Rudolf Gergely az elmúlt pár évben megközelítenie sem tudta azt a formáját, amit a Debrecenben, illetve a válogatottban nyújtott. Az NB II-es Nyíregyháza támadója nyilatkozott a lokal.hu-nak.
Már fontolgattam a hazatérést a Győri ETO csődje idején, de ugye akkor száműzték a Szparit a harmadosztályba. Idén azonban már az NB I-es tagság sem elérhetetlen álom. Nem lesz könnyű, hiszen jobbára fiatalokból, új játékosokból áll a csapat, de így még nagyobb a kihívás. 31 évesen ritkán keresik meg az embert sztárcsapatok. Volt néhány ajánlatom a Nyíregyháza mellett, ám úgy döntöttem, a hazai pálya a legjobb. Talán Pesten is tudnék élni, de még három évig él a szerződésem, és a Nyíregyházi Egyetem gazdálkodás–menedzsment szakára járok. Nem akarok edző lenni. Sportvezetőként már el tudom képzelni magam, de lehet, hogy másfelé visz az utam. Négy nyelven beszélek, lenne életem, helyem a sporton kívül is.
A támadó beszélt arról is, hogy az elmúlt években miért nem ment neki a játék egyik klubjában sem.
Nagy hiba volt Genovából továbbállni, de a klubnak akkor százhárom igazolt játékosa volt – persze sok csak kölcsönben. Játszani akartam, és akkor még azt hittem, jó lesz nekem a Diósgyőr – ahol a sérülésem miatt sokáig nem nagyon játszhattam. Egyedül kellett volna megváltanom a világot, semmi segítséget nem kaptam. Jellemző, hogy volt genovai erőnléti edzőmtől kellett kondiprogramot kérnem, és még a bokarögzítőt is nekem kellett megvennem. Pestre jártam kezelésekre, és azért is megbüntettek, mert pluszmunkát végeztem. Hamar bűnbak lettem, mindenki megtalált, hol a pénzem, hol a kocsim volt a téma, nemhogy a góllövés, de a játék sem ment. Nem tudtam azt nyújtani, amit korábban Debrecenben. Győrben kezdtem helyrerázódni, másodikok lettünk, de jött a csőd, majd a Vidi ajánlata. Fehérváron azonban – bár nem volt rossz a csapat – nem találtam a helyem. Rövid idő alatt három edző is megfordult a klubban, és hiába igyekeztem, rosszul éreztem magam. Azután mindkét fél belátta, jobb, ha elválnak útjaink.
