1945, 6-3, 1956

A világ legismertebb magyar embere, a legendás magyar Aranycsapat balösszekötője, Puskás Ferenc 1927. április 1-jén született Kispesten, és 1943 és 1967 között, 24 éven át ontotta a gólokat a világ élvonalában. Tizenhat évesen a Kispesti AC játékosaként lépett először pályára a magyar élvonalban, majd egy hónappal a 18. születésnapja előtt 1945. március 2-án a magyar válogatottban is bemutatkozott, és máris gólt szerzett Ausztria ellen.

Utolsó fellépése a nemzeti tizenegyben 1956. október 14-én volt, szintén Ausztria ellen, és ezúttal is betalált, keretbe foglalva azt az egyedülálló 11 és fél évet a magyar labdarúgás történetében, amelynek során a válogatott egyszer sem szenvedett vereséget hazai pályán.

Ebben az időszakban a magyar közönség által “Öcsinek” becézett világklasszis csatár a Kispesttel (későbbi Bp. Honvéddal) öt bajnoki és négy gólkirályi címet, a válogatott csapatkapitányaként pedig olimpiai aranyérmet (1952, Helsinki) és világbajnoki ezüstérmet (1954, Svájc) nyert; 1953 novemberében a Wembley-stadionban kétszer talált be a híres 6-3-as mérkőzésen.

 

349/358, 85/84, mesternégyes a BEK-döntőn

1943 és 1956 között 349 magyar bajnoki mérkőzésen 358 gólt ért el, míg a válogatottban 85 találkozón 84-szer volt eredményes. Utóbbi mutatójával a Gazzetta dello Sport olasz lap összeállítása alapján a 20. század legjobb góllövője lett.

Miután 1956 őszén nem tért haza a Kispest dél-amerikai túrájáról, közel kétéves szünet következett a pályafutásában. Majdnem 32 évesen, erősen túlsúlyosan került a Real Madridhoz, ahol a kemény edzéseknek köszönhetően az 1958/59-es szezonban mutatkozott be a nagyközönség előtt. Első madridi tétmérkőzése előtt félrevonta a csapat első számú bálványát, Alfredo Di Stéfanót, s kézzel-lábbal elmagyarázta neki: amikor meghallja a “Stefi!” kiáltást, gondolkodás nélkül induljon meg az ellenfél kapuja felé, s majd kap egy ajándékot – így is történt, Puskás jóvoltából Di Stéfanónak már csak az üres kapuba kellett passzolnia.

A közönség azonnal kegyeibe fogadta, s gyorsan ráragadt a “Pancho” becenév, az 1959/1960-as évadban pedig már ő lett a gólkirály, 24 mérkőzésen 25 góllal. Az Európa-kupában még ennél is elképesztőbb gólátlagot produkált: 39 BEK-meccsen összesen 49 gólt rúgott.

A csúcs az 1960-as BEK-döntő volt, a glasgowi Hampden Parkban: a Real Madrid 7-3-ra verte az Eintracht Frankfurtot Puskás négy (és Di Stéfano három) góljával.

Edzőként is sikeres volt

Visszavonulása után spanyol, görög, egyiptomi, chilei, szaúd-arábiai, osztrák, észak-amerikai, paraguayi és magyar csapatok mellett edzősködött. Legjobb eredményét a Panathinaikosszal az 1970-1971-es idényben érte el, amikor a BEK-ben másodikok lettek. 1981-ben tért haza először, 1992-től az MLSZ utánpótlás és nemzetközi igazgatója, 1993-ban négy hónapig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt. 1997-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Olimpiai Érdemrenddel tüntette ki.

Amikor hosszú éveken át tartó, súlyos betegség után, 2006. november 17-én elhunyt a legenda, a magyar futball valaha volt legnagyobb alakja távozott közülünk. De emlékét azóta sem felejtették el, és nem csak Magyarországon, de külföldön is ápolják azt. Ennek egyik legfontosabb jele a FIFA 2009-es döntése a Puskás-díj megalapításáról, azóta is kiosztják azt (az Aranylabda-gála fontos részeként) az év legszebb gólját szerző játékosnak. (az MTI híre alapján)

PUSKÁS FERENC

Született: 1927. április 1., Kispest

Eredeti neve: Purczeld Ferenc

Válogatottság/gól: 85/84 (magyar), 4/0 (spanyol)

Posztja: balösszekötő

Klubjai játékosként:

– Kispesti AC (1942-49), Bp. Honvéd (1949-56) – a magyar bajnokságban összesen: 349 mérkőzés/358 gól

– Real Madrid (1958-67) – a spanyol bajnokságban összesen: 179 mérkőzés/154 gól

Klubjai edzőként:

Alicante (spanyol), San Francisco Gales (amerikai), Vancouver Royals (kanadai), Panathinaikosz (görög), Colo-Colo (chilei), Szaúd-Arábia, FCL Murcia (spanyol), AEK Athén (görög), al-Maszri (egyiptomi), Soi de América és Cerro Porteno (paraguayi), Panhellenic Melbourne (ausztrál), Magyarország (1993. április-július, 4 mérkőzés)

Legnagyobb eredményei játékosként:

A magyar válogatottal:

– olimpiai bajnok (1952)

– világbajnoki ezüstérmes (1954)

– Európa Kupa-győztes (1953)

A Budapest Honvéddal:

– 5x magyar bajnok (1949-50, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955)

– 4x magyar gólkirály (1947-48: 50 gól, 1949-50: 31, 1950 ősz: 25, 1953: 27 gól)

A Real Madriddal:

– 3x BEK-győztes (1958-59, 1959-60 – a döntőben négy gólt szerzett, ami máig rekord, 1965-66)

– 2x a BEK-sorozat gólkirálya (1959-60: 12 gól, 1961-62: 7 gól – holtversenyben)

– Világkupa-győztes (1960)

– 6x spanyol bajnok (1960-61, 1961-62, 1962-63, 1963-64, 1964-65, 1966-67)

– 2x Spanyol (Király) Kupa-győztes (1958, 1962)

– 4x spanyol gólkirály (1959-60: 28 gól, 1960-61: 27 gól, 1962-63: 26 gól, 1963-64: 20 gól)

– Világválogatott (1963), Európa-válogatott (1965)

– az Aranylabda-szavazáson 2. (1960), 4. (1956), 5. (1961), 7. (1959)

Legnagyobb eredményei edzőként:

– BEK-döntős (Panathinaikosz, 1971)

– 3x görög bajnok (Panathinaikosz, 1970, 1972 és AEK Athén, 1979)

– ausztrál bajnok (1991) és kupagyőztes (1990) – Panhellenic