Csank János szerint mivel Bernd Storck külföldi, más szituációban van, mint egy magyar származású kapitány. Kleinheisler László behívása például szerencsésen sült el, de elmondása szerint ő például nem tehette volna meg, hogy egy NB III-ban sem játszó játékosnak lehetőséget adjon.
Mindezekről a Sport TV "Mai helyzet" című műsorában beszélt.
- Meglepő volt egy kicsit az, hogy ekkor különbség volt a két csapat között a mi javunkra, hiszen az osztrákok olyan sorozatot mentek a selejtezőben, hogy én is azt éreztem, hogy már a döntetlen is bravúr lesz. Most viszont toronymagasan levertük őket mindenben, formaidőzítésben, motivációban, rajtunk látszott, hogy mintha az életünkért játszanánk – értékelte Csank János Magyarország Ausztria ellen vívott meccsét. Hozzátette, ha a meccs elején be is megy az osztrák kapufa, szerinte akkor is nyertünk volna. Külön kiemelte a középpályát, Gera Zoltánt és Király Gábort.
Izland ellen legalább egy döntetlent vár.
- Ez kétélű dolog, mert amikor nem ment úgy a szekér, elég érdekes jelzőket akasztottak rá, pontosan azért, mert nem látszik rajta különösebben az érzelem. Most divat, hogy aki azért, hogy ne kapjon infarktust, rohangál a pálya szélén, azt mondják, hogy együtt él a játékkal. Pedig azért van, mert nem bírja idegekkel, és neki muszáj mozognia, mert lefordul a kispadról, vagy elesik szívinfarktusban. Mert egyébként 60 ezer néző előtt nem tudom elképzelni, hogy különösebben lehet nagy instrukciókat adni. Lehet, hogy ott mutogatnak, de a balszélső a túloldalról, ötven méterről, ha azt észreveszi…De tulajdonképpen kétségkívül igaz, hogy eleve olyan típusú ember, aki nem ugrál különösebben, és jó döntéseket hozott idáig – mondta az egykori kapitány a Sport TV Mai helyzet című műsorában arról, hogy a válogatott jelenlegi kapitánya, Bernd Storck milyen magabiztosnak tűnt a magyarok nyitómeccsén.
Az említett döntésekre külön is kitért:
- Külföldi, ez egy döntő dolog. Bevallom őszintén, hogy minket kicsináltak volna bizonyos döntések után,
és adott esetben mi nem is hoztuk volna meg. Nem azért, mert nem merjük, hanem mert más a kultúra. Szalai Ádámmal nekem nincs semmi bajom, de mi a biztosíték arra, hogy ennyi meccsen Priskin, Böde vagy Nikolics nem rúgott volna öt vagy hat gólt, nem lehet tudni. Most, hogy rúgott gólt a Szalai, minden elismerésem, nagyon örültem neki, profi gól volt, de azért illik gólt lőni egyszer, ha már valaki rendszeresen kap szereplési lehetőséget. (...) Teljesen más az egész szituáció, most egy olyan légkör és anyagi bázis van a válogatott körül, ami a mi időnkben nem volt. Amikor én voltam szövetségi kapitány, három kapust hívtam be általában, akkor megkértek, hogy ha már van egy légiós, akkor ne hozzunk még haza tartalékba külföldön játszó játékost. Vagy nem lehetett mezt cserélni, csak 10 ezer forintért például. Össze sem lehet hasonlítani – árulta el Csank János, mennyi változott a válogatott mögötti háttér az elmúlt években.
Kleinheisler László este is szóba került:
- Speciel én nem tudtam volna megcsinálni, mert az északír meccs után kirúgtak volna szerintem, ha így lett volna az eredmény. Kivételes tudású futballista, és itt a helye, ismertem, mert a Puskás Akadémiával játszott a csapatom ellen, és akkor is azt mondtam, hogy extra. Abban a szituációban azt, hogy egy NB III-ban sem játszó és edző játékost, aki márciusban játszott utoljára, betegyek a legfontosabb mérkőzésre, több oknál fogva sem tudtam volna megcsinálni. Egyrészt, amit mondtam az előbb, másrészt a többi játékossal szemben sem, mert valaki, mondok egy példát, a Bundesligában ül a kispadon, nem játszik, de Bundesliga-tréningeken vesz részt. Ilyen szempontból kétélű fegyver volt, és jött a szerencse, hiszen amit a norvég kapus csinált a gólnál, azután az életben nem lenne nálam többet válogatott. Maximális tiszteletem Kleinheisleré, amit a Videoton csinált vele, azt maximálisan elítélem. Nem ők találták ki egyébként, ez kintről jött be, hogy zsarolják a játékost, ha nem ír alá. A dolog nagyon szerencsésen sült el egyébként, de képzeljük el, ha nem.
