Csányi Sándor üzletember, az MLSZ elnöke hosszabb évértékelő interjút adott a Figyelő című lapnak, amelyben természetesen a labdarúgás is szóba került. A beszélgetésből idézünk az alábbiakban.
(…)Úgy tűnik, a hazai labdarúgásban, a válogatottal akkor lehet sikert elérni, ha külföldi, vagy legalábbis külföldön nevelkedett edző irányította a csapatot. Ezt klubszinten is elfogadják?
- Bonyolult kérdés, nem mondanám azt, hogy csak külföldi edző lehet sikeres. Tudom, hogy erre felhördülnek néhányan, de ha megnézzük a Mezőkövesdet, Pintér Attila azt a csapatot nagyon jól összerakta. Két problémát látok. Egyfelől kevés az utánpótlásedző, ami persze örvendetes is, mert annak is köszönhető, hogy sok a sportoló. Másrészről az utóbbi éveket leszámítva sem a kiválogatás, sem a képzés nem volt sikeres. Az lenne a jó kombináció, ha eredményes külföldi és tanulni vágyó fiatal magyar edzők egyaránt lennének a csapatoknál. Abban is bízok, hogy a külföldi tapasztalattal rendelkező, nagy presztízsű focistáink előbb-utóbb hazajönnek, ahogy azt tette például Hajnal Tamás, Gera Zoltán vagy Juhász Roland, ás átadják az elsajátított korszerű ismereteiket. Titkon azt remélem, hogy a külföldön sikeres magyar edzők, mint Dárdai Pál vagy Lőw Zsolt is fognak még Magyarországon dolgozni.
A Magyar Labdarúgó Szövetségbe (MLSZ) több barátja is bekerült, így Antoni Radev és Garancsi István is. Mennyi idejüket töltik a focival?
- Nem vesz el sok időt a futball, mert Vági Márton vezetésével a szövetség jól végzi a munkáját, mind a sport, mind az üzleti vonalon. Garancsi István a barátom, de őt nem én hívtam, hanem az NB I-es klubok delegálták. Antoni Radevet pedig a negyvenéves tanácsadói múltja és menedzsment-tudása miatt hívtam, mert valóban olyan szövetséget próbáltunk összerakni, mint egy modern multinacionális cég. Antoni amúgy Bulgáriában maga is labdarúgó volt, jól ismeri a sportágat.
Ma is beszáll focizni?
- A gyerekeimmel igen, de sajnos kevesebbet, mint régen. Most már nem teszek fogadalmakat, mert nem tartanám be, de elhatároztam, hogy január 2-től leadok 8 kilót, és legalább hetente egyszer lemegyek focizni. Nekem ez a kedvenc sportom, sokkal izgalmasabbnak találom, mint bármelyik másikat.
A teljes interjú elolvasható a Figyelő decemberi számában – kattints!
