Szokatlan jelenség figyelhető meg az NB I idei szezonjában, amíg az edzőkkel szemben sokkal nagyobb a türelem, mint korábban, a kapusoknál teljesen más a helyzet: alig van olyan klub, amelynél minden meccsen ugyanaz a kapus kapott lehetőséget, pedig ahogy mondani szokás, ez egy bizalmi pozíció.

Az okok ugyan változatosak, ám a tendencia szembetűnő – mindössze három klub van, amelyik nem változtatott eddig a kapuban.

KAPUSCSERÉK AZ IDEI SZEZONBAN:

DVTK: Antal Botonddal kezdtek az első 5 körben, 14 kapott gól után Ivan Radosra váltottak, azóta ő véd.

Újpest: Balajcza Szabolcs helye eddig biztosnak tűnt, ám a Ferencváros és a Videoton ellen kapott 7 gól után edzői döntésre Banai Dávid vette át a helyét.

Mezőkövesd: Pintér Attila előszeretettel kísérletezik, Tomas Tujvel 7 alkalommal, Dombó Dávid ötször kezdett eddig.

Honvéd: Horváth András kisebb sérülése miatt került ki a kezdőből, helyét Gróf Dávid vette át az utolsó 4 meccsre, elődje a felépülése után is maradt a padon.

DVSC: Verpecz Istvánnal futottak neki az idénynek, ám 2 meccs után az időközben megszerzett Braniszlav Danilovics vette át a helyét.

MTK: Az évek óta kirobbanthatatlan Hegedüs Lajost eladták a 3. forduló után, a helyére leigazolták szezon közben Danijel Petkovicsot.

Vasas: Vukasin Polekszics megsérült, Nagy Gergely véd a helyén, folytatva elődje remek formáját.

Haladás: Király Gábor hasonló okok miatt pihen, az utolsó 4 körben már Rózsa Dániel állt a helyén.

Paks: Tavaly sok gondja volt a szakmai stábnak a kapusokkal, ezért igazolták Kemenes Szabolcsot, ám legutóbb sérülés miatt át kellett adnia a helyét Székely Györgynek.

Mint a felsorolásból is kitűnik, a mezőny felénél szakmai döntés volt a váltás, ilyen számú csere a bajnokság egyharmadánál nagyon ritka. A szokatlan jelenség elemzésében Csank János korábbi kapus, egykori szövetségi kapitány volt a csakfoci.hu segítségére.

Összetett a kérdés. Egyrészt a csökkentett mezőny következménye lehet, hogy sokkal inkább koncentrálódnak a jobb kapusok kevesebb számú csapatban. Emiatt sok helyen szinte nincs különbség a két hálóőr között, így azért nem kell nagy bátorság a váltáshoz. Szerintem ez nem egészséges helyzet egyébként, mert valamelyikük mindenképp háttérbe szorul, és akármennyire aranyosak, meg profik, feszültség lehet belőle. Sokkal jobbnak érzem, ha egy csapatnak van egy kiemelkedő, igazi első számú kapuvédője, és mögötte egy tehetséges fiatal.

Csank szerint azonban ez a gyakori váltás egyfajta nemzetközi trend is lett.

Nem az NB I-es edzők elképesztő bátorsága miatt terjedt el ennyire itthon a cserélgetés, van ebben egy nagy adag utánzás is azért. Láthattuk, a Barcelona más-más kapust vetett be a bajnokságban és a BL-ben. Ha ilyennel szembesül a magyar edző, nyilván van mire hivatkozni, szinte divat lett a kapusok cserélgetése. Sokkal könnyebb úgy meghúzni a váltást, hogy számonkérés esetén azt tudod mondani, a topcsapatok is ezt csinálják.

Én egészségesebbnek tartom, ha világosan ki vannak osztva a szerepek. Persze ehhez kell egy kiemelkedő első számú kapus, ami sok helyen bizony hiánycikk – ha meg van két közepes, akkor teljesen mindegy, melyik véd…

Nyilván azért váltanak az edzők ennyit, mert úgy vélik, ez kell a sikerhez. Adódik a kérdés, az állandóság hiánya egy bizalmi pozícióban milyen hatással lehet a csapatok életére.

Aki az NB I-be eljut, annak a képessége megvan, az összhangot edzésen megszerzi a védőkkel. Két fontos kérdést kell szem előtt tartani, az egyik, hogy mentálisan mennyire viseli el a nyomást, a másik pedig a stílusa. Ha egy minden beadást lehúzó, bátran kimozduló, lábbal is ügyes kapust lecserélsz egy olyanra, aki a gólvonalon ácsorog, és minden hazaadást kirúg a lelátóra, attól bizony fel tud borulni az egész csapat játéka.

A legutóbbi bajnoki fordulóban a mezőny egynegyedénél olyan fiatal kapus állt a kapuban, aki idén még a korosztályos válogatottakban szerepelt.

Ez azért nem valami elképesztően új és hihetetlen dolog. Volt olyan a Népstadionban, Újpest-Fradin is, hogy mindkét oldalon 19 éves ”gyerek” állt a kapuban, mert magas szintű teljesítményre volt képes. Sokan túlbonyolítják a kérdést, van jó kapus, meg rossz kapus, nem az számít, hogy mennyi idős. Lehet valaki 18 évesen nagyszerű, ugyanígy láttunk már bőven 30 körül is gyenge teljesítményeket. Túldimenzionálni felesleges a rutin jelentőségét – ráadásul ha valaki nem játszik, honnan lesz rutinos? Viszont azt is leszögezném, mert legalább ilyen fontosnak tartom: senki ne játsszon csak azért, mert fiatal. A lehetőséget ugyanis nem megkapni kellene, hanem kiérdemelni.

Szirt Olivér