Az Emlékmű Markovits László klubelnök felkérésére készült. Ahogy a koncepciótervben olvasható, a földtől az égbe vezető megszakadt fémszobor formavilága a klub vas- és fémmunkás gyökerei előtt tiszteleg - írja a vasassc.hu. A kettétört oszlop részei egymás irányába kapaszkodnak, felsejlik benne elnagyolt méretben egy kötött, piros-kék színű Vasas-sál rojtokkal, a két szétszakadt elem pedig a klub színeit meghatározó víz és tűz szimbóluma is egyben.

Az installáción végigfutó vonalrendszer az életvonalat jelenti, amely megszakadt. Itt olvashatóak azoknak az egykori Vasas-labdarúgóknak a nevei, akik korábban a régi Illovszky-stadionban leltek örök nyugalomra: Menczel Iván, Bakos Sándor, Mathesz Imre és Ihász Antal.

"Az Emlékmű felkapaszkodik a keleti-lelátó legfelső szintjére, a mérkőzéstérbe is, ezzel tudatva, hogy az emlékezetünkben minden mérkőzésen velünk vannak a vasasokhoz tartozó elhunyt szeretteink is" - olvasható a Vasas SC oldalán.

Az installáció, bár fémből készült, nem rideg és nem búskomor, bátran felvállalja és viseli a klub átható, feszültséget teremtő színeit. A rozsdamentes acélból készült építmény 667 cm magas, 53 cm széles, súlya 338 kg. A tervezők az acél szakítóerejének képlete után az „E=210000 N/mm2” címet adták a szobornak.

A szobor talpán József Attila Óda című versrészlete jelenik meg: „Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak…”