2008. november 1. A DAC 114 éves történelmének egyik legsötétebb fejezete – olvasható a DAC hivatalos Facebook oldalán. A fővárosi csapat elleni év mérkőzésének titulált DAC-Slovan rangadóra rengetegen érkeztek Csallóköz, Mátyusföld és az egész Felvidék falvaiból és városaiból. Hivatalosan 6100, 15 500 néző tolongott a lelátókon.

A pozsonyi drukkerek már a mérkőzés elejétől folyamatosan füstbombákkal sorozták a pályát, majd jött a 17. perc, amikor is elszabadult a pokol: máig tisztázatlan okok miatt a pozsonyi drukkerek és az egyik hazai szektor között sorfalat álló kommandósok a hazaiakat buzdító, főleg magyarországi szurkolókból álló tömeg felé indultak és brutálisan ütlegelni kezdték őket – írja a sportolunk.sk.

Több mint 50 szurkoló sérült meg, köztük a maradandó károsodást szenvedő Lengyel Krisztián is, aakit a stadion mellett leszálló mentőhelikopterrel szállítottak kórházba. A játékvezető 20 percre berekesztette a mérkőzést, majd végül folytatódhatott a játék, ám az alapemberek nélkül pályára lépő DAC négygólos vereséget szenvedett.

🇭🇺️ 2008. november 1. A DAC 114 éves történelmének egyik legsötétebb fejezete. Egy tőr a szívben, egy fájdalmas pofon,…

Közzétette: DAC 1904 – 2018. november 1., csütörtök

Hetekkel a meccs előtt nagy volt a várakozás és a nyüzsgés a városban, alig vártuk, hogy eljöjjön a nagy nap. A bemelegítésnél is már elég feszült volt a hangulat, én pont a vendégszektor előtti részen melegítettem. Már akkor repültek be bizonyos tárgyak a pályára. A 17. perc környékén kezdtem azt érezni, hogy talán mi játékosok sem vagyunk akkora biztonságban.

Volt bennem egy kis félsz ezután is, hiszen nem tudhattam, hogy mikor történik újabb zavargás. Nem volt egy kellemes élmény, hiszen mindannyian láttuk, hogy mi volt a végkimenetele, amit nem is lehet jó szavakkal kommentálni. Szinte mindenki tudta, hogy mire megy ki a játék az alapemberek eltiltásával is.

Arra a mai napig nem kaptunk pontos és egyértelmű választ, hogy a lelátón történtekre miért volt szükség – emlékezett vissza a DAC egykori hálóőre, Novota János a sportolunk.sk-nak.

Örültünk az akkori 2008-as idény sikeres rajtjának, hiszen újra több ezer embertől harsogott a stadion. Jó érzés volt, hogy újra éledezik a parázs és újra hazaiakból álló mag kezd kialakulni a csapatban. Szerintem nem volt véletlen, hogy a kulcsemberek közül sem Kweuke, sem Marcin és Gerich sem léphetett pályára pont a Slovan ellen, akiket korábban eltiltottak. Pinte Attilával ez volt az álmunk, hogy egy ilyen mérkőzésen, ennyi néző előtt pályára léphessünk, s tudtuk, hogy ez lesz életünk egyik legfontosabb pályára lépése.

Sajnos, nem az került be a DAC krónikájába, ami a pályán történt, hanem ami a lelátón. Ezt sosem lehet elfelejteni, s nem szabad hagyni, hogy ilyen dolog valaha megtörténjen újra. Mi ugye kevésbé láttuk, hogy mi történik a lelátón, de a képek magukért beszélnek.

Számomra az a legfontosabb – ahogy a mostani új érában és sikerekben is megmutatkozik, – hogy nem sikerült megtörni ezt az erőt, önbizalmat és törekvést sem a klub, sem a szurkolók részéről. A DAC továbbra is sikeresen lépeget az úton. Bízom benne, hogy a jövő tavaszi stadionavatón megverjük majd a Slovant, de kizárólag a füvön – mondta Németh Krisztán.

A beszélgetést után az est résztvevői a Trianon emlékfánál mécses gyújtásával emlékeztek meg a tíz évvel ezelőtti eseményekről, majd az emlékezők közösen elénekelték a Himnuszt.