Mint ismeretes, péntek este a magyar válogatott egy kiegyenlített mérkőzésen 1-0-ra kikapott a görögök otthonában a Nemzetek Ligája-sorozatban. A találkozó után a BLSZ-ben szereplő Fővárosi Vízművek SE edzője, Véber György a válogatott jelenlegi helyzetéről, Dzsudzsák Balázs hiányáról, a mérkőzésen mutatott egyéni teljesítményekről és az észtek elleni várakozásáról nyilatkozott a Reggeli Startban.

Nem lepődtem meg a válogatott athéni produkciója láttán. Gyakorlatilag, amit várni lehetett, azt kaptam vissza. Visszakanyarodnék egy kicsit a belga szövetségi kapitányhoz (Georges Leekens – a szerk.), nem megbántva őt, de meggyőződésem szerint bohóckodni jött Magyarországra. Gyakorlatilag voltak olyan híreim első kézből, hogy tudtam mi zajlott Telkiben egy-egy mérkőzés előtt. Aztán szerencsére időben jött a váltás – kezdte Véber György a DIGI Sport napindító műsorában a Reggeli Startban. – Marco Rossival együtt az olaszok híresek arról, hogy taktikailag nagyon jól összerakják a csapataikat, és ez már látszódik. Rövid idő alatt látszódott Athénban is, minden rendben volt a védekezéssel. Ma már a világon mindenki meg tudja szervezni a védekezést, még a középcsapatok is, és innentől kezdődik a nemzetközi futball.

Hiába védekeztünk jól egy halovány görög csapat ellen, de egy villanás elég volt, hogy elveszítsük a mérkőzést, és sajnos nem voltak komoly lehetőségeink az egész kilencven perc alatt. Nem nagyon lehetett látni, hogy a labdával mi tudunk, és mit akarunk csinálni. Nagyon nehezen szövögettük a támadásainkat. Nincs olyan még olyan játékosunk, aki egy az egyben bármilyen váratlan megoldással eldöntene egy-egy mérkőzést.

Véber elmondta, mi volt a különbség a két csapat között a péntek esti találkozón.

Egy fejes gól volt a különbség. Elég gyenge színvonalú mérkőzés volt. Sajnos nyomás alatt – nem csak a kapu előtt – nincs olyan képességű játékosunk, aki képes lenne teljesíteni. Bár Sallaiban nagyon bízok, hogy majd ő szép karriert fog befutni, jó helyen is van, de egy fecske nem csinál nyarat. Sajnos ez a valóság. Van egy játékosállományunk, amiből látszik, hogy Rossi tudatosan építgeti hátulról felfelé a csapatot.

Régi edzői mondás, de igaz: “35 méterig fel lehet építeni a csapat játékát, de utána kilencven százalékban az egyéni képességek döntenek, és ebben van a probléma forrása a magyar futballban.

Nincsenek olyan játékosaink, akik előre játékban domináns futballra képesek lennének. Attól függetlenül, ha az egész csapatot nézzük egyesével, nem olyan rossz névsor alkotja az egész keretet. Néhányan jó bajnokságban futballoznak, de együtt még ez a C ligában egyelőre ez ennyire elég.

Dzsudzsák Balázs hiányáról is ejtett pár szót.

Nem különösebben hiányzott, hiszen régóta nem nyújt olyan teljesítményt, hogy miatta könnyeket kellene hullajtanunk.

Ha nagyon jó formában lévő Dzsudzsák érkezne, akkor arra szükség lenne, ami meg is fog történni, de neki még idő kell. Sokat kihagyott és az új csapatában is még a beilleszkedésnél tart. Kell neki pár meccs, hogy a kapitány behívja majd újra a válogatottba.

Végül az egyéni teljesítményekről, és az észtek elleni várakozásáról is beszélt Véber.

Szalai Ádám mindig a leghálátlanabb feladatot kapja, amikor a válogatottba behívják. Elképesztő, hogy egyedül milyen harcokat vív, és egy laikus szurkoló szemében ez úgy tűnhet, hogy csetlik-botlik, és esik-kel, holott iszonyú munkát végez, amit kevesen ismernek el sajnos. Ádi olyan típusú csatár, hogy nem fogja egyedül kicselezni a védőket, hanem a tizenhatoson belül, a mélységből érkező labdákat továbbítja a kapuba. A két belső védő jól futballozott, de egyetlen hiba elég volt. Egyszerűen lefejelte Mitroglu a védőnket.

Wili Orbannal kapcsolatban most mindenki rózsaszínben látja a világot, hogy végre van egy ilyen képességű játékosunk. Kicsit jobban örültem volna, ha mondjuk Hazard-ról derül ki, hogy van egy magyar nagyapja, mert akkor az előre játékunk jobb lenne.

Belső védőket nem bántva, de őket könnyebb kitermelni, mint egy ilyen klasszist, aki a támadásokban jobb.

Azt várom, hogy mi leszünk a dominánsak. Ha számszakilag nézzük, akkor ugyanannyira kaptak ki a finnektől, mint mi, azaz egy nullra. Az észteknél komolyabb játékerőt képviselünk, csak a kérdés az, hogy ezt ki tudjuk vinni a pályára, vagy sem. Ezt a mérkőzést nekünk kell irányítani, és ennek gólokban kell megnyilvánulnia, ami nem lesz könnyű.