Az 1964-es tokiói olimpia utolsó előtti versenynapján a magyar és csehszlovák válogatott csapott össze a stadionban a labdarúgótorna elsőségéért. A magyar-csehszlovák meccsen 80 ezer néző várta a mérkőzés kezdetét. Amikor a csapatok kifutottak a játéktérre, a magyar együttes japán szokás szerint mély meghajlással köszöntötte a közönséget, amely nagy rokonszenvvel üdvözölte a gesztust – olvasható a Magyar Olimpiai Bizottság korábbi cikkében.

Felváltott támadások jellemezték az első negyedórát, de mindkét kapu érintetlen maradt. Egyre jobban belelendült a magyar támadógépezet. A 18. percben Bene az oldalhálóba lőtt. A csehszlovákok többnyire védekezésre kényszerültek, de a mieinknek nem sikerült bevenniük Schmucker hálóját. Sőt néhány szórványos cseh támadásnál Szentmihályi bravúrja is kellett, hogy ne rezdüljön meg a magyar háló.

A szünetben nagyobb higgadtságot kért játékosaitól Lakat Károly, s felhívta a figyelmet, hogy használják ki játékosai a pályát egész szélességében.

A második félidőben először Szepesi próbálkozott lövéssel. A 47. percben Csernai vezette fel a labdát, majd Bene elé továbbított. Fiatal csatárunk a kapu felé tört, egymásután cselezte ki ellenfeleit, majd élesen a kapu elé lőtt. Ott a menti igyekvő Weiss bal lábáról a bal felső sarokba vágódott a labda. Öngól. 1:0 Magyarország javára.

Nem sokkal később Bene a jobb kapufát találta el, s a kipattanót Katona a kapu fölé lőtte. A csehszlovákok csak szórványosan támadtak.

Az 59. percben Novák a jobbösszekötő helyén tanyázó Benéhez adta a labdát. Bene nem sokkal a félvonalon túlról hatalmas lendülettel megindult az ellenfél kapuja felé. Az ellenfél játékosait sorra átjátszotta, majd 14 méterről nagy erővel a kapu közepébe a léc alá vágta a labdát. 2:0 a javunkra. A közönség élvezte a játékot, sűrűn felcsattant a taps.

A 68. percben Masny lövését védte Szentmihályi. A 76. percben Bene beadását Katona lőtte egészen közelről a kapura, de a gólvonalon álló Weiss fejjel hárított.

A 80. percben Valosek beadásánál Nógrádi megzavarta a fejelni szándékozó Orbánt, a labda Lichtnégel fejéről Brumovsky elé pattan, aki nem hibázott. 2:1-re szépítettek a csehszlovákok. A gól megzavarta a magyarokat, játékosaink elkezdtek kapkodni, a csehszlovákok kétségbeesetten támadtak. Szerencsére Urbán egy lehetőséget elügyetlenkedett.

A mérkőzés végét jelző játékvezetői sípszó után a magyar játékosok boldogan borultak egymás nyakába.

Lakat Károly a mérkőzés után így nyilatkozott: „Hosszú, hosszú hónapok céltudatos munkájának eredménye ez az aranyérem. A fiúk megértették azt, hogy a szó igaz értelmében valóban csak verejtékes munkával lehet eredményeket elérni. A döntő mérkőzésen mindenki remekül küzdött, főleg a lelkesedés és a fegyelmezett játékfelfogás vezetett győzelemre. Annak különösen örülök, hogy éppen október 23-án tudtunk ekkora örömet okozni a magyar népnek!”

Bene Ferenc, az olimpiai torna gólkirálya úgy fogalmazott: „Végtelenül örülök, hogy 20 éves létemre olimpiai aranyérem tulajdonosa vagyok. Titokban azt reméltem, hogy az olimpián én rúgom majd a legtöbb gólt. Nos, ez is sikerült. Hihetetlen akarásunknak aranyérem lett a jutalma.”

Az olimpiai bajnok válogatott bő kerete: Nagy György (tartalék), Csernai Tibor, VargabZoltán, Bene Ferenc, Komora Imre, Farkas János, Dunai II. Antal (tartalék), Katona Sándor, Nagy István (tartalék), Nógrádi Ferenc, Palotai Károly, Szepesi Gusztáv, Orosz Pál (tartalék), Novák Dezső, Káposzta Benő (tartalék), Gelei József, Szentmihályi Antal, Orbán Árpád, Ihász Kálmán.