“Akkor sem tudják, mit játszunk, ha videóznak”

– Bár utolsók vagytok, ti vagytok jelenleg az NB I legjobb formában lévő csapata, hiszen hétmeccses a veretlenségetek. Mi változott Kuttor Attila érkezésével?

– Egységesebbek lettünk, és nekünk is kellett egy kis idő, mert nyáron nagyon sok új játékos érkezett a csapathoz. Ezt vittük még tovább a télen, és már nemcsak döntetlenjeink, hanem győzelmeink is vannak. Jó úton haladunk, reméljük, a Lokit is legyőzzük.

– Korábban többen is kiemelték a Kuttor-féle taktika sajátosságát. Mi az, ami ennyire egyedi benne?

– Megvan a saját játékunk, de pont most hívták fel a figyelmet arra, hogy ne áruljunk el sokat erről.

– Konkrétumok nélkül: annyira egyedi, hogy ilyen elemekkel még nem is találkoztál?

– Találkoztam már ezekkel, igaz, felnőtt szinten még nem, Rossival azért mást játszottunk. Kifejlesztettünk egy játékot, ehhez ragaszkodunk, és sokszor még az ellenfél sem tudja, mit játszunk, akkor sem feltétlenül, ha videóznak.

“Nem tudtam ezt kezelni”

– Egy csatár a téli felkészülés után biztos nem szívesen ül le a kispadra a tavasz első meccsein. Nem fogott meg téged, amikor láttad, hogy nem vagy kezdő?

– Megfordult ez a fejemben, nem tagadom. Nem értettem egyet a döntéssel. A felkészülési időszak alatt volt olyan, hogy a csapat kétszer 90 percet játszott két vagy három nap alatt. Én akkor csak 45 perceket tudtam pályán lenni kisebb sérülés miatt. Amikor hazajöttünk, másfél hét volt a szezonkezdetig, és a Cegléd elleni edzőmeccsen megint csak 45 percet kaptam. A csapat jó volt, valószínűleg ezért maradtam ki.

Belül ezt nem tudtam kezelni, nem is voltam jó az első meccsen, amikor becseréltek. Aztán rendbe tettem magamban ezt, hiszen csak magamnak ártok, ha nem teszem magam oda elég keményen. Jó formában voltam ősszel, télen is ezt éreztem, ezért esett rosszul.

De ezt félre kellett tennem, és aztán csereként is tudtam segíteni, így jól kijöttem ebből. Ősszel alapember voltam, most is erre törekednék, és hogy a góljaimmal bennmaradáshoz segítsem a csapatot.

Haris Attila nyilatkozta azt nekünk nemrég, hogy szerinte a kiesés ellen nehezebb küzdeni, mint a bajnoki címért. Te is hasonló helyzetbe kerültél. Hogy látod ezt a kérdést?

Szerintem is nehezebb a kiesés ellen küzdeni. Könnyen megváltoztathatja egy játékos életét, ha kiesik az NB I-ből, és például nem sikerül eligazolnia. Hiába lettem a Honvéddal bajnok tavaly, olyan sok lehetőség nem jött.

Lelkileg is másabb, hogy azt nézed, te vagy az utolsó, és onnan kell elkerülnöd. Míg ha a bajnoki címért küzdesz, akkor csak mész előre az első helyért. Nyugodtabban játszhatsz, a Honvédnál rajtunk főleg nem volt teher. Furcsa így, hogy a futballban könnyen változik a helyzet: egyszer fent, egyszer lent.

– Mennyit segített a karrieredben a Honvéd-korszak előtti kisvárdai szezon?

– Az eddigi legjobb döntésem volt. 18-19 évesen az első felnőtt szezonom volt, és olyan csapatban játszottam, ahol feküdt nekem a játék. Mi birtokoltuk többet a labdát, mi támadtunk többet. Olyan játékosokkal voltam körülvéve, akik több száz NB I-es meccset játszottak már. Lehet, hogy most a szezon végén fel is jutnak. A szakmai stáb Soós Imrével és Révész Attilával is remek volt, az NB II-ben és a Magyar Kupában összesen 12 gólt rúgtam, nagyon jól éreztem magam.

“Odaszúrogattak az idősebbek”

– Az első NB I-es szezonod sem alakulhatott volna sokkal jobban: 20 évesen rúgtál 6 gólt és bajnok lettél. A jelek szerint nem volt nehéz átállni az első osztályra, de te hogy érezted?

– Eleinte nehezebb volt, azért magasabb a ritmus, egyetlen hiba eldönthet egy mérkőzést, végig kell koncentrálni. Eleinte a fiatalszabálynak köszönhetően is játszottam, de aztán volt teljesítmény is mögötte. Jöttek a gólok, gólpasszok, igaz, tavasszal kevesebb szerephez jutottam.

– Te hogy látod a fiatalszabályt, és most ebben a formában annak megszűnését?

– Van azért teher a fiatalokon, mert az idősebbektől jön a zrika, hogy bezzeg az ő idejükben ilyen nem volt. Nekem is odaszúrogattak Kisvárdán és a Honvédnál is, persze azért segítettek is. Összességében azonban csak magadra számíthatsz, mert meg kell ragadnod a lehetőséget. Előny is és hátrány is lehet, én természetesen örültem neki. Utána azonban „kinőttem a fiatalszabályból”, a Honvédnál sem úgy álltak a dolgokhoz. Az új edzőnél volt, hogy egy edzés végén, az egymás elleni játéknál én csak állhattam a pálya szélén az NB III-as fiatalokkal. Ha nem sérül meg valaki, be se tett volna. Úgy, hogy ott volt egy hete, szerintem azt sem tudta, ki vagyok.

“Szerintem nem látta egy meccsünket se”

– Erik van der Meernél körön kívül kerültél azonnal?

– Úgy érzem, igen.

Szerintem nem nézte a tavalyi bajnokcsapatot, nem látott egyetlen meccset sem az akkori szezonból.

Amikor nálunk készült Vadócz Krisztián, és pont nem tudott játszani, engem csak akkor tett be. A Balmazújváros ellen játszottunk edzőmeccset, lőttem egy gólt és gólpasszt is adtam.  A következő edzőmeccsen már csak 30 percet szerepelhettem, aztán sérült voltam, ezután pedig már csak 10 percre rakott be. Kimentünk a BL-selejtezőre, ott voltam a keretben, a nyári felkészülés is jól sikerült nekem, és olyanokat cserélt be, akik itt sem voltak az előző szezonban, és semmit nem tettek a bajnoki aranyért.

Fotó: www.fradi.hu

– Emiatt pedig nagyon hamar Mezőkövesdre igazoltál.

– Vártam egy BL- és egy NB I-es mérkőzést. Aztán leültem Hemingway úrral, mondtam neki, hogy tavaly jó szezonom volt, és a fejlődésem érdekében hozzuk meg a legjobb döntést. Ő azt mondta, hogy két fiatalt fog játszatni a támadóposzton, azaz a posztomon. Eppelt és Lanzafamét pedig nem nagyon lehet kihagyni. Úgy voltam vele, hogy nem tudok többet várni, nekem kell a játéklehetőség. Lehet, hogy félévet várnom kellett volna, mert elküldték az edzőt, és talán megint lett volna lehetőségem. Főleg, hogy utóbb kiderült, hogy csak egy fiatal játszott. De jól jöttem ki szerintem a helyzetből, Mezőkövesden 10 gól fölött szeretnék zárni.

“Az edzők meglepődve kérdezték, hogy mit csinálok?

– Igaz, hogy Hemingway úgy adott el, hogy az edzői stáb nem is tudott erről, és amikor kerestek, csak akkor mondta, hogy a Kosztát eladtam?

– Igen, tényleg így volt.

Volt egy edzésünk, amikor bementem a társaktól elköszönni. Aztán az edzőkhöz is odamentem, hogy elköszönjek. Meglepődve kérdezték, hogy mit csinálok? Mondtam, hogy megyek Kövesdre. Leültettek, hogy várjak, aztán láttam, hogy jön az ügyvezető és Hemingway úr is beszélni velük.

– Mennyire hiányoznak a Honvéd-szurkolók? Főleg úgy, hogy most mezőkövesdi játékosként is énekeltek neked, amikor gólt lőttél ellenük.

– Nagyon. A Honvédnál nagyon megszerettek, dalba foglalták a nevem. Amikor ellenük játszottam, akkor is éltettek, megtapsoltak. Jólesett ez ennyire fiatalon. De a Kövesd-szurkolók is nagyon jók, rendben van a szurkolás, idegenben is mindig elkísérnek minket több százan.

– Nemrég említetted, hogy 10 gól fölé akarsz jutni. Mit tippelsz, hány játékos volt az NB I-ben az elmúlt 10 évben, aki 21 évesen 10 gól fölé jutott?

– Talán három.

– Nem rossz tipp. Négy ilyen labdarúgó volt: Nikolics Nemanja 16-ig, Radó András 14-ig, Enis Bardhi és Tischler Patrik 12-12-ig jutott. Mekkora jelentősége lenne szerinted, ha neked is sikerülne?

– Tavaly is úgy éreztem, hogy meg lehetett volna. Tavasszal nem sokat játszottam, de azért volt minden meccsen olyan nagy helyzet, ami nem ment be. Aztán a Loki elleni találkozón meg minden bejött. Lehet, hogy abban a tavaszban több volt. A szezonom nem indult jól, de most elkaptam a fonalat, örülnék, ha tudnék az említett csatárokhoz csatlakozni.

BUDAI LÁSZLÓ