– Imádom édesanyámat, édesapámat, a bátyámat, jóban-rosszban kitartottak mellettem, a nyugodt családi háttér adta a legfőbb támaszomat – kezdte a bama.hu-nak a világbajnoki ezüstérmes Domagoj Vida. – Édesapám a legfőbb példaképem, kis faluból indulva vitt végbe nagy dolgokat, ő tanított meg küzdeni magamért és a családomért.

A játékos elmondta, hogy mi kell ahhoz, hogy a magyar válogatott is a horvátéhoz hasonló sikereket érjen el.

Sok munka, hit és edzés kell hozzá. Remélem, eljön a nap, amikor a szomszédunk is hasonlóan sikeres lesz, mint mi. Amíg Puskás játszott, nem volt baj a magyarokkal, de azóta semmi sem ugyanaz.

Domagoj édesapja, Rudika hozzátette, bár nyolc testvére közül a legtöbbnek volt magyar neve is, kevés magyar szót hallottak gyermekkorukban, azt is jobbára akkor, amikor nagyszülei veszekedtek.

– Azon túl, hogy léteznek, nem sokat tudok magyar gyökereimről – erősítette meg Domagoj Vida. – Mindig is vállaltam magyar felmenőimet, magyar dédszüleimet, de nincsen emlékem róluk. Sok idő eltelt azóta, felnőtt néhány horvát generáció. Egy-két nótát viszont ismerek magyarul, például ezt: »Az a szép, az a szép…«

Helybeliek állítása szerint a vb-ezüstérmes Vidában azért él a “magyar virtus”: ha melegszik a levegő Alsómiholjácon, a játékos az első, aki belekezd a nótázásba, és az este végén az ő hangja csitul el utoljára.