Megyeri Balázs a hétvégi fordulóban a 91. percben büntetőt védett, csapata ezzel másodszor nyert az új vezetőedzővel – a magyar származású Radoki Jánossal, aki viszont honfitársától is azt követelte meg, németül beszéljen az öltözőben. Megyeri a vele készült interjúban elárulta, milyen edző Radoki, beszél arról, mi köze van a Ferencvárosnak ahhoz, hogy most leigazolta egy Bundesliga II-es klub, de azt is megtudhatjuk, mit mondott Király Gábornak a svédek ellen kapott gól után.

Pályafutásod hányadik büntetőjét fogtad meg a hétvégén?
– A tizenkét nekem rúgott büntetőből eddig hét maradt ki. Nem mindet én hárítottam, mert háromnál kapufára vagy mellé rúgta a lövő. Most mondjuk “könnyű” dolgom volt, hiszen Diamantakost jól ismerem, a csapattársam volt az Olympiakosznál, edzéseken sokat álltam vele szemben. Most az első büntetőt is ő rúgta, az bement, így a második egy igazi különmeccs volt közöttünk. Az volt a kérdés, meri-e ugyanoda lőni, mint az elsőt. Próbáltam megzavarni, de biztos voltam abban, hogy nem változtat majd irányt, és szerencsére bejött. Örülök, hogy emiatt részben főszereplő lettem, látványos ünneplésben volt részem a lefújás után.

Radoki János mondott valamit külön a meccs után?
– Külön akkor még nem beszéltünk. De legalább kiderült róla, hogy nagyon szereti a győzelmet, hiszen végre láttuk mosolyogni is.

Ennyire kemény edző?
– Nagyon szigorú, nagy aprólékos, nagy hangsúlyt fektet minden részletre, tökéletesen feltérképezi az ellenfelet. Szereti a rendet és a fegyelmet is, ez napok alatt kiderült. Örülünk azért, hogy két hét alatt már a másodszor tudtuk őt megmosolyogtatni, hiszen vele kettőből kettőt nyertünk.

Meglepődtél, amikor Tőled is azt kérte, hogy németül kommunikáljatok?
– Szerintem ez nem egy rendkívüli dolog, bár tény, hogy az elődjénél jobban megköveteli azt, hogy közös nyelvet használjunk az öltözőben és a pályán. Nekem ezzel nem volt semmi bajom, sőt! Nem szeretném ugyanis azt a látszatot kelteni, mintha magyarként a kis kedvence lennék.

Azért beszéltetek már magyarul is egymással?
– Igen, a párommal hamarosan szülők leszünk, úgyhogy emiatt a meccs után hazaindultunk, ezt magyarul beszéltük meg egymással. Ő már egészen gyermekkorában kikerült ugye Németországba, ennek ellenére jól beszéli és érti is a magyar nyelvet. Vérbeli német szakember, magyar vérrel.

A magyar futball szóba került esetleg már köztetek? Mennyire van képben az itteni dolgokkal kapcsolatosan?
– Erre egyelőre még nem jutott idő, hiszen nagyon sűrű napokon vagyunk túl. Két hete vette át a csapatot, külön beszélgetésekre az előbb említett családi ügyeken kívül nem volt lehetőség, szerintem kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a hazai futballról érdeklődjön nálam. Mi is csak most ismertük meg egymást, korábban nem találkoztunk. A kapusedzőm szólt ugyan, hogy van egy magyar edző az U19-nél, de mivel a fiatalok máshol edzenek, ezért nem volt alkalmunk találkozni.

Idén eddig minden meccsen Te védtél, utoljára a 2012/13-as szezonban álltál ennyi bajnokin a kapuban. Melyik a nehezebb? Bírni a sorozatterhelést egy erős bajnokságban vagy ülni a kispadon és várni a lehetőséget?
– Egyértelműen az utóbbi. Ott egy idő után sokat őrlődik az ember, lelkileg sokkal inkább megterhelő, hogy hétről hétre kőkeményen edzel, majd hétvégén nem állhatsz a kapuban. A meccs ugyanis az ajándék. Ha pedig jó ideig elmarad az ajándék, azt nehéz megélni. Ha védesz, ezzel szemben folyamatosan nő az önbizalmad. Mondhatjuk, hogy az elmúlt években volt időm saját magammal foglalkozni, feldolgozni a mellőzöttséget. De akkor is pozitív maradtam, szerintem most ennek az eredményét élem meg. Amit elvett az élet, azt most visszaadja.

Sok légiósunk tért haza az elmúlt pár évben, akik kevesebb játéklehetőséghez jutottak kint. Téged nem hívtak haza?
– Nem tudok konkrét megkeresésről, hozzám ezek nem jutottak el. 1-2 csapat érdeklődéséről volt szó, puhatolóztak, hogy jönnék-e esetleg, de akkor is jeleztem, hogy egyelőre nem gondolkodom ilyesmiben.

Játszunk el azért egy picit a gondolattal: a Fradi kezdőkapusa voltál, amikor külföldre szerződtél. Nem gondoltál esetleg az elmúlt években arra, amikor mondjuk a kispadon ültél, hogy mi lett volna, ha mondjuk helyette Te véded tartósan évekig a Ferencváros kapuját?
– Azt valóban nehéz megélni, hogy ha már egyszer kezdőkapus voltál, utána csak csereként számítanak rád. Ezzel együtt sem bántam meg a döntésemet. Az Olympiakosz egy komoly klub, és ha magyarként hív egy folyamatos BL-szereplő csapat, egy rekordbajnok, akkor az ember nem sokat gondolkodik azon, hogy érdemes-e belevágni. Én a görögországi éveimet egyértelműen sikerként élem meg, hiszen nagyon komoly kapusok mögött tanulhattam, általában kétszámjegyű volt a meccseim száma szezononként. Közben pedig szereztem öt bajnoki címet és három kupagyőzelmet. Érdekesség egyébként, hogy még a ferencvárosi korszakomnak köszönhetem, hogy most évekkel később a Bundesliga II-ben védhetek.

Hogyhogy?
– Akkor jártam próbajátékon a Herthánál, és ott az a Christian Fiedler volt a kapusedző, akivel most a Greuther Fürthnél dolgozhatok. Utána is figyelemmel kísérte a pályafutásomat, elmesélte, hogy már tavaly szeretett volna megszerezni. Most az ő tanácsára kerültem képbe, már az Eb alatt megkerestek, 2-3 héten át győzködtek, és mivel éreztem, hogy mindenáron első számú kapusnak akarnak, ez döntött. Bíznak bennem, 26 évesen már egyfajta vezérnek igazoltak, hogy húzzam magammal a fiatalokat. Fiedler azt mondta, pont egy ilyen típusú kapust kerestek, mint én.

Kinti jó formád a magyar válogatottat is érintheti. Talán egyetérthetünk abban, hogy Király Gábor “korszakában” biztosan lehetett tudni, ki is az első számú kapus. Hogy érzed, mennyire “lejátszott” dolog ez most?
– Szerintem is mondhatjuk, hogy talán valóban nyíltabb a verseny, mint korábban. Van három egyforma korú kapus, Gulácsi Péter, Dibusz Dénes és az én személyemben, hosszú évekre szóló nagy verseny kezdődhet közöttünk. Most Peti tűnik a befutónak, és szerintem nem is lehet belekötni a kapitány döntésébe. Nem biztos, hogy jól mutatna, hogyha van egy NB I-ben, egy Bundesliga II-ben és egy Bundesliga I-ben védő kapusod, akkor nem az áll a kapuban, aki a legkomolyabb bajnokságban véd. Természetesen én is szeretnék idővel majd előrelépni klubszinten, azzal az esélyeim is nőhetnek a válogatottban.

Idézzük fel picit a bemutatkozásod a svédek ellen. Jól látható, hogy a sorfal hibája volt a gól, nem a Tiéd, ezzel együtt mindig rosszul néz ki, ha egy kapus a beállása után egyből gólt kap. Te hogy élted ezt meg?
– Klasszikus kapussors volt. Először akkor foghattam meg a labdát, amikor kivettem a hálóból. Lehet, még egyfajta rekord is ez, de nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget. Ha ezen rágódik egy kapus, akkor arra az egész meccse rámehet.

Király Gábor mondott valamit az eset után?
– Inkább én neki… Mondtam neki viccesen, hogy még abban is ő a legjobb, hogy tudja, mikor kell lejönni a pályáról. Előzetesen félórát kellett volna védenie, ebből 28 perc lett. A 29.-ben meg jött a svéd szabadrúgás és gól…

Édesanyád hogy fogadta, hogy magyar válogatott kapus lettél?
– Nagyon büszke volt rám.

Tudod miért kérdem?
– Sejtem… Amikor kisgyerekként elkezdtem focizni, egyetlen dolgot kért tőlem az első edzés előtt: bárhová állhatok a pályán, csak kapus ne legyek…

MOKÁNY LAJOS