azokat a sportvezetőket kárhoztatja, akik a szőnyeg alá próbálják „söpörni a mocskot”. Szóval a galád módon meggyanúsított ártatlan játékos védelme ebbe a kategóriába tartozik? Balga módon azt hittem, hogy a Szálasi-Rákosi-Kádár korszak megtanította Magyarország népét, hogy bizonyíték nélkül nem szabad embereket táborokba, a gulágba száműzni, vagy őket mindennapi kenyerüktől, foglalkozásuktól, létüktől megfosztani. Aztán van még egy olcsó megjegyzés is a cikkecskében, hogy én „felpattantam” a VIP páholyból, a mérkőzés vége előtt. Ez az egyetlen igaz, valós tény, de fogadok, ennek a személynek fogalma sincs, hogy miért és hova mentem. Szóval nulla az egész.

De ez még messze nem minden. Egy másik vátesz megszólaltatott egy „főszurkolót”, aki próbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, és fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a Honvédnál a játékosok közül az „alapbért mindenki megkapta, de a lényeget, az arculatátviteli pénzt nem...”. Gondolom, ezért a hazugságért akár be is perelhetnénk a Nemzeti Sportot, hiszen a Honvédnál kizárólag, és most tessék jól figyelni, kizárólag alapbér van, és sehol, senki, semmikor, semmilyen arculatátviteli, vagy akármilyen más néven nyilvántartott pénzt nem kap. Tetszik érteni? De őszintén szólva, én többre tartom, ha ezeknek az embereknek a hazugságait megcáfoljuk, mint azt, hogy 30 nap múltán a Nemzeti Sportnak meg kellene írni, hogy a Honvédnál alapbér van, arculatátviteli szerződés nincs, és elnézést kérnek. Mert addigra már mindenki elhinné a bulvárhazugságot, és kevesen olvasnák a helyreigazítást.

A mérkőzést követően az elkövetett hibáért Ivancsics Gellért elnézést kért. Ugyan szerintem fölöslegesen, mert mindenki hibázik néha, s képzeljük el, mi lenne, ha minden hibáért bocsánatot kellene kérnünk, de tisztelem azért, hogy megtette. Azt is nyugodtan elmondhatom, hogy nekem semmi bajom azzal, hogy valaki elhagyja a színházat vagy a stadiont, ha nem tetszett neki az előadás. Ugye senki sem gondolja, hogy erre akármilyen megjegyzést tettem volna, ha közben nem hangzik el a rágalmak áradata. Ha valakinek, vagy valakiknek fáj, hogy megvédem játékosainkat és klubunkat, ha valakinek, vagy valakiknek fáj, hogy visszautasítom a rágalmakat, ha valakinek, vagy valakiknek fáj, hogy nem lehet büntetlenül szórakozni velünk, ha valakinek, vagy valakiknek fáj, hogy a felelőtlen bulvárújságírást nevén nevezem, akkor ez a fájdalom krónikus lesz. Ámen.

A legközelebbi viszontlátásig maradok baráti üdvözlettel:
George F. Hemingway

George F. Hemingway bejegyzései csak a forrás feltüntetésével és az oldalra mutató aktív hivatkozással (www.pepsifoci.hu) vehetőek át!