12 forduló elteltével 3. helyen áll az MTK Budapest a tabellán, Polyák Balázs sportigazgató a kék–fehérek eddigi szerepléséről így fogalmazott.

Szezon előtt azt mondtuk a játékosoknak, hogy nyugodt szezont kívánunk magunknak, amely során inkább a tabella eleje felé nézegethetünk. Az első számú célunk továbbra is az, hogy mielőbb stabilizáljuk a helyünket az élvonalban, hiszen két klub kivételével senki nem mehet biztosra a 12 fős mezőnyben, ahol pillanatok alatt találhatja magát bárki a dobogó, de akár a kieső helyek közelében is.

Az idény előtt úgy gondoltam, hogy 3.–10. hely között bárhol lehetünk – ennek a keretnek a két kieső helytől aligha kell tartania –, most egy fokkal bátrabbak lehetünk, azt mondom, ott leszünk valahol a 3.–8. hely között.

Hogy ezen belül hol zárunk, az nagyon sok összetevőtől függ, de bízom azért abban, hogy az eddig eltelt szakaszhoz hasonlóan a folytatásban is inkább a mezőny első felében legyünk – mondta Polyák, aki arra a kérdésre, hogy lehetnek–e ennél merészebb álmaik, így reagált.

Egyelőre maradjunk annyiban, hogy a helyzetünk kedvező, hiszen a futballban a pontok hozzák a pontokat. Ha van elég pontod, felszabadultabban játszol, könnyebben hozod a következő meccset is, ha viszont ott a kés a torkodon, akkor nagyobb a kapkodás, a csapatok jellemzően feladják a saját játékukat, és abból ritkán sül ki tartósan jó dolog. Számunkra ezért fontos ez a jó rajt. Látni kell, hogy eddig papíron gyengébb csapatok ellen is vesztettünk már pontokat, de szereztünk is papíron erősebbek ellen, meggyőződésem, hogy hosszútávon ezek kiegyenlítik egymást.

Az MTK jó szerepléséhez a nyári szerzemények is alaposan hozzájárultak. A sportigazgató szerint nem véletlenül.

Kellően körültekintőek voltunk ezen a téren, tudtuk, mely posztokon van szükség erősítésre, és ott alaposan szemügyre vettük a szóba jöhető jelölteket.

Az új igazolásoknak mindig megvan a kockázata, mégis meggyőződésem volt, hogy az érkezők olyanok lesznek, akik segítenek, hiszen egy részük nem volt lutri – bizonyított élvonalbeli tapasztalattal rendelkező játékosokról van szó –, a többieknél pedig tisztában voltunk a képességekkel.

Próbajáték alapján egyedül Artem Kicsakot szerződtettük, ő például az Újpest elleni bajnokin is mutatta, hogy nagy erőssége lehet a csapatnak.

Polyák szerint téves sztereotípiák vannak annak kapcsán, miért érdemes légiósokat igazolni.

Fontos elmondani – és talán furán hangzik elsőre –, de éppen azért igazoltunk 2–3 minőségi légióst, mert ez a legnagyobb magyar tehetségeink érdeke. Mi szeretnénk lehetőséget adni nekik, de ehhez kell két–három olyan külföldi, akiknek köszönhetően az egész csapat átlagteljesítménye jobb lesz, mellettük pedig könnyebben vethetjük be az akadémistákat.

Nem osztom azt a sokat hangoztatott nézetet, amely szerint azért kellenek mondjuk szerbek vagy ukránok a magyar csapatokba, mert a mieinknek alapból rossz a mentalitásuk, az övék meg jó. Ez egy téves sztereotípia, legalábbis az MTK–nál vannak nagyon jó mentalitású magyar játékosok. Mi inkább olyan játékosokat akartunk hozni – akár külföldről is –, akik kilógnak az MTK rendszeréből, akik képesek más erényeket is hozzáadni a klubunkhoz társított filozófiához.

Szelin karaktere például ilyen. Az MTK keretét jellemzően hosszú ideje képzett focisták alkotják, akik a futballban erősek, emiatt az ellenfelek sokszor amolyan “jófiúk” csapataként tekintettek ránk. Tudatosan alakítottuk úgy a keretet, hogy legyenek ügyes, fociban erős játékosaink, de olyanok is kellenek, akik fizikálisan, agresszivitásban, sebességben pluszt tudnak nyújtani.

“Bognárt tévesen ítélik meg”

A kék–fehérek egyik legnagyobb erőssége a nyáron igazolt Bognár István, aki talán élete formájában van, hiszen zsinórban négy meccsen volt eredményes – gólpasszok mellett.

Bognárt meggyőződésem szerint berakták egy olyan kalapba, ami nem ő – mondta Polyák. – Rá általában azt mondják, hogy ő azért passzol ide, mert ügyes, beleillik az MTK stílusába, de a leigazolásánál egyáltalán nem ez volt a döntő, hanem hogy egy győztes típusú játékos. Ez volt a legfőbb erény, ami mellette szólt.

Stefi mindig megfeszül azért, hogy a csapat megnyerje a meccset, hogy gólt lőjön vagy gólpasszt adjon. Egyetlenegy edzést nem hagyott ki, amióta nálunk van. Nem azért igazoltuk le, mert “ügyeske”, hanem mert ennyire győztes karakter.

Ez egyébként igaz Kingre, Szelinre vagy Pintér Ádámra is, ők tipikusan meccsnyerő karakterek, éppen ezért lettek ők gyorsan erősségei a keretnek.

“Van egy utunk, ami részben eltér a korábbiaktól”

A sportigazgató arról is beszélt, hogy változtattak az MTK koncepcióján, ami a klubtól is szemléletváltást követelt meg.

Van egy utunk, amely részben eltér a korábbi időszaktól, még ha az alapkoncepciónk hasonló is. A legtöbb klubbal ellentétben nálunk nem feltétlenül a pillanatnyilag legerősebb keret kialakítása a cél, hanem az is, hogy helyzetbe hozzuk azokat a tehetségeket, akikben nagy potenciált látunk.

Nem célunk a tömeges fiatalítás, viszont azt valljuk, hogy le kell rakni 2–3 olyan fiatal mellett a voksot, akinél valóban látjuk a komoly – akár nemzetközi – karrier lehetőségét. Ha van egy kiugróan tehetséges balszélsőnk az utánpótlásban, akkor nem fogunk két kiemelkedő játékost hozni a keretbe arra a posztra, mert ezzel elvágjuk a karrier lehetőségét a tehetség előtt. Akiben látjuk a potenciált, azt minden erőnkkel építjük, megadjuk neki a lehetőséget.

Ebben végül sajnos az is benne van, hogy valaki kapcsán előzetesen tévesen döntünk, de megpróbálunk jól dönteni. A célunk az, hogy az igazán minőségi, azaz kiugróan tehetséges játékosok az akadémiák esetében az MTK–t válasszák. Olyan helyzet már biztosan nem lesz, mint régebben, amikor a korosztályos válogatottak keretének több mint felét az MTK–sok tették ki, hiszen a tehetségek jobban szétszóródnak, de nem is ez a cél.

“Az egyetlen kárvallottjai a kitalált rendszernek épp mi vagyunk”

Mi magunk is beszámoltunk róla, hogy jelenleg az MTK áll az MLSZ produktivitási listájának élén. A klubnál ezzel elégedettek, de pár év múlva akkor lennének igazán elégedettek, ha nemzetközi szinten klasszis játékos kerülne ki az akadémiáról, aki pedig szintet léphet, azt nem szeretnék röghöz kötni.

– Amire a legbüszkébbek vagyunk, hogy amíg a klubok nagy részénél jellemzően alig néhány játékos termeli igazán a pontokat a produktivitási listán, addig nálunk 100 feletti a kritériumoknak megfelelő labdarúgóknak a száma. A rendszer kiemelten jutalmazza azokat a klubokat, akik a nemzetközi piacra tudtak játékost kinevelni.

A produktivitási lista első és negyedik helyét elfoglaló ex-játékosaink közül így állt Gulácsi Péter már 17 évesen légiósnak, míg Bese Barnabás esetében két évvel ezelőtt jött el az ideje, hogy külföldre igazoljon. Ehhez persze elengedhetetlen a jó együttműködés a korrektül dolgozó és a játékosok érdekei mellett a klubok érdekeit is szem előtt tartó játékosügynökségekkel.

Fontos ugyanakkor az is, hogy folyamatosan értékeljük a helyzetünket és azt, amit elértünk. A nemzetközi futball sokat változott, más típusú játékosokra, kiválasztásra, képzésre van szükség, mint korábban.

Nagyon sok profi labdarúgót adtunk a magyar futballnak, de önkritikusan be kell látni, hogy európai szinten klasszis tőlünk sem került ki. Ha pár év múlva ismét mérleget vonnánk, akkor lennénk igazán elégedettek, ha ezen a téren változás állna be.

Mindez tőlünk is változásokat követel: ahogy említettem, nem arra törekszünk, hogy minél több saját nevelésű fiatalt játszassunk, inkább arra, hogy legyen 2-3 olyan a csapatban, akire igazán koncentrálunk. Fontos azonban az, hogy őket se szorítsuk bele olyan helyzetbe, ami röghöz köti őket, a klub a jövőben szeretne partner lenni abban, hogy ha van irántuk komoly érdeklődő, akkor feljebb tudjanak lépni – mondta a sportigazgató, aki elárulta azt is, hogy a produktivitási listán hiába szerepelnek jól, anyagilag rosszabbul járnak. Az első számítások szerint közel 600 millió forintos bevételről írtak az MTK kapcsán, de ennél jóval kevesebbet kapnak.

Ennyi járna, de mivel párhuzamosan a 450 milliós plafon is bevezetésre került, ezért a nekünk papíron járó pénz 25%-ról sajnos lemondhatunk.

Hiába jutunk komoly összeghez, az egyetlen kárvallottjai a kitalált rendszernek mi vagyunk. Ennek ugyanis így lehet olyan üzenete is, hogy a pénz egy részét attól a klubtól veszik el, amely magasan a legtöbb profi karrierig eljutó játékost adta a magyar futballnak, ez az érdem pedig nem lehet a véletlen műve. Ezért is bízunk abban, hogy a plafon szerepe idővel felülvizsgálatra kerül.

A klubnál a nyugodt háttér Zakor Sándornak köszönhető, ő teremti meg a szükséges stabilitást és a kiszámíthatóságot. Személyében egy olyan tulajdonosunk van, aki szinte együtt lélegzik az MTK-val. Nem az a típusú tulajdonos, akit csak az érdekel, hogy a felnőtt csapat végül hol zár a bajnokságban, hanem tudja azt is, ki a balszélső az U17-ben. Komolyan áldoz a klubra, és annak minden rezdülését követi.