Az 1989. április 15-én rendezett Liverpool-Nottingham FA Kupa-elődöntőben a nagy érdeklődéssel várt mérkőzésre érkező liverpooli szurkolókat fokozatosan engedték be a nekik elkülönített, állóhelyes szektorokba, gyakorlatilag “teraszokra”, amelyek mindegyike 1600-1600 embert tudott biztonságosan befogadni. (A stadion lelátóin az előző években hozott biztonsági előírásoknak megfelelően választották el az állóhelyes és ülőhelyes részeket, és vették körül a huliganizmus megfékezésére a játékteret vaskorlátokkal és acélgerendákkal megerősített, több méter magas acélhálóval, ami ezúttal “halálcsapdának” bizonyult.) A 3-as és a 4-es szektor félórával a mérkőzés kezdete előtt már tömve volt, ám az utcán tumultus alakult ki a bejárati forgókeresztek vaskorlátai előtt.

A rendőrség ekkor követte el a végzetes hibát: a bejutás meggyorsítása érdekében kinyitották a C jelzésű kijáratot – csakhogy ennek folyosója éppen a 3-as és 4-es szektorhoz vezetett. A korábbi mérkőzéseken ezt a folyosót lezárták, ha a szektorok megteltek, akkor azonban ezt elmulasztották, s az újonnan érkező mintegy kétezer ember a zsúfolt helyre próbált benyomakodni. A már bent lévők a korlátnak szorultak, aki tehette, a kerítésen keresztül próbált átmászni az üres szektorokba vagy a játéktérre. Akinek ez nem sikerült, az összezúzódott a vaskorláton és a drótkerítésen, halálra taposták vagy egyszerűen megfulladt.

Amikor a mérkőzés 15 órakor elkezdődött, és a Liverpool az első támadását vezette, a tribünön már emberek százai küzdöttek az életükért. Miután valaki kinyitotta a játéktérre vezető kaput, sérültek és pániktól megzavarodott emberek tömege lepte el a játékteret, így a mérkőzést hat perc után a bíró lefújta. A két szektorban mindenfelé holttestek feküdtek, és cipők, sálak, ruhadarabok, táskák, amiket az emberek a szörnyű pánikban elvesztettek. A rend biztosítására kirendelt 800 rendőr a lelátót körülölelő védőrácson belül helyezkedett el és képtelennek bizonyult a pánik megfékezésére. A szörnyű jeleneteknek milliók voltak szemtanúi, mert a BBC televízió, amely szándékai szerint csak a sportösszefoglaló számára akart felvételt rögzíteni, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy mi történik, azonnal egyenes adásra váltott.

A helyszínen 94-en vesztették életüket (79-en 30 évnél fiatalabbak), köztük a korábbi liverpooli csapatkapitány, Steven Gerrard tízéves unokatestvére. Egy 14 éves fiú négy nappal később, a kórházban halt bele a sérüléseibe, a 96. áldozat, egy 22 éves drukker négy év kómát követően, 1993. március 4-én távozott az élők sorából. Összesen 766-an szenvedtek fizikai sérülést, az életben maradtak közül az ekkor elszenvedett lelki traumát sokan máig nem tudták feldolgozni.

A sheffieldi katasztrófát a televízióban élőben néző Margaret Thatcher kormányfő azonnal vizsgálatot rendelt el, amelyet Peter Taylor, a polgári ügyek legfőbb bírája vezetett. A bizottság 1989. augusztus 4-én közzétett jelentésében ajánlásokat fogalmazott meg a stadionok biztonságosabbá tétele és a futball-huliganizmus visszaszorítása érdekében. A stadion-katasztrófával kapcsolatban arra jutottak: a tragédiát a rendőrség állításával szemben nem a részegen és késve érkező szurkolók, hanem a hatóságok rossz tömegkezelése, és a C kapu megnyitása okozta.

A jelentés ellenére a sheffieldi bíróság 1990. augusztus 14-én úgy határozott: bizonyíték hiányában senki ellen sem emel vádat – a brit futball legsúlyosabb katasztrófájáért azóta sem vontak senkit felelősségre. 2010-ben egy bizottság újravizsgálta a tragédia körülményeit, s miután ők is azt állapították meg, hogy nem a drukkerek hibáztak, 2012-ben David Cameron, akkori brit miniszterelnök bocsánatot kért az FC Liverpool labdarúgócsapatának szurkolóitól.

2015 márciusában “vallott” a stadionban szolgálatot teljesítő rendőrfőnök, David Duckenfield arról, hogy ő rendelte el a gyorsabb bejutás érdekében a C-kapu kinyitását, amely végül a katasztrófához vezetett. (MTI / csakfoci.hu)