A korábbi újpesti védő álma, hogy Dárdai Pállal együtt irányíthassa a magyar válogatottat. Elmondja, hogy fedezte őt fel Ralf Rangnick, az egyik legbefolyásosabb német szakember. Beszél a legtehetségesebb hazai edzőkről, arról, hogy miért nem jönne haza az NB I-be, de elárulja azt is: szerinte nincs olyan magyar fiatal, aki megállná a helyét a Bundesligában.

Első félidő:

  1. Amikor Dárdai Pált kinevezték a válogatott szövetségi kapitányának, te voltál az elsőszámú kiszemeltje a pályaedzői posztra. Miként élted meg, hogy nem jöhettél?

       – Volt némi csalódottság bennem, nagyon szerettem volna Palival dolgozni – kezdte Lőw a csakfoci.hu-nak. –  Ez már régi álmunk egyébként, pár éve a ligaválogatottat közösen készítettük fel egy külföldi edzőtáborban és akkor láttuk, hogy egyformán gondolkodunk a futballról, nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Mindketten hasonló fegyelmet és precizitást tanultunk Németországban. Akkor megfogadtuk, hogy fogunk mi még együtt dolgozni. Ugyanakkor a Salzburgot is megértettem, hiszen pályaedzőként dolgoztam, és nem tudtak nélkülözni, ezért fájó szívvel ugyan, de ezt az álmot el kellett engednem.  Mint később kiderült, hasonló okok miatt Pali is csak viszonylag rövid ideig tudta irányítani a válogatottat.

  1. A közös munka ugyan nem jött össze, de Dárdai kikérte a véleményedet, próbáltad segíteni a munkáját?

      – Folyamatos szakmai kommunikáció nem volt köztünk. Furcsa lett volna, ha kívülállóként beleszólok a munkájába, ezt én sem szerettem volna. Barátilag megbeszéltünk sok mindent akár egy-egy a meccs előtt vagy után.

  1. Azt mondod, megfogadtátok, hogy fogtok még ti együtt dolgozni. Erre hol lehet a legnagyobb esélyetek?

      – Jelenleg kis esélyt látok arra, hogy klubcsapatban ez sikerüljön. Pali tősgyökeres berlini , aki megtalálta a megfelelő pályaedzőjét, akivel sikeres, ráadásul én is kiváló klubnál dolgozom. Lehet, furán hangzik, de a közös munkára a legnagyobb esély a magyar válogatottnál van. Nyilván nem most, hanem majd évek múlva, de számomra ez a cél. Egy magyar edzőnek egyértelműen ez a szakma csúcsa.

  1. A másodedzők melyik kategóriájába tartozol, abba, amelyik szinte egy polcon van a vezetőedzővel és előáll saját ötletekkel, elképzelésekkel, vagy abba, amelyik szó nélkül végrehajtja a főnök utasításait?

      – Már az elejétől azt éreztem, hogy Ralf Rangnick egyenrangú partnerként kezel. Mindig elmondtam neki bátran a véleményemet, ha esetleg egy-egy szituációt másképp láttam, voltak szakmai vitáink, de ez teljesen természetes. Értékeli az őszinteségemet, hogy felvállalom a saját véleményemet, hiszen rengeteg olyan ember volt körülötte, aki csak folyamatosan bólogatott és leste minden szavát.  Az osztrák harmadosztályban kezdtem a Salzburg második csapatának pályaedzőjeként, ez két kiváló tanulóév volt számomra. Olyan elszántsággal dolgoztam, mintha egy BL-csapatot irányítottam volna. Ennek meglett a gyümölcse, mivel Ralf az első csapathoz irányított, ott pedig olyan sikereket értünk el, amelyekről korábban nem is álmodhattam. Megnyertük a kupát, a bajnokságot, játszottunk a BL-ben, majd pedig az Európa Ligában meneteltünk. Nagyon boldog voltam, hogy bizonyíthattam, lehet rám számítani. Ezek után, amikor úgy döntött, hogy saját maga ül le a Lipcse kispadjára, vitt magával pályaedzőnek. Rengeteg olyan dolgot rám bízott, amit nem feltétlenül szoktak egy pályaedzőre. Például a saját mérkőzéseink elemzése mindig az én feladatom volt, illetve most is az, ráadásul ezt én prezentáltam a csapat előtt. Bátran rám bízta az edzésvezetést, a taktikai edzéseket, ezek mind, mind olyan jelek voltak, amelyekből éreztem, hogy 100 százalékos a bizalma bennem. A szakterületeket ő fogta össze, ő koordinálta, de abszolút hallgatott rám, persze az utolsó szó az övé volt.

  1. Hány lépés választ még el attól, hogy vezetőedző legyél?

      – Emberi kvalitásaimhoz, a tulajdonságaimhoz közelebb áll ez a mostani szerep. Nem vagyok ugyanis az a szigorú alkat, aki a kemény döntéseket csípőből kirázza, inkább érzelmes embernek mondanám magam. Egyelőre élvezem, hogy kapocs legyek a játékosok és a vezetőedző között. Nekem nem kell feltétlenül három lépés távolságot tartanom a játékosoktól, és ez jó, mert szakmai és magánéletbeli problémát is meg tudnak velem beszélni. Ugyanakkor annyira sokrétű munkát végzek most már jó ideje, hogy egyre jobban kialakul a saját elképzelésem erről a szakmáról és előbb-utóbb eljön az idő, hogy kipróbáljam magam vezetőedzőként. 2017 első negyedévében indul a pro licences edzőképzés Magyarországon, amit szeretnék elvégezni, hogy technikai akadálya sem legyen a fejlődésemnek.

 
  1. Miért nem Németországban végzed el a tanfolyamot?

      – Az A és a B licencet is otthon végeztem, és teljes mértékben elégedett voltam az ottani képzéssel, ezért szeretném a pro licencet is Magyarországon végezni. Ráadásul anyanyelven könnyebb vizsgázni, mint németül, még akkor is, ha 15 év alatt azért elég jól elsajátítottam a nyelvet. Nem egyszerű összehangolni a tanulást a munkával, de remélem, hogy a klubom és az MLSZ is rugalmas lesz.

  1. Korábban az MLSZ vezetése több alkalommal is meghívott olyan egykori válogatott játékosokat, akik hosszú ideig külföldön profiskodtak, hogy meglátásaikkal, tapasztalataikkal próbáljanak segíteni a magyar labdarúgáson. Te milyen javaslatot tettél?

       – A legfontosabb, hogy a gyerekek számára újra vonzóvá tegyük a futballt. Egy hatéves kis srác nem szívesen kezd el focizni, ha egy romos, beázott épületben kell öltöznie és göröngyös pályán edzenie. Az infrastruktúra fejlesztése elengedhetetlen, ma már ezen a területen egyre jobban állunk. Fontos a TAO-s támogatások kontrollálása és a teljesítményarányos támogatás az utánpótlás kluboknál. Változott az edzőképzés is…Innen kintről úgy látom, hogy az MLSZ törekvései jók, de azt senki nem várhatja, hogy 2 – 3 év alatt óriási változások legyenek.

  1. Miben múlja felül az újonc Leipzig eddig az összes Bundesliga-csapatot, így a Bayernt és a Dortmundot is?

       – Nagyon sokat számít, hogy a másodosztályban biztos alapokat tudtunk lerakni. Óriási munkát fektettünk a feljutásba, ezért borzasztó nagy nyomás alatt játszottuk végig a szezont. Ennek köszönhetően rengeteget fejlődött a csapat és egyénileg is a játékosok. A Bundesliga I-ben pedig ez a nagy nyomás csökkent, ezért felszabadultabban tudunk futballozni és ennek eddig az első hely az eredménye. A Bayernt még nem múltuk felül, mivel még nem játszottunk a bajorokkal, igaz a tabellán előttük állunk. Álságos lenne, ha még most is arról beszélnék, hogy a kiesés elkerülése a cél. A szezon előtt egyértelműen az volt, most viszont szeretnénk minél előbb elérni a 40 pontot, ami bennmaradást jelent és utána majd nagyobb terveket is szövögethetünk. Ha ilyen töretlen lesz a fejlődésünk, akkor egyszámjegyű is lehet a helyezésünk. Azt viszont most még nem tudom megmondani, hogy ez 4. vagy 9. helyet fog jelenteni.

  1. Ralf Rangnickkal a csapat korábbi vezetőedzőjével, majd sportigazgatójával legendásan jó a kapcsolatod. Mitől vagytok ennyire egy hullámhosszon?

       – 2006-ban a Hoffenheimnél dolgoztunk együtt először, ő volt a csapat edzője én meg a játékosa. Mindenki azt mondta, hogy az volt életem legrosszabb döntése, mivel akkor a csapat harmadosztályú volt. Én meg azt mondom, hogy az volt életem legjobb döntése, ráadásul két és fél év múlva már vezettük a Bundesligát a Bayern előtt.

Nem vagyok gazdag szülők gyermeke, mindenért meg kellett harcolnom és mindent az alázatos munkával, az őszinteséggel és a szorgalmammal értem el. Ezen tulajdonságoknak köszönhetően a nem túl erős magyar utánpótlásból indulva 10 évig játszottam Németországban. Amikor befejeztem a focit, két ember volt, aki gondolt rám. Az egyik Thomas Tuchel volt, aki azt szerette volna, hogy legyek a Mainz pályaedzője, ez azonban nem jött össze. A másik pedig Ralf Rangnick. 2012 októberében egy magyar foci tornán voltam Las Vegasban, amikor felhívott, és megkérdezte, hogy mik a terveim. Mondtam neki, hogy a futballban szeretnék dolgozni, ilyenkor már nem lesz az emberből se orvos, se ügyvéd…

Elhívott Salzburgba, mondta, hogy legyek a második csapat pályaedzője, próbáljam ki magam, ha tetszik, csinálhatom, ha nem, akkor keresünk nekem másik pozíciót. A mai napig hálás vagyok, hogy látott bennem fantáziát. Ő indított el a pályán, örülök, hogy valamit vissza tudtam neki adni az elmúlt években és ilyen kiváló a kapcsolatunk, sőt a barátomnak is nevezhetem. Azt gondolom, hogy Ralf értékelte az elhivatottságomat, ezért dolgozunk még mindig együtt. Ma pedig már szakmailag is méltó társnak tart…

  1. Itthonról hány ajánlatod volt?

      – Nem volt, illetve az újpesti tulajdonos megkeresett, hogy legyek az Újpest utánpótlásának a sportigazgatója, de ebből nem lett semmi. Mások nem kerestek otthonról.

Második félidő:

  1. Játékosmúltadból kiindulva adja magát a kérdés: Az Újpest kispadját elfogadnád?

      – A helyemen vagyok… Nehézséget okozna visszaszoknom a magyar közegbe, három évig Ausztriában dolgoztam, tizenkét évet pedig Németországban, egy olyan futballkultúrában, amely nagyon eltér a magyartól. Nehéz lenne átállni a magyar közegre, ráadásul a családomra is gondolnom kell. A nagyobbik kislányom másodikos, a kisebb óvodás, nem szívesen szakítanám ki őket a megszokott környezetükből.

  1. Mennyi az esélye annak, hogy Lőw Zsolt belátható időn belül az angol válogatott másodedzője lesz?

      – Nem sok. Az igaz, hogy Ralf tárgyalt az angol szövetség vezetőivel, de már lezárult az ügy, nem lesz az angol válogatott szövetségi kapitánya Az angolok mellett egyébként a belgák is megkeresték, de azt ő utasította el, mivel szeretné itt Lipcsében végigvinni a megkezdett munkát. Egyébként sem biztos, hogy engem vitt volna. Előbb vagy utóbb, de eljön majd az idő, amikor elválnak útjaink. A felnőtté váláshoz hozzátartozik, hogy az ember kiszakad a családi fészekből. Valami ilyesmi lesz majd a mi esetünkben is. A mi barátságunkat azonban nem fogja befolyásolni, ha két külön klubnál fogunk dolgozni. Sőt, azt gondolom büszke lesz rám, ha vezetőedzőként is megkapom majd a lehetőséget.

  1. A magyar edzők közül ki volt rád a legnagyobb hatással?

      – Tudom, hogy nem magyarok, de a legnagyobb hatással Ragninck és Tuchel volt rám, aktív pályafutásom utolsó öt évében ők formálták a futballról kialakult képemet. Otthon minden edzőtől tanultam valamit, de butaság lenne azt mondani, hogy ennek vagy annak köszönhetem a pályafutásomat. Várhidi Péter vitt fel a nagy csapathoz, Glázer Robi bácsinál lettem meghatározó tagja az együttesnek, Kisteleki Istvántól pedig emberileg és szakmailag is sokat tanultam.

  1. A válogatottban magyar és külföldi kapitányokkal is dolgoztál. Kire emlékszel vissza a legszívesebben?

Gellei Imre nagy hatással volt rám, már az U21-ben is megkaptam tőle a lehetőséget és nála voltam először felnőtt válogatott. Bozsik Péter pedig akkor tartott ki mellettem, amikor a harmadosztályban futballoztam a Hoffenheimmel és már szinte mindenki leírt. Játszottam Erwin Koemannál és Lothar Matthäusnál is, de róluk most nem beszélnék…

  1. A fiatal magyar edzőgeneráció tagjai közül kiben látsz a legtöbbet?

      – Az NB I-es csapatok szakmai munkájába nem látok bele innen annyira, hogy komoly véleményt tudjak mondani a kollégákról. Az mondjuk érdekes, hogy a tabella elején álló csapatok mindegyikénél külföldi edző dolgozik…Az biztos, hogy az én generációm tagjai közül többen is sokra vihetik, Szabics Imre most a Sturmnál dolgozik, Hajnal Tomiból egészen biztosan jó szakember lesz, de Fehér Csabi, Lisztes Krisztián és Szélesi Zoli is komoly edzői pályafutás előtt állhat. 

  1. Kalmár Zsoltot pár éve az egyik, ha nem a legtehetségesebb magyar fiatalnak tartották, ennek ellenére mégsem tudott egyelőre olyan karriert befutni, mint amilyet sokan vártak tőle. Miért?

      – Győrben kiválóan futballozott, azért is figyeltünk fel rá, és fiatal kora ellenére leigazoltuk. Azt gondoltuk, nincs akkora különbség az NB I és a Bundesliga II között, amit ne tudna behozni rövid idő alatt. Gyors tempóban, dinamikusan fejlődött a csapat, Zsolt pedig ezt nem tudta megfelelően követni. Szorgalmas, tehetséges játékos, aki rengeteget fejlődött nálunk, nem érheti őt kritika. A mi játékstílusunkba viszont nehéz beilleszkednie. Nagy hangsúlyt fektettünk a letámadásra, a visszatámadásra, ami kellő agresszivitást és párharckészséget követel. Ő pedig inkább egy játszó játékos, aki jól lát a pályán, de a játék ezen elmeiben nem tudott akkorát fejlődni. A karrierje szempontjából jót tenne neki, ha egyet visszalépne.

  1. Jöjjön vissza az NB I-be?

       – Az már két lépés lenne hátra.…Egy megfelelő Bundesliga II-es csapatban kiteljesedhetne, tudna annyit fejlődni, hogy utána újra megpróbálhatná a Bundesliga I-et.

  1. Tudsz mondani olyan NB I-es magyar tehetséget, aki megállná a helyét a Bundesligában?

       – Mivel Zsolt volt pár éve a legnagyobb tehetség, és egyelőre még neki sem sikerült, ezért nem hiszem, hogy van olyan magyar fiatal, aki azonnali erősítést jelentene valamelyik német első osztályú csapatnak. Bár én lennék a legboldogabb, ha nem nekem lenne igazam.

  1. A válogatott tavalyi és idei jó szereplése miatt változott Németországban a magyar foci megítélése?

      – A németek nem rágják le izgalmukban a körmüket, hogy most épp mi történik a magyar fociban. Az pozitívum, hogy szép számmal játszanak Németországban magyarok, de a sikeres Eb-szereplés ellenére sem nőtt meg a kereslet a magyar edzők és játékosok iránt, viszont mi büszkén, kihúzott háttal járhatunk az utcákon…

  1. Milyennek ítéled meg Bernd Storck munkáját és a magyar válogatottat?

      – A Palival megkezdett út kulcsfontosságú volt a későbbi sikerek eléréséhez. Mindenkit maga mellé állított, régóta nem látott egység jellemezte a magyar labdarúgást. Storcknak valamivel könnyebb dolga volt, hiszen egy folyamatba lépett be, és viszonylag sikeresen viszi tovább a csapatot. Azt bátran elmondhatjuk, hogy van egy stabil válogatottunk, aki méltó ellenfele lehet szinte bárkinek.

PRIVACSEK ANDRÁS