Újoncként öt forduló után öt ponttal állnak. Elégedett a csapat eddigi teljesítményével?

– Az utolsó mérkőzést leszámítva elégedettek lehetünk – kezdte Tiba István a csakfoci.hu-nak. – Ha megnézzük a sorsolásunkat – Videoton, Vasas, Honvéd, Diósgyőr, Haladás – akkor nincs okunk elégedetlenkedni. Egy-két meccsen érződött a rutintalanság, ezért nincs több pontunk. Fontos cél számunkra, hogy a téli szünetben ne legyünk reménytelen helyzetben, egy jó tavasszal szeretnénk kivívni a bennmaradást.

A szezon előtt sokan biztos kiesőnek kiáltották ki a Balmazújvárost.

– Ez rosszul esik, ugyanakkor doppingol is minket. Ha abból indulunk ki, hogy nincs NB I-es rutinunk, nincs mögöttünk egy tőkeerős befektető, ebből kifolyólag a költségvetésünk sem magas, megértem ezeket a véleményeket. Rettenetesen fontos a pénz, de nem lehet mindent csak ebből megoldani. Tavaly az NB II-ben a költségvetésünket nézve nem voltunk az első tíz klub között, mégis feljutottunk.

“Nálunk van bérplafon”

Idén az NB I-ben mennyi pénzből gazdálkodnak?

– Nagyon kevésből. Mesze leszakadva nekünk van a legkisebb költségvetésünk az NB I-ben, az előttünk álló utolsó előtti klub is 100 milliókkal többet tud költeni. A büdzsénk 75 százalékát az MLSZ központi támogatása teszi ki, míg a maradék 25-öt a város és a kisebb szponzorok biztosítják. Ebből adódóan a fiatal és a légiós szabályt is betartjuk és ezen nem is fogunk változtatni, álljon majd bárhogy a csapat a tabellán. Megjegyzem, a légiós-szabállyal nem értek egyet, mert a külföldiek korlátozásával nagyon megdrágultak a magyar játékosok, irreálisan magas fizetések alakultak ki emiatt. A fiatal-szabályt pedig megváltoztatnám. Az NB II-ben bevált a két fiatal szerepeltetése, az NB I-ben is kötelezővé tenném egy fiatal pályára küldését. Ha egy szezonon keresztül 24 tehetség rendszeresen játszana, a bajnokság végére legalább 5-6 játékosnak ki kellene magát nőnie, akik már a válogatott segítségére lehetnének. Ha ez nem jönne össze, akkor nagyon nagy baj van az utánpótlásunkkal, de meggyőződésem, hogy ez járható út lehet.

Az NB I legkisebb költségvetésű klubja, hogyan tudja kielégíteni az irreálisnak nevezett fizetési igényeket?

– Nem tudunk és nem is akarunk óriás fizetéseket adni. A költségvetésünkből adódóan nálunk van bérplafon.  A legjobban kereső játékosunk havi 7 ezer eurót visz haza, egy ilyenünk van összesen, a többiek ennél jóval kevesebbet, a keret tizenegynéhány tagja 1 millió forint alatt keres. Tudjuk, hogy a magyar társadalom egészét nézve ezek is hatalmas pénzek, ugyanakkor az NB I-ben alacsony fizetésnek számítanak. A pontprémiumunk viszont úgy lett kialakítva, hogy ne csak a siker miatt érje meg mérkőzést nyerni. A győzelemért 1000 eurót, a döntetlenért pedig 500-at kapnak a játékosok, függetlenül az ellenféltől.

A feljutás után meg kellett erősíteni a keretet. A játékosok, hogy álltak a balmazi klubhoz?

– A többség lenézően, lesajnálóan. Több olyan NB I-es játékossal tárgyaltam, aki a klubjában nem játszott, de olyan magas fizetése volt, hogy eszébe nem jutott hozzánk igazolni. Ezek a futballisták azóta is a kispadot koptatják, viszont nagyon sok pénzt keresnek. Van azonban  ellenpélda is. Megkerestem Nemanja Andricot, akit azért már bizonyított Magyarországon, nagy klubokban is játszott, ennek ellenére rendkívül szimpatikusan állt hozzánk, lejött, megnézte a körülményeket, tárgyaltunk, majd megegyeztünk. Megjegyzem: egyáltalán nem voltak teljesíthetetlen igényei.

Említette, hogy az MLSZ ajánlásait maradéktalanul be fogják tartani. Nem fordulhat elő olyan helyzet, mint 2015 telén, amikor az NB II-ben kilátástalannak tűnt a csapat helyzete és bevásároltak légiósokból?

– Az egy teljesen más szituáció volt. Hat horvát játékost igazoltam, akiket rendszeresen játszattunk, és ezzel elbuktuk ugyan a szövetség támogatását, de nekünk létkérés volt, hogy ne essünk ki a másodosztályból. Az a tapasztalat ugyanis, hogy az NB III-ból sokkal nehezebb visszajutni, mint az NB II-ben bennmaradni. Nem beszélve arról, hogy anyagilag is rosszul jártunk volna, ami az infrastrukturális fejlesztéseket is negatívan befolyásolta volna. Rajtam kívül senki nem hitt a csodában, de aztán Feczkó Tamás vezetésével megőriztük a tagságunkat.

“Horváth Ferencet a fiam ajánlotta”

Feczkó Tamás az Ön felfedezettje?

– Nálunk lett sikeres és ismert edző, ez tény. Amikor annak idején Pajkos János nem tudta tovább folytatni a munkát, megkértem Feczkó mestert, aki akkor másodedző volt a csapatnál, hogy vegye át az irányítását, de ő inkább elment az akkor NB I-es Nyíregyházához pályaedzőnek. Aztán amikor a 2014/15-ös szezonban nehéz helyzetbe kerültünk, újra próbálkoztam. Tudtam, hogy a Szparinál már nincs meg a pozíciója, így gyorsan igent mondott. Abban a szezonban benntartotta a csapatot, egy évvel később ötödikek lettünk, idén tavasszal pedig feljutottunk.

Amikor a szezon végén távozott a Balmazújvárostól, Ön azt mondta, hogy emberileg csalódott benne. Megbocsátott már neki?

– Nem azért csalódtam benne, mert itt hagyott minket, hanem azért, ahogy azt megtette. Semmilyen előzménye nem volt, hogy távozni akar, tavasszal már a következő szezon csapatát építettük, egy szóval nem említette, hogy nem velünk képzeli a jövőt. A sajtótóból értesültem róla, hogy tárgyal az MTK-val, amikor rákérdeztem, azt mondta, még nem döntött. Ráadásul a szerződése szerint neki szólnia kellett volna nekem, hogy megkereste egy másik klub, vagyis szerződést szegett. Távozása után pár napunk maradt, hogy megtaláljuk az utódot.

Milyen most a viszonyuk?

– Nem beszélünk egymással. Én mindenkivel korrekt vagyok, játékossal, edzővel egyaránt. Aki engem egyszer becsap, azzal én nem szeretnék semmilyen kapcsolatot a jövőben. A távozása utáni nyilatkozatai is érdekesek voltak. Benne vagyok egy ideje a futballban, nehezen tudom elhinni, hogy kevesebb fizetésért igazolt az MTK-ba. Eléggé elképzelhetetlen, hogy felköltözteti a családját, stábtagokat visz magával azért, hogy kevesebbet keressen. Ilyen ember nincs, de ha igen, akkor nagyon gyorsan klónoztatni kell. Mindezek ellenére sok sikert kívánok neki.

Az igaz, hogy korábban a Debrecen hívta edzőnek, de Ön nem engedte el?

– Annyi igaz, hogy Szima úr érdeklődött iránta. Elmondtam neki, hogy remek edzőnek tartom, aki nagyon jól motiválja a csapatot és közel engedi magához a játékosokat. Erre a DVSC tulajdonosa megköszönte az őszinte szavakat és úgy döntött, hogy inkább még pallérozódjon az NB II-ben.

Horváth Ferencet ki ajánlotta balmazújvárosi edzőnek?

– Rengeteg edzőt ajánlottak a menedzserek, sokan maguk jelentkeztek, Ferit azonban senki nem ajánlotta. Pontosabban a fiam egyszer megkérdezte, hogy mi lenne, ha felhívnám Ferit. Szakmailag ugyan nem tudtam őt 100 százalékosan megítélni, de az nagyon tetszett, ahogy a megszűnés előtt álló Kecskeméten az utolsó pillanatig kitartott a csapat mellett, a játékosokkal “zsíroskenyerezett”. Máshol talán hátrány, de nálunk előny, ha nincs meg a három méter távolság az edző és a csapat között. Mi ugyanis nem tudunk vérprofikat igazolni, akik a nagy pénzért elviselik, bármilyen is az edzőjük. Feri ilyen szempontból tökéletesen beleillik a koncepciónkba és eddig az eredmények sem maradnak el.

“Ma már mindenki tudja, hogy az országban van egy Balmazújváros nevű település”

Az elmúlt években alaposan átrendeződött a hazai futballtérkép. Az NB I-ből eltűntek a régi nagy tradicionális csapatok, mint például a Zalaegerszeg, Békéscsaba, Nyíregyháza, Győr, Pécs és helyükre olyan együttesek kerültek, mint a Gyirmót, a Felcsút, a Mezőkövesd vagy éppen a Balmazújváros. Ön szerint minek köszönhető ez a változás?

– Valóban sokan hiányolják ezeket a csapatokat az élvonalból, méghozzá joggal. Ugyanakkor a futball egy versenysport és az kerül fel, aki a legjobban teljesít. Minket senki nem rakott be az NB I-be, mi 38 meccs alapján értük el ezt a hatalmas sikert. Azért ne minket büntessenek, mert máshol nem volt megfelelő városi összefogás. Ki lehet írni, úgyis a bajnokságot, hogy 50 ezernél kisebb város csapata nem indulhat az élvonalban és minden klubnak 1 milliárd forintot fel kell mutatnia. Amíg ilyen megkötések nincsenek, hadd kerülhessünk fel mi is. Mindenkit szeretettel várunk a városunkba, jöjjenek el megnézni, hogy micsoda futball-láz uralkodik nálunk. A 2300-es stadionunkban mindig van legalább 2100 néző, sok NB I-es csapatnak nincs ennyi szurkolója. Nálunk minden mérkőzés egy ünnep, asszonyok, nagymamák, anyukák, gyerekek jönnek ki és mindenki szurkol, mindenki jól érzi magát. Az MLSZ-nek egyébként ez a törekvése, remélem egyre több helyen megvalósul.  Balmazújváros felkerült a magyar futballtérképre és ma már mindenki tudja, hogy az országban van egy ilyen nevű település…

Az NB I másik újonca, a Balmazújvárossal ellentétben meglepően gyengén teljesít eddig, pedig a Puskás Akadémia nagyságrendekkel több pénzből gazdálkodik. Nem irigykednek a felcsútiakra a véges lehetőségek miatt?

– Abból a szempontból van irigység, hogy nálunk nincs olyan vállalkozó, aki fele vagy negyed annyi pénzzel támogatna minket, de magára a klubra nem irigykedünk. Meggyőződésem, hogy a Puskás Akadémia jóval előrébb fog végezni a bajnokságban, de remélem, nem hétvégén ellenünk támadnak fel. Egyébként egyetlen klubtól sem irigylem a támogatókat, az lenne jó, ha minden csapat mellett állna egy tőkeerős szponzor. Nekem régi mániám, hogy sok pénzből megcsinálni valamit nem olyan nagy fegyvertény, kevés pénzből sikeresnek lenni jóval nagyobb dicsőség. Valami ilyesmire készülünk mi most Balmazújvárosban…

PRIVACSEK ANDRÁS