Gróf Dávid három éven keresztül kirobbanthatatlan volt a Honvéd kapujából, ám Ferencvároshoz történő átigazolása óta inkább epizódszereplőnek számít. A korábbi válogatott kerettag az elmúlt hetek mentális terheléséről beszélt a fradi.hu-nak.

– Egy pillanatra sem bántam meg, hogy ide jöttem. – kezdte a 30 éves kapus. – Kívülről persze sokszor tűnhetett úgy, hogy az emberek azt mondták, nem biztos, hogy a legjobb döntés volt, de ebben az időszakban arra kellett figyelnem, hogy a külső hangok ne befolyásoljanak, és a magamba vetett hitem megmaradjon. Szerintem ezt egész jól sikerült kezelnem.

Nem vagyok olyan ember, aki visszanéz a múltjába, és hibáztatja magát bizonyos döntései miatt. Mindegyik hozzásegített ahhoz, hogy az az ember legyek, aki ma vagyok.

Természetesen voltak nehezebb időszakok, de most már mondhatom azt, hogy volt sok szép pillanat is, például a (múlt) hétvégi, debreceni győzelem, úgyhogy nagyon örülök neki, hogy itt lehetek.

Gróf azt is elárulta, hogy mi az a mutató, amiben kiemelkedik a mezőnyből.

– Szoktam nézni (a statisztikáimat), de nem tulajdonítok nekik túl nagy jelentőséget. Természetesen azért vannak köztük olyan számok, amik jó visszajelzések, olyanokat meg szoktam nézni, mint például a kirúgások pontossága, de az se mindig pontos, mert előfordul, hogy jó helyre rúgom, de az ellenfélnél van egy kétméteres védő, aki megnyeri a párharcot, az pedig pontatlan kirúgásnak számít. Amit még meg szoktam figyelni, hogy mennyit mozgok, mennyire élek együtt a játékkal.

Sokan meglepődhetnek ezen, de a kapusok is mozognak hat-hét kilométert meccsenként, és ez a szám nálam elég magas szokott lenni. Erre figyelek is, hogy ilyen aktív maradjak.

Végül kitért riválisára, az elmúlt hetekben remek formában védő Dibusz Dénesre is.

– Nem változott semmi a korábbiakhoz képest. A válogatottban ismerkedtem meg vele, mint csapattárs, és ugyanúgy segítjük most is egymást, mindkettőnknek a csapat sikere a legfontosabb, az egyéni célok másodlagosak. Sokan várták, hogy mi lesz a párharcunkból, és mennyire visel meg minket emberekként, de nagyon örülök neki, hogy semmi negatívat nem lehet elmondani erről a kapcsolatról. Egy csapatot alkotunk Tonóval, Gerivel (Balogh Tamás kapusedző és Szécsi Gergő – fradi.hu) és Dinivel négyen, átérezzük, hogy a másik épp mit él át, próbáljuk egymást segíteni, hogy a mesternek ne kelljen azon gondolkoznia, hogy kapus téren milyen problémák vannak. Szerencsére most nincs ilyen gondja.