2010 tavaszán távoztál a Ferencvárostól, a klub akkori indoklása szerint amiatt, hogy nem volt meg a pro-licenced. Tényleg ez volt csak a háttérben?

Így van, sőt, azt gondolom, hogy ha nincs ez a licencprobléma, én lettem volna az edző a következő idényben is. Óriási próbatétel volt számomra a Fradinál dolgozni, mind a csapat hírneve, tradíciói, mind a rám nehezedő nyomás miatt. Igazi tűzpróba volt ez nagyon fiatal és kezdő edzőként.

Amiket Magyarországon tanultam, azt nem oktatják egy edzői tanfolyamon sem…

rengeteget tanultam ott, hálás vagyok a klubnak, hogy ott kezdhettem el a pályafutásomat, előbb az utánpótlásban, majd a felnőtt csapatnál. Nem sok angol edző kapott ilyen lehetőséget az utóbbi évtizedekben külföldön. Amikor távoztam, tisztában voltam azzal is, hogy a klubnál már inkább szerettek volna magyar edzőt kinevezni a kispadra (Prukner László lett akkor végül Short utódja – a szerk.) – mondta Craig Short a csakfoci.hu-nak.

Azt sem oktatják valóban, ami veled azonnal megtörtént. Az elmúlt bő tíz év egyik legnagyobb hazai botránymeccsén ültél először a kispadon, a Diósgyőr elleni félbeszakadt találkozón. Nem volt akkor a fejedben, hogy akkor köszönöd, ennyi elég is volt?

Nem (nevet)! Először 2-3 meccset kaptam a téli szünetig Kevin McCabe tulajdonostól, úgy is voltam vele, hogy addig maradok, aztán irány haza, Angliába, vissza se jövök. És bár az első meccs valóban elég őrültre sikeredett, olyan jó reakciókat kaptam a játékosoktól, és az eredmények is olyan pozitívan alakultak 2009 végén, hogy végül maradtam. Amihez az is kellett, hogy már Angliában hívtak fel Budapestről, hogy a szünet után menjek és vegyem át a tavaszra is a csapat irányítását. Nagyjából tíz perc alatt meg is egyeztünk, két komolyabb kikötésem volt, hogy rutinosabb játékosokat is igazoljunk, illetve hogy Ron Reid legyen a segítőm. Emlékeim szerint nem is volt igazán gond a tavaszunkkal, fel tudtunk kapaszkodni talán a hetedik helyre, egyedül az bántott nagyon, hogy kikaptunk otthon az Újpesttől. Eredetileg hat hónapra igazoltam Magyarországra, de végül közel két évet töltöttem el ott. 

Short emlékezetes debütálása a DVTK ellen:

Finoman szólva sem volt túl népszerű az angol vezetés, vagy épp a Davison-féle szakmai stáb, de a külföldi játékosok sem akkoriban. Te ebből mit éreztél?

Eléggé érezhető volt a feszültség, hogy sok ember nem szereti túlságosan a vezetést. Ilyen volt a hangulat azon a találkozón is, ami a vezetők és a szurkolók között zajlott egy előadóteremben talán. Tudtam, hogy ha belevágok, én sem leszek a legnépszerűbb, de túl nagy volt a kihívás ahhoz, hogy nemet mondjak. Érdekes módon azonban egy-két kivételtől tekintve csupa pozitív visszajelzés ért a drukkerek részéről, és szerintem ugyanígy kedveltek a magyar játékosok is. Nyilván az is a segítségemre volt, hogy nem értettem a magyar nyelvet, így ha mondták, hogy “Short, sz…vagy, menj haza!”, azt nem értettem…

Akkor nem jártál úgy, mint az elődöd, Bobby Davison, akit tört angolsággal is megtaláltak…

Emlékszem is olyan meccsre, ahol betörték mögöttünk a kispad plexijét, nem volt egyszerű történet…szerencsére talán ki tudtunk egyenlíteni 0-2 után.

Ha már említetted: sok kritika érte akkor a Fradi átigazolási politikáját, mondván nem a klub szintjéhez megfelelő játékosok érkeztek nagy számban. Te ezt hogy láttad akkor, volt bármiféle beleszólásod ebbe?

Természetesen volt. Abban az időszakban jött hozzánk Tutoric, Elding vagy Stockley is, akik szerintem a segítségünkre is voltak, nem is beszélve persze a már a klubnál lévő rutinos futballistákról, mint Lipcsei, Ferenczi vagy Paul Shaw. Így is egyeztünk meg 2009 telén, hogy én igazolok. A korábbiakkal ellentétben nem akartam túl sok fiatal külföldit már a csapatban, kellettek az eredmények egy ilyen kaliberű klubnál, ezért csak rutinosabb igazolások jöhettek szóba. Ezért jött Doherty vagy Stockley, akik talán nem a világ legjobb játékosai, de megvolt a hátterük ahhoz, hogy egy stabil csapatot építsünk fel a segítségükkel. 

Ki volt akkor a Fradi legjobb játékosa?

Nyilván a képességek alapján Lipcsei Pétert, Ferenczi Istvánt, Rósa Dénest vagy Dragóner Attilát is említhetem, de rám akkor a legjobb benyomást Tóth Bence tette. Mi van vele azóta?

Ma az NB II-es Gyirmót futballistája.

Kedveltem a játékát, igazán izgalmas volt, amit a pályán mutatott. Ráadásul helyi fiatalként különösen fontos volt, hogy sok játéklehetőséget kapjon, szerintem élt is vele. 

Milyen volt a viszonyod a magyar edzőkkel?

Mielőtt még edző lettem volna, jól összeismerkedtem például Csank Jánossal, de nem igazán tartottam a kapcsolatot magyar szakemberekkel. Jóban voltunk viszont az Újpestet irányító Willie McStay-jel, közös interjúsorozatunk is volt emlékeim szerint Önöknél (a csakfoci.hu jogelődje készítette “Mr. Lila vs. Mr. Zöld” címmel, heti rendszerességgel – a szerk.). Az időm nagy részét az FTC akadémiáján töltöttem, így inkább az ottani edzőkkel ismerkedtem össze. 

Komoly angliai játékosmúlttal a hátad mögött érkeztél Magyarországra, voltál Anglia legdrágább védője is egy időben, játszottál több mint 500 tétmeccset a szigetországban, ebből közel 200-at a Premier League-ben. Mi lepett meg leginkább nálunk?

Nagy döntés volt a részemről, pláne, hogy el kellett hagynom a gyermekeimet. De a futball szemszögéből is nagyon kellemes csalódás volt megélni, ami Budapesten fogadott. Meg nyilván az időjárás is jobb, mint nálunk, még ha a tél picit hideg is. A főváros pedig lenyűgözött, az építészetével, a szolgáltatásaival, a történelmével, a kulturájával, de ugyanígy ellátogattam például a Balatonhoz vagy Debrecenbe is, amik szintén nagyszerű benyomást tettek rám. És rengeteg segítséget kaptam külföldiként a helyi emberektől.

Sajnálom, hogy magyarul végül nem sokat tanultam meg, de azt is most is tudom, hogy “Kérem a számlát!”, de tudok kérni ételt, sört, sőt, a köszönés is megy még…

de azért az öltözőben ebből nem volt gond, többen is beszéltek angolul, ráadásul talán kilenc különböző nemzet tagjai voltak egyszerre a csapatban. 

Rossz emléked akkor nincs is?

Egy dolog azért nagyon megmaradt, egy nem túl kellemes emlék. 2010 januárjában, amikor véglegesítettek, autóval utaztam vissza Angliából Budapestre.

Az első napomon az irodában egy levél várt az asztalomon, nekem címezve, feladó nélkül. A borítékban egy, az Everton-korszakomban készült fotó feküdt rólam, arra pedig egy baltát rajzoltak, ami épp beleállt a fejembe, és odaírták a képre azt is, hogy “Takarodj haza, angol, vagy meghalsz!”. Előszörre is sejtettem, hogy nem üdvözlőszöveg van rajta, a balta elég árulkodó volt…aztán lefordíttattam a magyar szöveget is.

De megtaláltak az Újpest elleni vereség után is, ami érthető volt azért egy vesztes derbi után, olyan Liverpoolban is előfordult már velem korábban. 

A távozásod óta követed a magyar focit? Mi a véleményed a bajnokságról, vagy akár volt csapatodról, a Ferencvárosról?

Követem a Fradi szereplését, láttam, hogy az Európa Liga csoportkörében is ott voltak, ami nagyszerű hír. Sajnos az új stadionban még nem volt szerencsém járni, de ha véget ér ez az egész, biztos, hogy ellátogatok majd Budapestre is. Legutóbb 2013-ban látogattam Magyarországra, a Derby County akadémiájával jártunk egy U16-os tornán Győrben. De bevallom őszintén fel is pattantam ott egy vonatra a szünnapon, hogy ellátogassak a fővárosba, ahol ebédeltem egyet és magyar barátokkal is találkoztam. Meg ittam szerintem egy pohárral az egyik kedvencemből, a bikavérből…

Nem sokkal a távozásod után a Notts Countynál is dolgoztál, majd a Derby County-nál és Blackburn Roversnél is megfordultál, de nem, mint vezetőedző. 

Alig egy hónappal a Ferencvárossal történt szakításom után a Notts County menedzsere lettem, azé a csapaté, amelynek a játékosa is voltam. A klub akkor jutott fel a harmadosztályba, az edzője viszont eligazolt Portsmouthba. Emlékszem, hogy már akkor, 2010 májusában felhívtam az ügyvezetőt, amikor a budapesti gép leszállt Angliában, hogy mennék oda dolgozni. Részt vettem két állásinterjún, majd az enyém lett a munka. Nyilván nagy váltás volt Magyarországot követően, de úgy voltam vele, hogy így többet láthattam a kislányaimat és persze az is fontos volt, hogy épp a nevelőegyesületemnél dolgozhattam. 

Volt magyar játékosod is, Gróf Dávid, aki akkor majdnem hazatért a Fradihoz, de végül a te hívásodra mondott igent, és a Notts County-nál kötött ki. 

Így van, végül a Notts County-hoz igazolt, ahol végül sok időt nem töltöttünk el együtt, hiszen 2010 őszén távoznom kellett. Nagyon tehetséges kapus volt, és emlékeim szerint akkoriban egy picit zűrösebb fiatal is, akinek Angliában is volt incidense. De örömmel hallom, hogy már a Ferencvárosnál szerepel. 

Volt azóta dolgod vagy tapasztalatod magyar játékossal? 

Igen, még a Blackburnnél dolgoztam az edzői stábban, amikor próbajátékon szerepelt nálunk a magyar válogatott védő, Guzmics Richárd. Végül szerződést nem kapott, az akkori főnököm úgy gondolta, hogy nincs szülségünk rá, pedig szerintem jó benyomást tett magáról. De legalább elbeszélgettünk kicsit Magyarországról. 

A Ferencvárosnál még csúcsedzőt akartak faragni belőled. Még összejöhet?

Ma a Derby County második csapatát, az U23-asokat irányítom másodedzőként és elégedett vagyok az életemmel. A párommal még futballügynökként találkoztam, aki épp Habert és Schembrit vitte a Fradihoz. Egyike volt a kevés női játékosügynöknek, ma inkább egyfajta tanácsadó, ő képviseli például Brian Deane-t vagy Andrew Cole-t is jelenleg. Szeretem az itteni munkámat, egy komoly, nagy klubnál, remek körülmények között fejleszthetjük a fiatal játékosokat. Elég sokat mozogtam az elmúlt években, most már kevésbé akarok elindulni. Hogy topedző leszek-e még? 50 évesen? Picit azért nehezebb a helyzetem, mert sokáig játszottam, így még mindig van mit bepótolnom. Nagy tévedés azt hinni, hogy azért, mert jó szinten futballozhattál, vagy kiváló edzőid voltak, mint nekem Graeme Souness, te is nagyszerű szakember leszel. Az igazság az, hogy sokat tanultam az elmúlt tíz évben, de sokat kell még tanulnom a továbbiakban is. 

Nem is mennél már külföldre edzőnek?

Soha ne mondd, hogy soha! Pár éve lett volna például lehetőségem Amerikába menni, de végül nem jött össze. Az igazság az, hogy nagyon nehéz Angliában megfelelő edzői állást találni, meg kell becsülni, ha neked sikerül. De biztos vagyok benne, hogy Magyarországon is ugyanígy van ez. Itt a Manchester United, a Liverpool, a Tottenham, az Arsenal vagy a Chelsea U23-as csapatai ellen meccselhetek. Nem az eredmények a fontosak, hanem hogy minél több fiatal jusson el az első csapatig. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a Ferencváros mellett olyan csapatoknál is dolgozhattam, amelyeket játékosként is szolgáltam. Hogy Magyarországra visszamennék-e? Nagyon szívesen! Egy tavalyi FA edzői szemináriumon el is mondtam a fiatalabb kollégáknak, hogy ha tehetik, menjenek külföldre, mert hatalmas tapasztalatszerzés, ami kinyitja a szemet a világ felé. Persze, nehéz lesz, sokszor talán ijesztő is, nagyobb lesz rajtad a nyomás külföldi edzőként, de nagyszerű emlékekkel térsz majd vissza. Velem is ez történt a Fradinál. 

DUDÁS GÁBOR

Short nemrég hazájában is beszélt egyik meze kapcsán az FTC-nél eltöltött idejéről: